Uj Előre, 1933. december (31. évfolyam, 7529-7553. szám)

1933-12-09 / 7536. szám

5. oldal_________________________________________________________U­J A Volga Hídnál ,Irta: BEBRITS LAJOS Szizrany. Október 7. Gyönyörű az őszi Volga. A szinek dús pompázása minde­nütt. Az ég kétszer kéklik. Egyszer fenn az égen, másod­szor lenn a vízben. Arany sárga föveny a parton. Amer­re megy a folyó, mindenütt ott a homokszalag. Coney Island az ezerszeresére vagy annál is hosszabbra megnyujt­va. A környékező erdők fáin százféle az őszi szin. Egy nagy festékpalota az egész táj. Hajók sűrűn húznak el fel és alá. Nemsokára vége a hajózási időszaknak, jégpán­cél kerül a folyóra. Mintha szeretnének betakarítani min­dent a fagy előtt! Nem fog sikerülni. Túl sok, túl gazda­­gon van mindenből. A folyó partján vasút. Két vágányán sürű a vonatok haladása. Lázas sietség ott is: búzát, szenet, fát, ércet nagy mennyiségben leszállíta­­ni a tél beállta előtt, hogy élelmiszer és nyerstermék mindenütt hatalmas tartalék készletet alkosson. Batraki után a vonal nagy kanyarban nekifut a Volgá­nak és óriási hidon átível rajta. Október 7. Hatalmas események évfor­dulója erre. 15 éve annak, hogy ezt a hidat a csehszlo­vákok és fehér ellenforradal­­márok felrobbantották. 1918. októberében a Vörös Hadse­reg már visszaszorította a cseheket. A vörösök gyors utánnyomulásától tartva a fe­hérek bombát raktak a híd­­pillérek alá. Hasztalan. A lerombolt híd nem tudta fel­tartani a forradalom sere­geit. Megkezdődött a törté­nelemben páratlanul álló fu­tás. Két kontinensen át, 8,000 kilométert szaladtak a cse­­h­ek. Futás a Csendes Óceán partjáig. A legvandálabb vis­­szavonulás egyúttal, amit a történelem ismer. A felrob­bantott hidak százai marad­tak nyomon. Mikor az utolsó cseh vonat elhaladt, bomba került a hídra. De hasonló sorsban részesültek víztor­nyok és állomások. A végte­lenbe húzódó futás, a végte­lenbe érő rombolással. Sok cseh légionárius proli azóta biztosan szégyenli az elkö­vetett rettenetes gyalázatot. A cseh forradalmi mozgalom kiépítésével azonban jóvá le­het tenni a bűnt. Amint hall­juk, sokan­ sokan vezekelnek is ilyképpen. Október 7. Batraki csak nagyobb fa­lu, de Szamara arrébb már te­kintélyes város. Batraki és Szamara is vörös zászló dísz­ben. Az ellenforradalmi bandi­ták 15 évvel ezelőtt nemcsak a Volga hídj­át robbantották fel, hogy a vörösök előretö­rését megakadályozzák, legvadabb fehér terror sza­­­kadt rá Szamarára. A fehér bestia vesztét érezte és még egyszer kidühöngte magát. Véres orgiákat ültek. A bör­tönbe zárt munkások százait legyilkolták. Attól tartottak, hogy a város felkel, még mi­előtt a vörösök ideérnek és gyáva rettegésükben a legki­sebb gyanúra utcai járókelő­ket lelőttek. Ez is hasztalan maradt. A vörösök gyönyörű lendülettel áttörték a fehér frontot és október 7.-én este már Szamara első utcáiban voltak. Másnap reggel az egész város a kezükben volt. Vörös zászlók, ünnepi han­gulat. De csak fényképek, csak gondolat emlékek arról, ami 15 évvel ezelőtt itt volt. A rombolás, a pusztulás nyo­mait egyébként maradék nél­kül eltüntette a szovjet ura­lom. Újból felépült a Volga híd, a felrobbantott töltés, ház, torony. De száz és ezer új alkotása a szovjetnek szin­te hírmondó nélkül eltemette a múltat. Szizrany, Batraki és Sza­mara g.várkéményeket me­resztett az égnek, mindhá­rom helyen nagy pályaudva­rok, tekervényes sínhálózat­­tal, mindhárom helyen fomnal­mas Volga kikötő épült ki. Nagy kolh­ozok mindenütt a bő termőképességű földön. Traktorok százai, ezrei. Kom­bájnok. Már majdnem kész az őszi szántás, az őszi veté­sen dolgoznak most. Jórészt repülőgépekről történik a ve­tés. Október 7. Vörös zászlók Szizrany­tól Szamaráig. Van is ok ünnep­re. 15 évvel ezelőtt nyomor, szolgaság, vérfürdő, vandáli pusztítás. Ma proletár szabad­ság, virágzó élet, szocialista építés. Gyönyörű az őszi Volga. Tarka, szindus a természet, az őszi hervadás melancholiá­jára azonban itt nincs idő, nincs alkalom. Ott vigan füs­tölög a barrakii aszfalt üzem kéménye. A Voltamenti ki­kötő elevátorjából p­r­rfelle­gek szállnak fel, tisztítják a búzát. Az erdő változatos színpompájába nagy ezüst­foltok tolakszanak be. Hatal­mas olajtartályok. Mély bu­gással hajó tűnik fel a folyó torkolatánál, hosszú uszály­farkkal. A Volga hidra vég­telen tehervonat robog rá. A híd ezernyi ép, erős vasge­rendája mint gigászi hárfa húrjai csattognak, kattognak, dübörögnek. Az acél zenéje. Az uj élet diadalmas akkord­jai. v •• » ■' Z­ukorke Sokszor száraz számok tük­rözik legjobban vissza a dol­gok''', *>7o1’ körképét dolgoknak. Amint lekopnak a kierőszakolt, kér­kedő frázisok, amint Amerika leszokik arról, hogy önmagát mint a lehetőségek hazáját ve­regesse vállon, a féltve őrzött titkok is kikerülnek lassan­ként. A büszke, kérkedő Ameriká­ban, megindult a krit­ka az elszólások hangja. És most se hossza, se vége. A Központi Nevelésügyi Iroda (Federal Office of E­­ducation) kimutatja, hogy 1,000,000,000 olyan néger gyermek van aki nem jár­hat iskolába egyszerűen an­nál az oknál fogva mert nin­csen hely és helyezkedési lehetőség számukr­a. “Kide­rült”, hogy a vidéken lakó néger gyermekek több mint fele 2,3 és 4 mérföldre lak­nak az iskoláktól és igy nem igen közelithetik meg. Ugy­­z hitén kimutatást egy a néger tanulók nyert egy­­harmada nyomor és egyéb tényezők következtében nem haladják túl az iskolák első évét és három ne­gyed része nem éri meg az iskolázás ne­gyedik évét. A néger tömegek elnyo­másának egyik formája az iskolázottság lehetőségének megfosztása. Hogy ezt aztán közvetlen avagy közvetett kö­rülmények vagy­­ eszközök útján jön létre, az más lapra tartozik. A már megadott is­kolázási lehetőségek burzsoá propaganda jellegét itt nem tárgyaljuk, de mindenesetre ezek a számok is darabokra veszik az amerikai nevelésügyi rendszer mindent átölelő jelle­gének meséjét. ELŐRE FRANCIAORSZÁG HATÁRMENTI ERŐDEI. — Ilyen és ehhez hasonló erődöket építtetett a francia kormány a né­met határ mentén. Az erődöket földalatti alagutak kötik össze egymással. Az erődök felépítése kb. $150,000,000-ba került. — (Courtesy of “The Cleveland News”) í Régen volt és mégis, mint­ha csak tegnap lett volna. Mintha még ma is hallanám a vörös parancsnokok dörgő hangját: “Előre balszárny, előre.. . Ne lőj azokra, azok a mieink.­­ ” A magyar nemzet leggyö­nyörűbb, korszakába legmagasztonaabb volt. Ezerkilenc­­száztizenkilenc nyarán, ami­kor Pétervásár körül a hősie­sen harcoló vörös csapatok oly dicsős­égesen nyomultak előre, verték vissza a tanács­hatalom ellen harcoló csehe­ket. Akkor volt ez, amikor Karikás Frigyes elvtárs dan­dár­ainak élén nyomult elő­re Észak-Magyarország felé. Az a Karikás, akit ma Hort­­hyék, Rákosi és a többi elv­társiakkal­ együtt halálra a­­karnak kínozni. Kis 10 esztendős gyermek voltam. Nem sokat értettem az egészhez. De azért mégis szerettem azokat a néha ko­moly, de legtöbbször vidám katonákat. Szerettem őket, mert az én legnagyobb ellen­ségeimet, akik engem és is­­kola­társaimat oly sokszor elvertek, a kántort,­ a papot és a jegyzőt ugyancsak el­­h­allgattatták. Müven büsz­kén viseltük piszkos sapkáin­kon, rongyos kabátainkon a kitűzött vörös szallagot. No meg kórusban, teli tüdővel énekeltük. De szeretnék, de szeretnék Kun Bélával beszélni... De egyszer csak elmúlt minden. Augusztus vége felé az utolsó vörös csapatok vo­nultak át a kis falukon. A románok elől vranunkk­ vis­szafelé — mondták. És mi, tu­datlan kis paraszt gyerekek, ek­sértük őket a falu végé­­­g. Búcsút intettünk nekik. Hej, de ki tudta volna akkor, hogy ily sokáig fognak azok a hős vörös katonák, vörös pa­rancsnokok odamaradni. Ha a szegény magyar földműves, szegény gyári munkás ezt tud­ta volna, ha tudta volna, hogy mit hoz Horthy, akkor talán ma nem kellene visszasírni azt, ami akkor a kezünkben volt. Bejöttek a románok. Aztán elmentek. Megjött közben Horthy is. A lovas matróz belovagolt Budapestre, a “bű­nös vörös fővárosba”. Mi, gyerekek nem­igen tudtuk, hogy mi történt. Csak amit láttunk, arra emlékszek. A kegyetlen botozásokra a jegy­ző házánál. A pap, a kántor, a jegyző gőgösen dölyfös­­ ellépese a “p'szkos” parasz­tokkal szemben. Nem hiszem, hogy azok a szegény magyar földművesek sejtik azokat a valaha is else­“huszonötö­­ket”, mel­eket oly kegyetle­nt v­i­s rek a ” o­­tok e^Puk. Emlékszem még a kegyet­len n­­c ra. Anyám és a több­­i czpnyoíc, emberek kétségbeesett mikor jöttek az panaszaira, a­­adószedők. Emlékszem arra, hogy az e­gész napi kapálás után zöld­­hagymaszálat sütöttek va­csorára. Hogy egyszer a bá­tyám kegyetlenül elvert, mert egy sült krumplival többet vettem el, mint amennyi meg volt szabva. De én el jöttem, anyámmal Amerikába, a “földi paradi­csomba”. A “lehetőségek ha­zájába”. Azonban sohasem ‘ ‘ameri­kai­­izáló­dtam” el annyira, hogy Magyarországra ne gon­doltam volna. Gondoltam, sokkal többet, m­int sok más fiatalon elszakadt gyermek. Ez érthető is, mert szüleim állandóan leveleztek óhazai rokonainkkal és nekem is megmondották, mit írnak az óhazából. Ennek dacára évek hosszú során nem­ foglalkoz­tam komolyan az ó­hazai vi­szonyokkal. Jött a válság. Én is tagja lettem a 17,090,000 munka­­nélküli seregnek. Én is bo­­yongtam az uccukon, céltala­nul, munka után s a bo­­­lyongás egyszer csak elvitt Kommunisták Egyesült államokbeli la...) t vitt azok közé, akik megmon­dották nekem, hogy mi a ba­ja ennek a rothadástól bű­z­­lő kaputajista rendszernek. Megmutatták az utat. Len­n Pártjának az útját. Újra kezdtem sokkal élén­kebben Magyarországról gon­­dolkozni. Magam elé idéz­tem a 19-es nyári hónapokat. A vörös katonákat. Az urak magatartását. A kegyetlen botozásokat. És kezdtem meg­érteni azt, ami akkor homá­lyos és a legtöbb esetben érthetetlen volt előttem. Kezd­tem megérteni az első Tanács­­magyarországot. Azokat az egyszerű dalokat, melyeket a vörös katonáktól hallottam. Kezdtem lapokat, magyar­­országi lapokat is olvasni, így pld. a “Pesti Hírlapot”, melynek egyik száma a na­pokban került a kezembe és amelyből az alábbi hírt ol­vastam : Életuntak: Vas Csató József napszámos a Do­­rozsmai­ út 103. számú ház­ban felakasztotta magát és meghalt. — Vörös Sarolta háztartási alkalmazottat a Teréz­ikörút 4. számú ház egyik lakásában csütörtö­kön reggel holtan találták. Világító gázzal mérgezte meg magát. — Bajcs Imre pincér Kispesten, a Kazin­­czy-ucca 12 számú házban lévő lakásán felakasztotta magát és meghalt. — Sa­lamon Tibor Postás Kőbá­nyán, a Liget-téren meg­mérgezte magát. A mentők a Rókus-kórházba vitték. — Sági Teréz háztar­tási alkalmazottat gazdája Karpfenstein­ ucca 24 szá­­­mú házban lévő lakásán csütörtökön reggel átvá­gott nyakkal holtan találta. “Életuntaik’ És valamennyien öngyilkosok, szegények. Miért unták meg ezek az éle­tüket? Miért kerestek mene­déket a halálba? Hiszen az ember ragaszkodik az élet­hez, még akkor is ha nyomo­rognia kell. Erre talán a “vitéz nagybá­nyai Horthy M­klós őfőmél­tósága” tudná megadni a vá­laszt. Igen, Horthy és Göm­bös, akik annyira szeretik világgá kürtölni, hogy ők “mentették meg Magyarorszá­got”. Mennyi keserűség, mennyi nyomoriság kell ahoz, hogy még a nélkülözések és nyomor közepette felnevelt szegény munkások :s, saját kezük eg­y essenek véget életüknek? s ki tudja, talán ezek a r­­­halálba menekültek is azok között voltak, akik egy­­kor Horthyt támogatták, akik segítettek Horthynak lemé­­szárolni 6,000 magyar mun­kást és szegény földművest Szovjet Magyarország leve­rése után? De viszont ki tudná meg­mondani, hogy ha így volt, nem e ezerszer bánták meg már tettüket és nem c sóvá­rogva várták vissza azt az időt, amikor újra vörös lesz Budapest ? Nagyon sok szegény ma­gyar földműves és gyári mun­kás várja Kun Béla vissza­jö­vetelét. A Mátra-alja­i, a Tisza és Dunamen­ti Szegény földmű­vesek közül titokban már most is ezrek gondolnak a “földet osztó Kun Bélára”. A gyári munkások közül egyre nagyobb azoknak a száma, a­­kik kezdik követni Kun Béla pártját, az illegális Kommu­nisták Magyarországi Párt­ját. Igen, lelkesen s odaadó­­an követik azt a pártot, mely­nek vezetése alatt a magyar szegény földművesek és mun­kások megteremtik — és ta­lán nem is olyan sokára — a Második Tanács magyar­orszá­­got. És amikor ez meg fog tör­ténni akkor nem lesznek töb­bé “életuntak”, nem lesz többé ilyen rovat a Hírlapban”, sőt akkor “Pesti már nem lesz “Pesti Hírlap” sem. Akkor a Mátraaljai, Tisza és Dunamenti földművesek nem az ezerholdas grófoknak, ha­nem saját maguknak fognak dolgozni. Akkor a pesti, a sal­gótarjáni és a többi magyar gyárakban dolgozó munkások lesznek az urak Akkor nem henyélő paraziták, munkások uralják &<, hanem egész Magyarországot. Közben pedig tovább da­lolják a szegény magyar föld­művesek: “De szeretnék, de szeretnék Kun Bélával beszélni. ’ ’ Irta: ZVARA PÉTER Mrs. Mary Ann Blanton, Bon­ne Terre, Mo.-i lakos jövő feb. 20.-án ünnepli meg szü­letésének 118-ik évfordulóját. Mr­s Blanton még “sokáig” akar élni. —­­Courtesys of “The Cleveland News”! 33 százalékban folyik az acéltermelés YOUNGSTOWN, O. — Az acéltermelés az 1926-os ter­melés mennyiségét véve ala­pul, 33 százalék erejéig van üzemben. A gyárban és a la­pokban hírek és hirdetések jelentek meg, melyek arról számolnak be, hogy a terme­lés 35 százalékára emelkedik. Ez azonban üres harangozás­nak bizonyult. Nő a munkanélküliség, az árak 24 százalékkal emelkedtek Különösen a mindennapi élelmiszerek árai emelkedtek nagy arányokban WASHINGTON­ — Roose­velt infláci­ós programja és arany manipulációja követ­keztében, az élelmiszerek á­­rai 18-24 százalékkal drágáb­bak, mint 6 hónappal ezelőtt. Ezt a kimutatásit a Büro of Labor Statistics adta ki. Az élelmiszerek árainak az ilyen emelkedése nagy bér­vágást jelentett a munkások részére. Még William Green, a féker AFOL elnöke is kény­telen bevallani, hogy a mun­kások vásárló képessége egy­re esik . Még a Mr. Green vigyáza­­tosan kimustrált számai is azt bizonyítják, hogy az átlag amerikai munkás vásárló képessége­lacsonyab­b, 1,2­zázalékkal ,­­mint 6 hónap­pal ezelőtt. Persze ha 10-15 százalékot irt volna, közelebb jött volna az igazi arányhoz Az árak emelkedése külö­nösen a következő árucikkek­ben észlelhető nagy arány­ban: kenyér, tojás, tej­zsír, a gabona cikkek általában, vaj, rizs, kannás borsó és ba­rack, maccaroni, asztali szil­va, káposzta, kannás paradi­csom stb. A jelentés kimutatja, hogy a múlt év novemberéhez a­­rányítva a krumpli ára 64 százalékkal magasabb, bab 30, hagyma 30, káposzta 39, disznóhús 14, kannás tej 13, liszt 60, friss tej 5, kenyér 20, banán 10, aszalt szilva 20, és salmon 6 százalékkal. A ruházati cikkek ára ez idő alatt 25 százalékkal emel­kedett. NÖVEKSZIK A MUNKA­­NÉLKÜLISÉG Októberben ismét ezrekkel emelkedett a munkanélküliek száma. Ezt Wiliam Green is belátja, de hozzáteszi, hogy ez az emelkedés (vagy 11,000 mint ő mondja) nem nagyon sok. A tény természe­esen az, hogy százezrekkel emelke­dett ismét a muinkanélküliek száma. A szakszervezetek is jelen­tik, hogy a munkanélküli tag­jaink száma ismét emelke­dett. Green szerint azért i­gen kevéssel emelkedett a mun­­kanélküliség októberben, mert az NRA kon­trol alaatt próbálja tartani a munkanél­küli helyzetet. Kön­yvekr­colyóíratok Érdekes és friss a “Sarló és Kalapács” 10-ik, október ha­vi száma. A vezérekkel Kun Béla írta. A történelmi hiva­tását betöltött és reakcióssá vált, impotens szociáldemok­ráciával foglalkozik, a fél­ző év augusztus havában meg­tartott konferenciájával kap­csolatban. A lap ismét érdekes ripor­tokat hoz a Szovjet Unió me­zőgazdaságáról. E riportból kitűnik hogy az 1933 év e­­redményei a legszebb remé­nyekre jogosítanak a szocia­­lista építés lehetőségeire és tempójára vonatkozólag. Ez az év fordulópont volt a me­zőgazdaság kollektivizálásá­ban és a sikerek várakozáson felüliek . A “Balti Fehértenger csa­torna­építői” című cikk fé­nyes igazolása annak a már különben sokszor bebizonyí­tott állításnak, hogy­ a bűnre és gonoszságra való “haj’am” nem az ember természetéből, hanem társadalmi körülmé­nyekből ered. A gonosztevő­ből, a “megrögzött” bűnöző­ből a társadalom leghaszno­sabb tagja lehet, ha feléb­resztik benne az embertár­saival való szolidaritás érzé­sét. Megragadó a “Pártti­sz­í­­tás” című írás. E cikkből megtudhatjuk, hogy az orosz Kommunista Párt, ,a prole­tárosztály élcsapata, miért olyan erős szervezet, s miért képes kényes sikerek elérésé­re. Üdi­ően hat Martin Stone “A varrótű című, igen kedves humorral megírt leningrá­­di riportja. Azért, mert a hu­mor meglehetősen ritka é­s elszigetelt jelenség e lap ha­sábjain. Holott a felvilágosí­tás és nevelés egyik legfon­tosabb eszköze lehetne. A hu­mor az emberi természet és társadalom olyan mélységei­be világílhat bele, amelyet más után csak a legnagyobb fáradsággal lehetne megkö­zelíteni. Az osztályharc frontjának két legexponáltabb helyéről, Németországról és Kubáról két érdekveszt­ő cikkben szá­mol be a bp. Azonkívül több kisebb cikben a világ külön­böző pontjának eredményei­ről. A magyarországi részben a legérdekesebb a lezajlott Ganz gyári sztrájkkal k­csolatos írás. A fényképfelvételek is nagyon szépek, és az i­ dalmi rész most sem hagy kívánnivalót maga után. Szabó S. Szentmáriay és Hilpert MAGTAR HENTESEK Hurka, Koloas/ paprikás szalonna Saját párolt son­kák frisset­ kaphatok 1540 Second Avenue NEW TURK A 80 utcát ‘L’1 állom­ásná­lel. Regem 4—8718 Szabadlábra helyez­ték a gyilkos vonat­­detektivet CLEVELAND. — Joseph Jaglenski megyei ügyész fel­mentette John J. Donley de­tektívet, ki egy állítólagos vonatrablót lelőtt és halálo­san megsebesített. Donley el­beszélése­­ szerint, két em­bert látott a vonatban be­mászni s ott a podgyász kö­zött turkálni. Mikor távozás­ra szólította fel őket, vere­kedni kezdtek. Félórás dula­­kodás után az egyik elme­nekült, míg a másikat James Waltert, 37 éves egyént, me­nekülés közben há­ba lőtte. Don’ev detektívet már egyszer hasonló ügyben fel­mentették Az áldozat akkor Balázs István, magyar szár­mazású 22 éves fia volt. l*BOR TAVPL ST&IS NEW YORK Nagr termph gvillé«-k és balod tartására Ingyen könyvtár d u. 'í töl •»‘•ts 10 is Tét Reg 10038 P. BODO. Ur: S­ahó Rendelésre kés­ if finom férfi öltönyöket Vállal tisztítást, vasalást festést és postást, va­lamint női ruhákat I» NEW YOR It cm 8N2 E Hírth Sí Nsat 1st A v © Telefon Regent 3984 DR. REICHE TÓDOR kUífMill fonnrvnri rrrfk­ 1*1» 308 EAST 79th STREET •»•« van. — In*, r i,>­rlaaartlnt Unarm lottraMi. Nrttva ernte «­la Phone: Khlnvl’in tér SSISS KI ÍVOM HENTESARI K­usndentéi* to hurka un.­­ász étnika aasas ««ISoc fries nos se igazi Ónra mádra «eazttv« kanhate ZR1 Jó­SEF MAGYAR iJEVrUHNEI. I­­ OS—2nd Ave (78 és 7» o között! N y C Tel: Rhinelander 8988

Next