Uj Előre, 1933. december (31. évfolyam, 7529-7553. szám)
1933-12-09 / 7536. szám
5. oldal_________________________________________________________UJ A Volga Hídnál ,Irta: BEBRITS LAJOS Szizrany. Október 7. Gyönyörű az őszi Volga. A szinek dús pompázása mindenütt. Az ég kétszer kéklik. Egyszer fenn az égen, másodszor lenn a vízben. Arany sárga föveny a parton. Amerre megy a folyó, mindenütt ott a homokszalag. Coney Island az ezerszeresére vagy annál is hosszabbra megnyujtva. A környékező erdők fáin százféle az őszi szin. Egy nagy festékpalota az egész táj. Hajók sűrűn húznak el fel és alá. Nemsokára vége a hajózási időszaknak, jégpáncél kerül a folyóra. Mintha szeretnének betakarítani mindent a fagy előtt! Nem fog sikerülni. Túl sok, túl gazdagon van mindenből. A folyó partján vasút. Két vágányán sürű a vonatok haladása. Lázas sietség ott is: búzát, szenet, fát, ércet nagy mennyiségben leszállítani a tél beállta előtt, hogy élelmiszer és nyerstermék mindenütt hatalmas tartalék készletet alkosson. Batraki után a vonal nagy kanyarban nekifut a Volgának és óriási hidon átível rajta. Október 7. Hatalmas események évfordulója erre. 15 éve annak, hogy ezt a hidat a csehszlovákok és fehér ellenforradalmárok felrobbantották. 1918. októberében a Vörös Hadsereg már visszaszorította a cseheket. A vörösök gyors utánnyomulásától tartva a fehérek bombát raktak a hídpillérek alá. Hasztalan. A lerombolt híd nem tudta feltartani a forradalom seregeit. Megkezdődött a történelemben páratlanul álló futás. Két kontinensen át, 8,000 kilométert szaladtak a csehek. Futás a Csendes Óceán partjáig. A legvandálabb visszavonulás egyúttal, amit a történelem ismer. A felrobbantott hidak százai maradtak nyomon. Mikor az utolsó cseh vonat elhaladt, bomba került a hídra. De hasonló sorsban részesültek víztornyok és állomások. A végtelenbe húzódó futás, a végtelenbe érő rombolással. Sok cseh légionárius proli azóta biztosan szégyenli az elkövetett rettenetes gyalázatot. A cseh forradalmi mozgalom kiépítésével azonban jóvá lehet tenni a bűnt. Amint halljuk, sokan sokan vezekelnek is ilyképpen. Október 7. Batraki csak nagyobb falu, de Szamara arrébb már tekintélyes város. Batraki és Szamara is vörös zászló díszben. Az ellenforradalmi banditák 15 évvel ezelőtt nemcsak a Volga hídját robbantották fel, hogy a vörösök előretörését megakadályozzák, legvadabb fehér terror szakadt rá Szamarára. A fehér bestia vesztét érezte és még egyszer kidühöngte magát. Véres orgiákat ültek. A börtönbe zárt munkások százait legyilkolták. Attól tartottak, hogy a város felkel, még mielőtt a vörösök ideérnek és gyáva rettegésükben a legkisebb gyanúra utcai járókelőket lelőttek. Ez is hasztalan maradt. A vörösök gyönyörű lendülettel áttörték a fehér frontot és október 7.-én este már Szamara első utcáiban voltak. Másnap reggel az egész város a kezükben volt. Vörös zászlók, ünnepi hangulat. De csak fényképek, csak gondolat emlékek arról, ami 15 évvel ezelőtt itt volt. A rombolás, a pusztulás nyomait egyébként maradék nélkül eltüntette a szovjet uralom. Újból felépült a Volga híd, a felrobbantott töltés, ház, torony. De száz és ezer új alkotása a szovjetnek szinte hírmondó nélkül eltemette a múltat. Szizrany, Batraki és Szamara g.várkéményeket meresztett az égnek, mindhárom helyen nagy pályaudvarok, tekervényes sínhálózattal, mindhárom helyen fomnalmas Volga kikötő épült ki. Nagy kolhozok mindenütt a bő termőképességű földön. Traktorok százai, ezrei. Kombájnok. Már majdnem kész az őszi szántás, az őszi vetésen dolgoznak most. Jórészt repülőgépekről történik a vetés. Október 7. Vörös zászlók Szizranytól Szamaráig. Van is ok ünnepre. 15 évvel ezelőtt nyomor, szolgaság, vérfürdő, vandáli pusztítás. Ma proletár szabadság, virágzó élet, szocialista építés. Gyönyörű az őszi Volga. Tarka, szindus a természet, az őszi hervadás melancholiájára azonban itt nincs idő, nincs alkalom. Ott vigan füstölög a barrakii aszfalt üzem kéménye. A Voltamenti kikötő elevátorjából prrfellegek szállnak fel, tisztítják a búzát. Az erdő változatos színpompájába nagy ezüstfoltok tolakszanak be. Hatalmas olajtartályok. Mély bugással hajó tűnik fel a folyó torkolatánál, hosszú uszályfarkkal. A Volga hidra végtelen tehervonat robog rá. A híd ezernyi ép, erős vasgerendája mint gigászi hárfa húrjai csattognak, kattognak, dübörögnek. Az acél zenéje. Az uj élet diadalmas akkordjai. v •• » ■' Zukorke Sokszor száraz számok tükrözik legjobban vissza a dolgok''', *>7o1’ körképét dolgoknak. Amint lekopnak a kierőszakolt, kérkedő frázisok, amint Amerika leszokik arról, hogy önmagát mint a lehetőségek hazáját veregesse vállon, a féltve őrzött titkok is kikerülnek lassanként. A büszke, kérkedő Amerikában, megindult a kritka az elszólások hangja. És most se hossza, se vége. A Központi Nevelésügyi Iroda (Federal Office of Education) kimutatja, hogy 1,000,000,000 olyan néger gyermek van aki nem járhat iskolába egyszerűen annál az oknál fogva mert nincsen hely és helyezkedési lehetőség számukra. “Kiderült”, hogy a vidéken lakó néger gyermekek több mint fele 2,3 és 4 mérföldre laknak az iskoláktól és igy nem igen közelithetik meg. Ugyz hitén kimutatást egy a néger tanulók nyert egyharmada nyomor és egyéb tényezők következtében nem haladják túl az iskolák első évét és három negyed része nem éri meg az iskolázás negyedik évét. A néger tömegek elnyomásának egyik formája az iskolázottság lehetőségének megfosztása. Hogy ezt aztán közvetlen avagy közvetett körülmények vagy eszközök útján jön létre, az más lapra tartozik. A már megadott iskolázási lehetőségek burzsoá propaganda jellegét itt nem tárgyaljuk, de mindenesetre ezek a számok is darabokra veszik az amerikai nevelésügyi rendszer mindent átölelő jellegének meséjét. ELŐRE FRANCIAORSZÁG HATÁRMENTI ERŐDEI. — Ilyen és ehhez hasonló erődöket építtetett a francia kormány a német határ mentén. Az erődöket földalatti alagutak kötik össze egymással. Az erődök felépítése kb. $150,000,000-ba került. — (Courtesy of “The Cleveland News”) í Régen volt és mégis, mintha csak tegnap lett volna. Mintha még ma is hallanám a vörös parancsnokok dörgő hangját: “Előre balszárny, előre.. . Ne lőj azokra, azok a mieink. ” A magyar nemzet leggyönyörűbb, korszakába legmagasztonaabb volt. Ezerkilencszáztizenkilenc nyarán, amikor Pétervásár körül a hősiesen harcoló vörös csapatok oly dicsőségesen nyomultak előre, verték vissza a tanácshatalom ellen harcoló cseheket. Akkor volt ez, amikor Karikás Frigyes elvtárs dandárainak élén nyomult előre Észak-Magyarország felé. Az a Karikás, akit ma Horthyék, Rákosi és a többi elvtársiakkal együtt halálra akarnak kínozni. Kis 10 esztendős gyermek voltam. Nem sokat értettem az egészhez. De azért mégis szerettem azokat a néha komoly, de legtöbbször vidám katonákat. Szerettem őket, mert az én legnagyobb ellenségeimet, akik engem és iskolatársaimat oly sokszor elvertek, a kántort, a papot és a jegyzőt ugyancsak elhallgattatták. Müven büszkén viseltük piszkos sapkáinkon, rongyos kabátainkon a kitűzött vörös szallagot. No meg kórusban, teli tüdővel énekeltük. De szeretnék, de szeretnék Kun Bélával beszélni... De egyszer csak elmúlt minden. Augusztus vége felé az utolsó vörös csapatok vonultak át a kis falukon. A románok elől vranunkk visszafelé — mondták. És mi, tudatlan kis paraszt gyerekek, eksértük őket a falu végég. Búcsút intettünk nekik. Hej, de ki tudta volna akkor, hogy ily sokáig fognak azok a hős vörös katonák, vörös parancsnokok odamaradni. Ha a szegény magyar földműves, szegény gyári munkás ezt tudta volna, ha tudta volna, hogy mit hoz Horthy, akkor talán ma nem kellene visszasírni azt, ami akkor a kezünkben volt. Bejöttek a románok. Aztán elmentek. Megjött közben Horthy is. A lovas matróz belovagolt Budapestre, a “bűnös vörös fővárosba”. Mi, gyerekek nemigen tudtuk, hogy mi történt. Csak amit láttunk, arra emlékszek. A kegyetlen botozásokra a jegyző házánál. A pap, a kántor, a jegyző gőgösen dölyfös ellépese a “p'szkos” parasztokkal szemben. Nem hiszem, hogy azok a szegény magyar földművesek sejtik azokat a valaha is else“huszonötöket”, meleket oly kegyetlent vis rek a ” otok e^Puk. Emlékszem még a kegyetlen nc ra. Anyám és a többi czpnyoíc, emberek kétségbeesett mikor jöttek az panaszaira, aadószedők. Emlékszem arra, hogy az egész napi kapálás után zöldhagymaszálat sütöttek vacsorára. Hogy egyszer a bátyám kegyetlenül elvert, mert egy sült krumplival többet vettem el, mint amennyi meg volt szabva. De én el jöttem, anyámmal Amerikába, a “földi paradicsomba”. A “lehetőségek hazájába”. Azonban sohasem ‘ ‘amerikaiizálódtam” el annyira, hogy Magyarországra ne gondoltam volna. Gondoltam, sokkal többet, mint sok más fiatalon elszakadt gyermek. Ez érthető is, mert szüleim állandóan leveleztek óhazai rokonainkkal és nekem is megmondották, mit írnak az óhazából. Ennek dacára évek hosszú során nem foglalkoztam komolyan az óhazai viszonyokkal. Jött a válság. Én is tagja lettem a 17,090,000 munkanélküli seregnek. Én is boyongtam az uccukon, céltalanul, munka után s a bolyongás egyszer csak elvitt Kommunisták Egyesült államokbeli la...) t vitt azok közé, akik megmondották nekem, hogy mi a baja ennek a rothadástól bűzlő kaputajista rendszernek. Megmutatták az utat. Lenn Pártjának az útját. Újra kezdtem sokkal élénkebben Magyarországról gondolkozni. Magam elé idéztem a 19-es nyári hónapokat. A vörös katonákat. Az urak magatartását. A kegyetlen botozásokat. És kezdtem megérteni azt, ami akkor homályos és a legtöbb esetben érthetetlen volt előttem. Kezdtem megérteni az első Tanácsmagyarországot. Azokat az egyszerű dalokat, melyeket a vörös katonáktól hallottam. Kezdtem lapokat, magyarországi lapokat is olvasni, így pld. a “Pesti Hírlapot”, melynek egyik száma a napokban került a kezembe és amelyből az alábbi hírt olvastam : Életuntak: Vas Csató József napszámos a Dorozsmai út 103. számú házban felakasztotta magát és meghalt. — Vörös Sarolta háztartási alkalmazottat a Terézikörút 4. számú ház egyik lakásában csütörtökön reggel holtan találták. Világító gázzal mérgezte meg magát. — Bajcs Imre pincér Kispesten, a Kazinczy-ucca 12 számú házban lévő lakásán felakasztotta magát és meghalt. — Salamon Tibor Postás Kőbányán, a Liget-téren megmérgezte magát. A mentők a Rókus-kórházba vitték. — Sági Teréz háztartási alkalmazottat gazdája Karpfenstein ucca 24 számú házban lévő lakásán csütörtökön reggel átvágott nyakkal holtan találta. “Életuntaik’ És valamennyien öngyilkosok, szegények. Miért unták meg ezek az életüket? Miért kerestek menedéket a halálba? Hiszen az ember ragaszkodik az élethez, még akkor is ha nyomorognia kell. Erre talán a “vitéz nagybányai Horthy Mklós őfőméltósága” tudná megadni a választ. Igen, Horthy és Gömbös, akik annyira szeretik világgá kürtölni, hogy ők “mentették meg Magyarországot”. Mennyi keserűség, mennyi nyomoriság kell ahoz, hogy még a nélkülözések és nyomor közepette felnevelt szegény munkások :s, saját kezük egy essenek véget életüknek? s ki tudja, talán ezek a rhalálba menekültek is azok között voltak, akik egykor Horthyt támogatták, akik segítettek Horthynak lemészárolni 6,000 magyar munkást és szegény földművest Szovjet Magyarország leverése után? De viszont ki tudná megmondani, hogy ha így volt, nem e ezerszer bánták meg már tettüket és nem c sóvárogva várták vissza azt az időt, amikor újra vörös lesz Budapest ? Nagyon sok szegény magyar földműves és gyári munkás várja Kun Béla visszajövetelét. A Mátra-aljai, a Tisza és Dunamenti Szegény földművesek közül titokban már most is ezrek gondolnak a “földet osztó Kun Bélára”. A gyári munkások közül egyre nagyobb azoknak a száma, akik kezdik követni Kun Béla pártját, az illegális Kommunisták Magyarországi Pártját. Igen, lelkesen s odaadóan követik azt a pártot, melynek vezetése alatt a magyar szegény földművesek és munkások megteremtik — és talán nem is olyan sokára — a Második Tanács magyarországot. És amikor ez meg fog történni akkor nem lesznek többé “életuntak”, nem lesz többé ilyen rovat a Hírlapban”, sőt akkor “Pesti már nem lesz “Pesti Hírlap” sem. Akkor a Mátraaljai, Tisza és Dunamenti földművesek nem az ezerholdas grófoknak, hanem saját maguknak fognak dolgozni. Akkor a pesti, a salgótarjáni és a többi magyar gyárakban dolgozó munkások lesznek az urak Akkor nem henyélő paraziták, munkások uralják &<, hanem egész Magyarországot. Közben pedig tovább dalolják a szegény magyar földművesek: “De szeretnék, de szeretnék Kun Bélával beszélni. ’ ’ Irta: ZVARA PÉTER Mrs. Mary Ann Blanton, Bonne Terre, Mo.-i lakos jövő feb. 20.-án ünnepli meg születésének 118-ik évfordulóját. Mrs Blanton még “sokáig” akar élni. —Courtesys of “The Cleveland News”! 33 százalékban folyik az acéltermelés YOUNGSTOWN, O. — Az acéltermelés az 1926-os termelés mennyiségét véve alapul, 33 százalék erejéig van üzemben. A gyárban és a lapokban hírek és hirdetések jelentek meg, melyek arról számolnak be, hogy a termelés 35 százalékára emelkedik. Ez azonban üres harangozásnak bizonyult. Nő a munkanélküliség, az árak 24 százalékkal emelkedtek Különösen a mindennapi élelmiszerek árai emelkedtek nagy arányokban WASHINGTON — Roosevelt inflációs programja és arany manipulációja következtében, az élelmiszerek árai 18-24 százalékkal drágábbak, mint 6 hónappal ezelőtt. Ezt a kimutatásit a Büro of Labor Statistics adta ki. Az élelmiszerek árainak az ilyen emelkedése nagy bérvágást jelentett a munkások részére. Még William Green, a féker AFOL elnöke is kénytelen bevallani, hogy a munkások vásárló képessége egyre esik . Még a Mr. Green vigyázatosan kimustrált számai is azt bizonyítják, hogy az átlag amerikai munkás vásárló képességelacsonyabb, 1,2zázalékkal ,mint 6 hónappal ezelőtt. Persze ha 10-15 százalékot irt volna, közelebb jött volna az igazi arányhoz Az árak emelkedése különösen a következő árucikkekben észlelhető nagy arányban: kenyér, tojás, tejzsír, a gabona cikkek általában, vaj, rizs, kannás borsó és barack, maccaroni, asztali szilva, káposzta, kannás paradicsom stb. A jelentés kimutatja, hogy a múlt év novemberéhez arányítva a krumpli ára 64 százalékkal magasabb, bab 30, hagyma 30, káposzta 39, disznóhús 14, kannás tej 13, liszt 60, friss tej 5, kenyér 20, banán 10, aszalt szilva 20, és salmon 6 százalékkal. A ruházati cikkek ára ez idő alatt 25 százalékkal emelkedett. NÖVEKSZIK A MUNKANÉLKÜLISÉG Októberben ismét ezrekkel emelkedett a munkanélküliek száma. Ezt Wiliam Green is belátja, de hozzáteszi, hogy ez az emelkedés (vagy 11,000 mint ő mondja) nem nagyon sok. A tény természeesen az, hogy százezrekkel emelkedett ismét a muinkanélküliek száma. A szakszervezetek is jelentik, hogy a munkanélküli tagjaink száma ismét emelkedett. Green szerint azért igen kevéssel emelkedett a munkanélküliség októberben, mert az NRA kontrol alaatt próbálja tartani a munkanélküli helyzetet. Könyvekrcolyóíratok Érdekes és friss a “Sarló és Kalapács” 10-ik, október havi száma. A vezérekkel Kun Béla írta. A történelmi hivatását betöltött és reakcióssá vált, impotens szociáldemokráciával foglalkozik, a félző év augusztus havában megtartott konferenciájával kapcsolatban. A lap ismét érdekes riportokat hoz a Szovjet Unió mezőgazdaságáról. E riportból kitűnik hogy az 1933 év eredményei a legszebb reményekre jogosítanak a szocialista építés lehetőségeire és tempójára vonatkozólag. Ez az év fordulópont volt a mezőgazdaság kollektivizálásában és a sikerek várakozáson felüliek . A “Balti Fehértenger csatornaépítői” című cikk fényes igazolása annak a már különben sokszor bebizonyított állításnak, hogy a bűnre és gonoszságra való “haj’am” nem az ember természetéből, hanem társadalmi körülményekből ered. A gonosztevőből, a “megrögzött” bűnözőből a társadalom leghasznosabb tagja lehet, ha felébresztik benne az embertársaival való szolidaritás érzését. Megragadó a “Párttiszítás” című írás. E cikkből megtudhatjuk, hogy az orosz Kommunista Párt, ,a proletárosztály élcsapata, miért olyan erős szervezet, s miért képes kényes sikerek elérésére. Üdiően hat Martin Stone “A varrótű című, igen kedves humorral megírt leningrádi riportja. Azért, mert a humor meglehetősen ritka és elszigetelt jelenség e lap hasábjain. Holott a felvilágosítás és nevelés egyik legfontosabb eszköze lehetne. A humor az emberi természet és társadalom olyan mélységeibe világílhat bele, amelyet más után csak a legnagyobb fáradsággal lehetne megközelíteni. Az osztályharc frontjának két legexponáltabb helyéről, Németországról és Kubáról két érdekvesztő cikkben számol be a bp. Azonkívül több kisebb cikben a világ különböző pontjának eredményeiről. A magyarországi részben a legérdekesebb a lezajlott Ganz gyári sztrájkkal kcsolatos írás. A fényképfelvételek is nagyon szépek, és az i dalmi rész most sem hagy kívánnivalót maga után. Szabó S. Szentmáriay és Hilpert MAGTAR HENTESEK Hurka, Koloas/ paprikás szalonna Saját párolt sonkák frisset kaphatok 1540 Second Avenue NEW TURK A 80 utcát ‘L’1 állomásnálel. Regem 4—8718 Szabadlábra helyezték a gyilkos vonatdetektivet CLEVELAND. — Joseph Jaglenski megyei ügyész felmentette John J. Donley detektívet, ki egy állítólagos vonatrablót lelőtt és halálosan megsebesített. Donley elbeszélése szerint, két embert látott a vonatban bemászni s ott a podgyász között turkálni. Mikor távozásra szólította fel őket, verekedni kezdtek. Félórás dulakodás után az egyik elmenekült, míg a másikat James Waltert, 37 éves egyént, menekülés közben hába lőtte. Don’ev detektívet már egyszer hasonló ügyben felmentették Az áldozat akkor Balázs István, magyar származású 22 éves fia volt. l*BOR TAVPL ST&IS NEW YORK Nagr termph gvillé«-k és balod tartására Ingyen könyvtár d u. 'í töl •»‘•ts 10 is Tét Reg 10038 P. BODO. Ur: Sahó Rendelésre kés if finom férfi öltönyöket Vállal tisztítást, vasalást festést és postást, valamint női ruhákat I» NEW YOR It cm 8N2 E Hírth Sí Nsat 1st A v © Telefon Regent 3984 DR. REICHE TÓDOR kUífMill fonnrvnri rrrfk 1*1» 308 EAST 79th STREET •»•« van. — In*, r i,>rlaaartlnt Unarm lottraMi. Nrttva ernte «la Phone: Khlnvl’in tér SSISS KI ÍVOM HENTESARI Kusndentéi* to hurka un.ász étnika aasas ««ISoc fries nos se igazi Ónra mádra «eazttv« kanhate ZR1 JóSEF MAGYAR iJEVrUHNEI. I OS—2nd Ave (78 és 7» o között! N y C Tel: Rhinelander 8988