Uj Előre, 1933. július (31. évfolyam, 7392-7419. szám)

1933-07-01 / 7392. szám

2 oldal _____________________________________________J­UJ ELŐRE Észrevételek írta: VÖRÖS SÁNDOR A “SZABADSÁG” EGYIK FAJ MAGYAR TUDÓSÍTÓJÁ­­JÁNAK ARCKÉPE FRANK IMRE a neve. Bajusza rótt, erősen kopaszo­dik. Szemüveget hord, lehet, hogy rövidlátó, de inkább a sanda nézésének az elrejtésére. 45 év körüli, középter­metű, köpcös, hízásra hajlamos alak. Az első pillantásra *a hazai zsidó — pardon, izraelita, ahogy Göndör barátja írná a tőle megszokott finomsággal — kisvárosi kalmár benyomását kelti. Ért a parasztok nyelvén. Ha a háború alatt odahaza volt, vagy lánckereskedéssel foglalkozott, vagy zongorát adott el a gazdák lányainak. Itt, Ameriká­ban természetszerűleg odasodródott, ahol az ilyen tulaj­donságok érvényesülhetnek — a ‘ ‘Szabadságihoz. Jelen­leg Chicagóban képviseli a Szabadságot, ezelőtt pedig Det­­roitban és Clevelandban. Mellékfoglalkozásként többek között biztosítási kötvények árusításával foglalkozik FEL SEM VESZI A TÁMADÁSOKAT A chicagói Nagygyűlésen egymás mellett ültünk a sajtó­asztalnál. Figyeltem az arcát, amikor a delegátu­­sok — 20—25 éves Szabadság olvasók — egymás után a legnagyobb felháborodással bélyegezték meg a Szabadsá­got a Nagygyűlés ellen intézett támadások miatt, sértőbb kifejezéseket is a legegykedvűbben fogadta. A leg­lát­szott, hogy edzve van hozzá. Pályafutásában már sok ha­sonlóval találkozhatott. Nyilvánvlaóan az a típus, akit ha szembeköpnek, fel sem veszi, legfeljebb megjegyzi — úgy látszik, esik az eső. Csak akkor árult el valami emóciót, amikor úgy látszott, hogy sokan ott azonnal lerendelik a Szabadságot. Akkor nyugtalanul mozgott a székén, úgy nézett ki, mintha a feleségét elütötte volna az autó és sem a felesége, sem az autó nem volt biztosítva. Nem a fele­ség a fontos, hanem a tragédia, hogy nem lehte mellette ke­resni. Nem a Nagygyűlés érdekelte, nem az, hogyan lehet az egyleteken és azok tagjain segíteni, hanem azon járt az esze, hogy sokan le fogják mondani a Szabadságot, elveszti a kommissiókat. A BECSÜLETES ÜZLETEMBER Amikor a gyűlést felfüggesztették, beszélgettem vele. Kétségbeesetten igyekezett a becsületes ember benyomását kelteni bennem. Tudta, hogy ez nehéz feladat és buzgósá­­gában messzebbre ment, mint akarta. ‘Kérem szépen, én tudom, hogy ezt a rendszert a ma­guk rendszere fogja felváltani — mondta olyan rábeszélően, mint amikor a babytól az utolsó dollárját akarná kicsal­ni — én magam is az önök eszméje mellett vagyok. A „ Szabadság” nagyon helytelen politikát követ. Nekik nem volna szabad politizálni. Utóvégre is, az olvasók érde­keit is tekinteni kellene néha. Nagyon helytelen volt a Nagygyűlést támadni. Az ilyesmi nagyon árt... De én megtáviratoztam nekik. Meg fogja látni, hogy most egé­szen másképpen fognak írni. Én kérem, üzletember va­gyok és nem írhatom meg meggyőződésemet. Nekem az üzletet kell nézni. Én mindig igyekszem mindenkinek a szája íze szerint inni. Azok ott Cleveladban nem tudnak semmit, nem co-operálnak. Nem törődnek azzal, hogy mi a hatás a vidéken­. Nem mondom, hogy én miattam csapták el Lineket, de lehet, hogy ez is szerepet játszott. Mr. Hopkins üzletember, ő azt nézi, miből lehet pénzt csinálni, őt csak ez érdekli. Én nem ismerem a clevelandi helyzetet Önnek igaza van. A “Szabadság” több mint 1,000 olvasót vesztett Clevelandban az utolsó pár hónapban. Én egészen másfajta ember vagyok, mint azok. Kérem, én már évek óta vagyok irodavezetője a Szabadságnak, de — itt gyor­san körülnézett és lehalkította a hangját - még nem csap­tam be senkit — mondta most már sokkal bátrabban, mi­vel látta hogy nincs körülöttünk senki, aki azonnal meg­hazudtolhatna — mert én tisztességes üzletember vagyok Nézze meg, mit fogok írni erről a Nagygyűlésről, mert lá­tom, hogy a programjuk jó. Mint üzletembernek is jót kell írni róla, különben itt is ártani fog a lapnak. Higgje el erem, én becsületes ember vagyok — mondta távozóban még egyszer, miközben megelégedve tekintett rám sanda Pislogó szemeivel, mintegy kifejezvén: ezt a bocyt is sike­­ re andbTn ^Wia h mint a2ok ott Cle" Dehát az űzi? !? A megirhatnám a meggyőződésemet­ az uzlet — üzlet. Ajánlom magam. Csak nézze meg, mit fogok én írni erről a Nagygyűlésről. ” A ROSSZ SPEKULÁCIÓ Clevelandba visszatérve, elolvastam a Szabadságot. Heg egeret sem szültek a chicagói hegyek” — ordítja a héthasabos, vastagbetűs cím. “A vörösök chicagói gyűlése l.TZTy: fí” í!"** el” - “Nevetségesen lehetet­tkat ‘ ..Yr J'v ft" “madta a * a lapokat . — Újabb kísérletet akarnak tenni a magyar S I­S“"' ~ ° rdi‘iák az alcímek. A terve a Iesan­asatb !“­A cikk megjelenése óta beszélgettem egy-két eleve aahd azuelegá'USSal. Felfboradva mondták­ hogy többet az a hazug újság a házukba be nem jön. Mint látni, a Szabadság clevelandi szerkesztői nem jó üzletemberek. Az olvasóik száma ismét csökkenni fog úgy Clevelandban, mint Chicagóban és mindenütt, ahol a Nagy­gyűlés delegátusai meg fognak jelenni. Frank Imre rosz­üzleté Pe­n ezentúl még rosszabbul fog menni az Befejezésül annyit, hogy Frank Imre, mint üzletem­ber, egy másik nagy botlást is elkövetett. Teljesen félre­ismerte, kivel van dolga. Úgy beszélt velem, mint egyik úriember a másikhoz — bizalmasan. Beszélgetésünket nem a nyilvánosság számára szánta. Mint látni, pechje van ebben is — nem vagyok úriember, ÉPÍTSD ÉS TÁMOGASD AZ INTERNATIONAL­ , LABOH DEFENSET! TÉGED VÉD, ÉRTED HARCOL ! Hazudik Nyers István! A Szovjet Barátok bizottságának nyilatkozata Nyers István So. Bend-i volt delegátus vádjaira A Himler Mártott lapokban egy nyilatkozat jelent meg Nyers Istvántól, South Bend­­bő­­l, aki a múlt évben U.S.S.R.-ba küldött m­­agyar a delegációnak tagja volt. Nyers István megvádolja a Szovjet delegációt vezető ta­gokat, és magát a Szovjet Barátok delegációs bizottsá­gát, hogy $3804.85 többet vett be a delegátusoktól mint ami a költség volt. Nyers kiszámítja, hogy a delegációnak az össz kiadása $6746.50 volt, s így $3804.85 centnek meg kellett maradni. Azt állítja, hogy a U.S.S.R.­­ba egy cent költsége sem volt a delegációra. Nyers István tudatosan mond valótlanságot. Ő tuda­tában van annak, hogy az el­ső 7 napért minden delegátus után a Szovjet Barátok bizott­sága fizetett $35.00-t, mivel a helyzet úgy alakult, hogy a delegációt a U.S.S.R. mun­kásai tekintettel a Május 1. nagy feltorlódásokra, csak egy héttel később bírta fo­gadni, kellően ellátni. Az a­­merikai bizottságnak pedig az volt a véleménye, hogy ab­ban az esetben is, ha a dele­gációért az első héten fizetni kell, akkor is meg kell tenni, mivel a bizottság azt akarta, hogy a delegáció a Május 1. ünnepélyeken már a U.S.S.R. ban­ legyen. így történt s megállapodás a New York­ban székelő World Tourist-al, hogy az első 7 napot a bizott­ság fizetni fogja. Ez — akár tetszik Nyers­nek akár nem, — $1400.00-ba került. Erről tudomása volt a delegációnak, mivel minden delegátus kapott a megneve­zett társaságtól egy 7 napra szóló kártyát a Szovjet INTU­RIST által kiállítva. Egyedül a World Turistn­ak egyszerre $7312.30 lett kifizetve, amely számlát bármikor bárki át­nézheti. Ezen összegben a kö­vetkezők vannak kifizetve. Hajójegy oda és vissza. Fej­adó. Vonat és hajó költség Brementől Leningrádig, be­leértve a kosztolást is, és $35.00 minden delegátus u­­tán az első 7 naért való el­látás, hotel költségek a Szov­jet Unióban. Tehát Nyers úr már itt meg van fogva a ha­­zugsában. Minden kiadásért nyugta van, h­a ugyan­ez je­lent valamit a megrendelésre mindenáron leplezni akaró Himler M. és Nyers István uraknak. Ezenkívül minden delegátusért a visszautazás! vonatköltségek Moszkvától Cherburgig $37.50-be ke­rült. Ezt tudta minden dele­gátus, és­­ azon­­ delegátusok, akik nem jöttek vissza a ren­des időben készpénzben kap­­ták meg az említett összeget. A vádló Nyers úr, szintén visszakapott­­ 4.00-t mivel ő a küldőinek a pénzén Magyar­országra is elment látogató­ba,, így nem ment direkt Cher­bourgba, így a vonat költsé­gi különbözetet visszakapta. Az ő számítása szerint is ezen összeg kitesz $1462.50-t. Ezen összeg már eddig kitesz 88774.80-t. Mr Nyers 3 személyt em­lít meg, akik szerinte $13.00-t kaptak személyenként zseb­pénzt. Ezen személyek tény­leg visszakapták az említett összeget, mivel ők $300.00-t fizettek be, és igy visszakap­tak $13.00-t Azt állítja, hogy a Rosa Luxemburg és Liebknecht sírjára helyezett koszorú á­­ra össze lett szedve a delegá­tusoktól. Hogy az általa emlí­tett összeg össze lett szedve, ez tény. De fel akarjuk Nyers úrnak az emlékező te­hetségét frissíteni, hogy a­­midőn a kereskedő elhozta a koszorúkat kijelentette, hogy nem bírta megkapni azon vi­rágokat, amelyre ő ,a költ­ségvetést csinálta, és így kénytelen volt drágább virá­gokból csinálni, ami még­­egyszer annyiba került. A de­­legáció amelyben Nyers úr is benne volt, úgy határozott, hogy át kell venni a koszorú­kat, és a közös pénztárból le­gyen az kiutalva, ami $40.00-t tett ki Igen a központi bizottság átküldte Leitner Aurélt a Szovjet Unióba előzőleg," hogy intézze el a delegátusok fo­gadtatásának kérdését, ami $310.00-be került. És, hogy voltak más kiadások is, szer­vező költség, utazási költség még itt az Egyesült Államok­ban, röplap kiadás, stb. Ilyen kiadások nélkül lehet-e egy i­­lyen akciót levezetni, azt kér­dezzük mi Nyers úrtól? Igen a központti bizottság átkül­dött 7 írógépet és 100 töltő­tollat a Sarló és Kalapácsnak a fennmaradt összegből, és a 400-t az utolsó fennmaradt összeget átadta a magyaror­szági dolgozók megbízottjá­nak, hogy ezen összeggel tá­­ntoga­ssa­­ a­ vérig kizsákmá­nyolt magyar dolgozók szer­vezését, a magyar gyilkos u­­ralom ellen. Mi a Szovjet Barátok bizott­sága, akik levezettük ezen akciót,­­hivatalos nyugtákkal állunk a rendelkezésére min­den érdeklődőnek, és felszó­lítjuk Nyers Istvánt, hogy vegye magának azón fárad­ságot, hogy jöjjön le New­ Yorkba és saját maga győ­ződhet meg, hogy az összes állítása merő hazugság, mely­nek a hiéna Himler Horthy sajtó oly készséggel helyt a­­dott. Befejezésül annyit, hogy jogosan sajnálhatja, nem az állítólagos “ellopott”, száz dollárt, hanem az egész össze­get, beleértve a magyaror­szági útiköltséget és a tete­mes zsebpénzt, melyet kül­dői, becsületes Sö­réndi mun­kásemberek adtak önnek, nem azért, hogy részegre i­­gya magát az Utón, szégyené­ül a delegációnak, sem a­­zért, hogy megtámadja azt a mozgalmat melynek ön akko­riban barátjának vallotta ma­gát, és újból belépjen a Him­ler Márton munkatársai so­rába. Mint a Verhovay igaz­gatóság tagja és­ Himler volt részvény eladója és jelenlegi munkatársa, van elég hely körülnézni, ha mindenáron “sikkasztást” «Akar leleplez­ni Kertész József A­­ bizottság pénztárnoka Laits György Ellenőr és a következő delegátusok. ..Lidia Leffler, Simon Mik­­lós, Frank Gecze, Tomanicka Kálmánná, John Simon, Se­­restczy István. “Kommunista fegyve­reket” találtak Hitlerék BERLIN, Németország. A Conti távirati jelentése szerint, ügynökség amelyeket Hitlerék szerkesztenek, Dit­­marschenben, Schleswig Hol­steinben, 15,000 fegyverlöve­­get, sok gránátot és bajo­­nettet találtak, amit lefoglal­tak és sok munkást elfogtak. Hitlerék azt mondják, hogy a fegyverek a kommunisták elrejtett fegyverei voltak, a­­mikkel forradalmat akartak csinálni. A fegyverek a való­ságban a német burzsoázia által titokban gyártottak voltak, amit a békeszerződés ellenére titokban mindig csi­nálták. PORT OF SPAIN. — Egy erős és hirtelen orkán végig­söpört ennek a szigetnek a déli részén. Leszakította há­zaknak a tetőit és nagy káro­kat okozott az olajmezők fel­szereléseiben, ADOMÁNYOK AZ UJ ELŐRE JAVÁRA Turner József 20. évi házassági évforduló­ján, Girard, O. J. Pataky, műkedvelő . 1.80 versenyből, Chicago 15.00 Köpéczi József, Los An­geles Peskóné házimulatsá­­gán, Hartvég, 111., gyűjtés 1.6? 2.85 Egy rendező pályaudvaron írta: BEBRITS LAJOS I. Kozsétovka, május Egészen különös a légkör már az állomás körül. Zajló, hullámzó élet. Minden fel van túrva, fel van ásva, min­denütt építőanyagok. Szor­gos tevékenység mindenütt. Üzemek, lakóházak sorakoz­nak egymás mellé, itt csak a körvonalaikban, ott félig ké­szen, amott már tető alatt. Néhány pillanatig úgy érzi magát az ember, mint a mes­­sze Texasban vagy Oklaho­­mában, hol éppen most fris­siben hatalmas “gusher” messzire hajló ívben dobja fel az égnek az olajat és a forrás körül máris kolónia alakul. Munkások és üzérek jönnek, üzérek kenyérben, whiskey­ben, nőkben és a lel­ki üdvösségben. Állandó fel és alá járás. Szavak züm­mögő áradata, ácsolás, ka­­lanácsolás pillantnyi szünet nélkül ott is. Közelebbről figyelve az­után tisztán kivehető a kü­lönbség. Csak a gyors, a lá­zas tempó ugyanaz ott, mint itt. A kalmár élősdiek, kik a munkás vérét szívják, itt hiányzanak. És azután! Itt építenek, de erősre, szilárd fundamentummal. Itt építe­nek, de hosszú évekre és az építkezésben tisztán kivehe­tők a tervszerű alkotás vo­nalai. Ott építenek, de csak napokra, hetekre. A sátor­lap és vékony deszkák van­nak ott előtérben. Építenek épp arra az időre, míg az olajforrás el nem szikkadt és erre már holnap sor kerülhet. Építenek a pillanatnyi profi­tért. Nincs több profit, ott maradnak a széjjeleső, elha­gyatott üres deszkabódék, az emberek tévelyegve * tovább vonulnak. Terv nélkül men­nek, a szerencsét, a legköze­lebbi “ gusher”-t lesve. A légkör, mely az újat, frisset, növekvőt körülveszi, azután is megmarad, midőn átléptük a pályaudvar keríté­sét.­­Mindig kisebb és kijebb kell tolni a kerítést. Belül egy fiatal óriás nyújtózkodik. Uj építkezések. Itt egy össze­kötő vágány, ott egy most felhényt töltés. Az egész uj homok­ágy, az uj talpfák jelzik, hogy a fogadó vágá­nyokat kibővítették. De az uj vágányokon is már kocsi kocsi hátán és a telepet még tovább kell nagyobbítani Ne gondold azt, hogy egy rendező pályaudvar szürke és unalmas valami. Éppenség­gel nem. Ha költészetet akarsz találni, menj ki oda. Minden üzemnek, légyen az a legkisebb, melyben csak egy gép dörömböl, meg van a lí­rája. Az énekek éneke bizo­nyára a készen ragyogó ter­mék, melyben az emberi tu­dás, akarat érv és idő van ki­­jegecesedve. A rendező pá­lyaudvaron a fel és aláguruló kocsikon százát és ezrét ta­lálod a termékeknek. Kis üzemek és ipari óriások ter­mékeit. Szén, fa, szalma, szé­na gyapot, textil áru, vasérc, kék acél, fénylő gépek. Papír, tégla, bútor, tarka változat­ban. A munka örökszép da­lát dalolja mind, a munka diadalának énekét. Mint ál­landó vezérüzem ott van a mozdonykürtök dugása, futó vonatok mély zúgása, az a ütköző tányérok éles csen­gése. Mint egy óriási kirakat ab­lak, olyan egy rendező pálya­udvar. De egy ország kínálja fel itt portékáit A vonatok­ból széjjelszedett, a rendel­tetésük szerint új vonatokba állított rakományokban az egész elvont is, formát és életet nyer. Statisztikai szá­mok már nem unottak, nem ásításra késztetők többé. Tar­kán, érdekesen sétálnak itt le és fel a kocsikra rakott ter­mékekben. A Marxista öko­nómia tanai alakot öltenek itt. Nyersanyag, félig kész termék viszonyát láhatod itt. Szürke, piszkos érckő ezen a vágányon, a másikon csillogó fém géprészek. Az értéktöbb­let is kinek a zsebébe megy. A kapitalista kizsákmányolóéba vagy pedig köztulajdon ma­rad, a dolgozóknál marad. Az egyik rakomány feliratán mint küldő a Siemens és Halske, Berlin, a másikon a sarló és kalapács jelvénye alatt a szovjet uráli gép kom­binátja, a következőn egy szovjet termelő szövetkezet jele Egy pillanatra behunyjuk szemünket és emlékezetünk­ben feltűnik üres kocsik vég­telen sora, amik rozsdásodó vágányokon vesztegelnek. A krizis. A kapitalizmus. Ak­kor ismét széjjeltekintünk. Itt a közeli guritó dombról egyik kocsija a másik után sza­lad le. Csörrenve, csattogva ott húz el épp egy vonat és fokozódó sebességgel halad ki az állomásról. Nehezen megrakva minden kocsi. Meg­tapogathatod az öt Éves Ter­vet. Gépek! Még külföldiek, de mind nagyobb számban, már túlnyomó többségben szovjet gépek. Autók, trak­torok, villamos motorok, da­ruit. Érzed a szocialista épí­tés lendületét, gyors, életerős lüktetését. Most meg kellene nézni részletesebben, milyen munka folyik egy rendező pályaud­varon. Érdekes képek kínál­koznak. De a hasáb betelt és így erről a következő cikkben. A RACINE-I MUNKÁS SZÖVETSÉG AZ IWO­­­VAL EGYÜTT NAGYSZABÁSÚ PIKNIKET RENDEZ Julius 4-én, a Sheriden Woods-ban amelyre kérjük a Racine-i és környéki magyarság szives megjelenését 80 ÉVE SZOLGÁLJA A KÖZÖNSÉGET.. twEgy dollár már számlát nyit! LÉPJEN BE A MI “VAKÁCIÓ” KLUBBUNKBA Utazási csekkek —• Pénzküldemények MANHATTAN SAVINGS INSTITUTION­­ Alakult 185­0-ben . 644 BROADWAY 154 EAST 86 STR. Bleecker Street »árkán 3-ik és Lexington Art, kört New York City ­»SARA»*! Irta : SZERAFIMOVICS Ujjongva, fület tépő füttyszóval miért száguldanak cserkeszköpenyes kozákok, sapkáikat föl-földobálva, végig a falun, felkavarva éles lópatáikkal a mély márciusi sarät? Puskalövések villannak fel a tavaszi, kék tavaszi égen. Ün­nep? A harangok vig, kék muzsikát görgetnek a sztani­­cákon, a tanyákon, falvakon át. Ünneplőben az emberek, kozákok, beköltözöttek, lányok és kicsinyek, beesett arcú aggastyánok és öreg asszonyok — mind kint vannak a ta­vaszi ünnepi utcáin Vájjon husvét-e? Dehogy — nem papi ünnep ez! Em­beri ünnep, első ünnep évszázadok óta. Amióta a világ — az első ünnep: “Le a háborúval!’ Kozákok átölelik egymást ,átölelik a beköltözőiteket, ezek a kozákokat. Nincs már kozák, nincs "jött-ment” — csa polgár* van. Nincsenek “kurkulok”, nincsenek "gonosz” lelkek — polgárok vannak: “Le a háborúval!’ Februárban elkergették a cárt, októberben meg tör­tént valami messzi Oroszországban, amiről senki sem tudta, hogy voltaképpen micsoda, csak egy töltötte még szivüket: “Le a háborúval!’ Csak ez töltötte be a sziveket és bolondul érthető volt. A török frontról ezred ezred után özönlött vissza. Ko­záklovasság porzott végig a falvakon, zárt kubáni zászló­aljak húztak odébb, jöttek “beköltözött” gyalogezredek fel­­dörgött a lovas tüzérség — mind végtelen áradatban özön­lött vissza Kubánba, haza, a szülőfaluba, fegyverrel, élelmi­szerrel, munícióval és trénnel. Útközben kifosztották a szeszgyárakat, pálinkaraktárakat, leitták magukat, elmerül­tek, élve beleégtek a kifolytatott szesz­tengerbe, akik pe­dig kivergődtek belőle, mentek haza a falvaikba, Figyelem Akron és környéke NÉPÜNNEPÉLY Július 2-án, vasárnap egész nap A POOR FARMON, COPLEYNÁL Az IWO­, Munkás Szövetség és összes testvérszer­vezetek rendezésében az “ÚJ Előre” javára Fellép az Akroni Előre és a Cleveland East Sides munkás Dalárda. Az akroni és clevelandi mun­kás football csapat barátságos mérkőzése valamint egyéb szórakoztató játékok Egy értékes aranygyűrű lesz kisorsolva Ennivalót senki se hozzon magával, mert jó éte­lekről gondoskodva lesz, a szomjazókat pedig jéghi­deg hűsítők várják. A zenét Bárány Dezső zenekara szolgáltatja Belépő díj személyenkint mindössze 10 cent ÚTIRÁNY: A clevelandiak vegyék a Broadview Roadot Gant-ig, Ganttól a 21-es után jobbra a Copley Centerig, onnan táblák jelzik a népünnepély helyét. Az Akron és környékiek is menjenek a Copley Centerig és onnan to­­vább menve figyeljék a jelzőtáblákat SZENZÁCIÓ! SZENZÁCIÓ! NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE! A Bronxi Munkás Dalárda Július 4-én tartja ELSŐ NYÁRI PIKNIKJÉT AZ EDENWALD ERDŐBEN Fellép az Általános Munkás Dalárda és a Bronxi Munkás Club, a tornászok és a Munkás Szövetség testületileg résztvesznek PROGRAM: — 1. Az Internacionale. — 3 Általános Mun­­kás Dalárda — 3 Torna csapat — 4 Szónoklat. — 5. Kug­lizó versenyek, stb. Felkérjük mindazon munkás testvéreinket akik július 4-én a Dalárda piknikjére jönnek, hogy ne főzzenek ott­­hon, mivel a Dalárda gondoskodik mindenkiről. Leez sza­lonna sütés, gulyás, kolbász hideg és meleg italok. ÚTIRÁNY: A Lex. Ave. Subwayt a 180-ig és átszállni a Boston-Westchester Train-re a Dyre Ave. állomásig

Next