Uj Előre, 1937. január (33. évfolyam, 8375-8399. szám)

1937-01-29 / 8398. szám

FRIDAY, JAN. 29, 1937. ___________________­______________________________­_____­­ _■ —----­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­-­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­---­-----------------------­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­--------------------------------------------------------:----------------i_ A tőkés­ sajtó és Lewis Abból az alkalomból kifo­lyólag, hogy John L. Lewis Roosevelt elnökhöz fordult, hogy az autóiparban harcban álló munkások érdekében te­gyen valamit és az elnök ezt a kérést mint reá nézve sártőt szinte visszautasította, nagytőkések sajtója igazi ar­a cát mutatja meg és leplezet­len örömmel ujjong fel. Kü­lönösen a nagy republikánus lapok vezetnek ebben az uj­jongó kórusban, hogy reak­ciós gazdáik érdekében mi­nél nagyobbat üssenek a munkásokon Az alábbiakban néhány szemelvényt mutatunk be ezekből a lapvéleményekből: HERALD TRIBUNE, New York: “Az a visszautasítás, amelyet az elnök John L. Lewissal szemben kifejezett csak egy dologban hibás. Abban, hogy nagyon is sze­rény.” Lewis nyilvános kö­vetelése, hogy az elnök őt támogassa, bizonyára harag­gal töltötte el az elnököt. Aminthogy ez inzultus is volt.” “Az elnöknek mindeneset­re vannak politikai kötele­zettségei, de Lewis nagyon túlbecsüli ezeket a kötelezett­ségeket. Általában az a hie­delem, hogy a nagy­­ tömegekben munkásság szavazott az elnökre, ami azonban va­lójában azt jelenti, hogy az elnök sokkal több szavazatot kapott a szakszervezetek tag­jaitól és a szervezetlen mun­­kásoktól, mint amennyit Le­wis volt képes szállítani.” “Lewisnek nem az elnök­höz, hanem egy jó ideggyó­gyászhoz kellene fordulnia segítségért.” THE INQUIRER. delphia: “Bármekkora Phila­volt is a munkásság támogatása, a novemberi választásoknál ez nem jogosítja fel Mr’. Le­­wist, hogy egy olyan ügy tá­mogatására szólíítsa fel az elnököt, amelyről eddig nincs még beigazolva, hogy az a többség ügyét képviseli. Ez a sztrájk és a más ipa­rokban támadható ellentétek gátolják az ipari újjáéledést és az egész amerikai ipar szervezetét károsítják. Min­den eszközt igénybe kell ven­ni ennek meggátlására.” ..THE SUN, Baltimore: “A közvélemény évek sora óta tiltakozott az ellen, hogy nagy üzleti érdekeltségek fe­dezték a republikánus párt számláit és ezt a magas vá­mok és egyéb kedvezményes törvények keresztülvitelével fizettették meg maguknak. az, Ennél semmivel sem jobb ha munkásszervezetek hajtanak fel nagy választási alapokat valamely politikai párt számára és erre támasz­kodva arra számítanak, hogy az Egyesült Államok kormá­nya áll majd melléjük ügy­nökként tárgyalásaiknál.” THE STAR, Washington: “Lewis azt követeli, hogy az elnök az ő csoportja mellé álljon. Természetesen arra hivatkozik, hogy a tények és az igazság mellette vannak ebben a sztrájkban. Tulaj­donképpeni kívánsága azon­ban az, hogy az ügyben a sztrájkolók mellett történjék a döntés a tényekre való te­kintet nélkül.” “Mr. Lewisnek az admi­nisztrációval szemben felállí­tott követelését majdnem a gyengeség bevallásának kell tekinteni.” THE COURANT, Hartford, “Az elnök nem sokáig hagy­hatja figyelmen kívül a dik­tatórikus Lewis ama feltevé­sét, hogy ő nem az egész nép elnöke a közös érdekek szol­gálatára, hanem a munkás­vezérek egy kis oligarchikus csoportjának az eszköze, aki hajlandó követni utasításai­kat, hogy kegyeiket kiérde­melje.” THE STAR, Kansas City: “Az autóiparban még kom­plikáltabbá tette a helyzetet, Mr. Lewisnek az a nyilatko­zata, hogy az elnöknek most segíteni kell a munkásokon­­ azért a támogatásért, ame­lyet neki a választásoknál nyújtottak.” THE NEWS, Dallas: “Mr. Lewis azt sejtteti, hogy a munkásság úgy tekinti az elnököt, mint akit azért fi­­­etnek, hogy azok követelé­seit teljesítse, akik a válasz­tások alatt “erkölcsi és anya­gi” támogatásban részesítet­ték. Mr. Roosevelt természe­tesen semmiféle ilyen köte­lezettség alatt nem áll és hi­hetetlen, hogy az intelligens munkások nagy tömege ilyes­mit tételezne fel róla.” THE PLAIN DEALER, Cleveland: “A CIO vezérének megdöbbentő nyilatkozata, a­­mely képletesen szólva pisz­tolyt szegez az adminisztrá­ció vezetője fejének, lerontot­ta azoknak a békés törekvé­seknek értékét, amelyek Miss Perkins közvetítése révén egy két nap előtt még si­kerrel kecsegtettek.” THE REGISTER, Des Moines: “Az elnök, aki négy esztendőre körül van sáncol­­va és biztos a maga nagy népszerűségében, aligha lesz hajlandó az ostorpattogtatás­­ra valamit cselekedni” — Ezekhez a szemelvé­nyekhez teljesen felesleges minden kommentár, mert magukért beszélnek. Nagy egészében azt tartalmazzák, hogy a munkás szavazzon és tartsa be a száját, ha saját legfontosabb életérdekeinek megvédéséről van szó. NEW YORK, FIGYELEM! Felkérjük a new yorki elv­társakat, hogy január 31-én és február 7-én vasárnap je­­lentkezenek házi agitációra a jubileummal kapcsolatban. Yorkvilleiek a ,‘Munkás Otthonban 350 E. 80. St. Downtowniak a downtow. ni Munkás Otthonban 120 Second Ave. Bronxiak a bronxi Munkás Otthonban 809 Westchester Ave. Kiindulás d.e. 10:30-kor. Kérjük olvasóinkat és az­ Új Előre barátj­ait, hogy je­lentkezzenek a fent megadott helyeken és vegyenek részt ezeken az agitációs vasárna­pokon, amikor lapunk minden olvasóját és támogatóját meghívjuk a február 14-én tartandó jubileumra, PJKEÖRl ­--­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­-­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­-­­-------------------­-­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­---­­­­--­­­­­­­­­­­­­------­­----­­---- -------------------------------------------------------------------- - A halgatási beismerés Révész, Bencze és Varga urak saját maguknak állítják ki az “ügyetlen ügyvéd” oklevelét. — Kérdésre kérdéssel felelnek, de nem tudják, hogy kitől mit kell kérdezni Az Új Előre hasábjain je­lent meg január 12-én és 13- án a “Mi baj van a Verho­­vaynál­?” című cikk,­­mely méltán hatalmas feltűnést keltett egész Magyar Ameri­kában. Nem piszkolódott, nem rá­galmazott ez a cikk, csak né­hány határozott kérdést in­tézett a Verhovay Segélyző Egylet Pittsburghban széke­lő központjához. Igaz-e — kérdezte hogy a tagszerzés fenn­akadt a Verhovaynál és gyö­keres reformra lenne szük­ség ezen a téren? Igaz-e, hogy Darage főelnök havi 300 dollárt húz mint főszer­vező és a százalékokat számít­va, csaknem havi 600 dol­lárt keres? Igaz-e, hogy az igazgatóság tagjai a meg­állapított fizetésen kívül még külön havi 30 dollárt sza­vaztak meg maguknak? Igaz­­e, hogy az igazgatósági ha­tározatokat titokban tartják és titkos jegyzőkönyv is van a Verhovayban? Igaz-e, hogy titkos tiszteletdíjakat fizetnek azoknak, akik bondok eladását közvetítik ?­­ Igaz-e, hogy a ha­jó­jegyes tagszerzési verseny eredmé­nyei gyászosan gyengék vol­tak? Igaz-e hogy a vagyoni kimutatás nem felel meg a tényleges vagyoni állapotok­nak! Minden napilapnak­ joga, sőt kötelessége, hogy ilyen­­ kérdéseket tegyen fel. Elvég­re a napilap kötelességei kö­­­zé tartozik a bírálat és ha minden rendben lenne a pittsburghi portán, akkor még valósággal szolgálatot tettünk volna a k­özpont urai­nak egyenesen, nyíltan fel­tett kérdéseinkkel. Minden mende­mondásnak, minden pletykának egyszeri­ben vége szakadt volna, ha a központ azt feleli, hogy NEM, NEM IGAZ. A Ver­hovay tagság el is várta, hogy a központ kirukkoljon az egyenes, kertelés nélküli felelettel. A tagság alig vár­ta, hogy a központ azt fel­elje: Nem igaz, sikerrel járt a kampány, pontos a vagyo­ni állomány kimutatása, nem szavaztunk­­ meg­­ rendkívüli díjazásokat és nem fizetünk közvetítői illetéket, ami pedig az igazgatósági gyűléseken történik, az nem titok a tag­ság előtt. Ez volt az a válasz, melyre a Verhovay tagsága már két hete vár. De hiába vár Válasz helyett, cáfolat he­lyett a Verhovayak Lapja vi­szont kérdéseket intéz, de nem az Új Előréhez, hanem az IWO-hoz. “Mi a baj az IWO-nál” — kérdezi szelle­meskedve valamelyik önma­ga által kinevezett szerkesz­tő úr. Ez tehát a válasz? Ez fog a Verhovay tagság előtt fele­letet adni Daragó főelnök fő­szervezői állására, a tagszer­zési versenyre és a vagyoni állapotra ? Kérdésre kérdés­sel felelni a bíróság előtt sem lehet. “Te loptad el azt aranyó­rát” — kérdezné a bíró a vádlottól, aki vigyorogva fe­lelné: “Hát a bíró úrnak hon­nan van az a szép aranyórá­ja? Hol vette?” Gyenge ügyvéd az, a köz­mondásos ügyetlen ügyvéd az, aki csak úgy tudja meg­védeni a saját becsületét, hogy másokat igyekszik meg­vádolni. Amellett pedig, tisztelt Révész, Bencze és Varga urak. Önök eltévesztették a házszámot. A kérdéseket nem az IWO, hanem az Új Előre intézte, az Új Előrétől tessék kérdezni, ha kérdezni való­juk van és ezek a kérdések összefüggésben állnak a mi kérdéseinkkel. Az IWO-tfjak havonkint egy oldal áll ren­delkezésére az Uj Előrében és ezen az oldalon a saját ügyeit tárgyalja, nem pedig más háza előtt igyekszik sze­metelni. Mikor tehát a szerkesztő­titkár, szerkesztő-számadó és szerkesztő- pénztáros urak az Uj Előre által feltett kérdé­sekre azzal felelnek, ha ugyan ez feleletnek tekinthető, hogy az IWO-hoz intéznek kérdé­seket, akkor rossz házszám alatt kopogtatnak. Amellett azonban ezen cse­lekedetük ellentétben áll a jó ízléssel is, mert még ke­vés példa volt arra, hogy egy egyleti közlöny egy másik egylet ellen hozzon fel ilyen természetű vádakat. Egy na­pilap megteheti ezt, mert a napilap szerkesztői nem egyleti tisztviselők. Az Új Előre olvasói között épp úgy vannak Verhovayak, mint IWO tagok és még a szer­kesztők között is akad olyan, aki nem az IWO hanem a Rákóczi, sőt, uram­bocsá a Verhovay tagja Nem a mi hivatásunk és kötelességünk, hogy az IWO- hoz intézett kérdésekre meg­feleljünk. Az IWO magyar szekciójának van egy titkára és ez a titkár, biztosra ves­­­szük, nem kérdésekkel fog a kérdésekre felelni, hanem majd olyan határozott vá­laszt ad, amilyet a Verhovay tagsága még eddig hiába várt Révész, Varga és Bencze uraktól. Mi az ügynek az IWO-t érin­tő részével nem is kívánunk foglalkozni. A Verhovayra vonatkozólag azonban ki kell jelentenünk, hogy a január 12-én és 13-án feltett kérdé­sekre választ nem kaptunk, mert a szerkesztő urak “el­lentámadását” nevezhet­jü­k kétségbeesett hadműveletnek, nevezhetjük rossz viccnek, de nyilt, őszinte feleletnek nem nevezhetjük. LENIN ÜNNEPÉLYEK Chicago még egy Le­nin ünnepélyt rendez Számos amerikai város munkássága ezen a héten rendez Lenin ünnepélyeket, a világ munkássága egyik legnagyobb vezére halálának 13-ik évfordulója alkalmából. Január hó hátralevő részé­ben a következő városokban lesznek Lenin ünnepélyek: CHICAGO. — A Lake me­gyei (Ind.) Kommunista Párt pénteken, január 29-én este fél 8-kor Lenin ünnepélyt rendez a Spanish Castleben. 11th Avenue és Van Buren St. A főszónokok Charles Krumbine, a KP. New York állami szervezője. PHILADELPHIA, Pa. - Philadelphia munkássága pén­teken, január 29-én este a Market Street Arénában (46 and Market) rendezi a Lenin emlékünnepélyt. Cla­rence Hathaway és Lawrence Simpson lesznek a szónokok Az Ohio állambeli Portsmouth város volt az első, mely az árvizet megérezte. Az Ohio folyó itt olyan magasra emelkedett, hogy az 1 millió dolláros gátak se tudták az ára­datot viss­zatartani. ». OLDAL A moszkvai tárgyalás Radek barátai is megdöbbenve fordulnak el az áruk­tól.­­ Pia­­takov még 1918-ban el akarta fogni Lenint Gregory Piatakov, Carl Radek, Gregory Sokolnikov, M. Serebriakov és 13 trotz­­kyista társuk Moszkvában folyó bűntárgyalása újabb bizonyítékokkal­ szolgál ar­ra nézve, hogy a trotzkyisták fegyverbarátságot kötöttek a fasizmussal, sőt arra az aljas szerepre­­ vállalkoztak, hogy a Szovjet Unió népé­nek Francok és Hitlerek di­rigáljanak. A 17 áruló vallomása bi­zonyítékkal­­ szolgál arra, hogy Leon Trotzky egyenes utasítására a szovjet kormány megbuktatására törtek és­­kitűzött céljuk az volt, hogy visszaállítsák a kapitalizmust, visszaadják a burzsoáziának a gyárakat, a bankokat és új rabságba döntsék a Szovjet Unió felszabadult népét. A trockyisták mögött azonban nem állnak töme­gek. A Szovjet Unió népei már lerázták őket is égen ma­gukról. Milyen módon akar­ták hát ezek az árulók meg­kaparintani a hatalmat? A trotzkyisták saját be­vallásuk szerint arra számí­tottak, hogy elkerülhetetlen egy a Szovjet Unió­­ ellen irányuló háború, amelyben a —i az ő számításaik szerint— Szovjet Unió vereséget szenvedne és ebben az eset­ben ők, a trotzkyisták kerül­tek volna hatalomra. Hogy számításaikat megvalósítsák, Piatakov, Radek és társaik összeesküvést szőttek a Szov­jet Unió legnagyobb ellen­ségeivel, náci Németország­gal és militarista Japánnal. Mindezt és még sok min­dent, ami a tárgyaláson ki fog derülni, a 17 áruló beis­merte. Beismerték, hogy ös­­­szeesküvést szőttek a Szov­jet Unió ellen és beismerték, hogy vakon követték a Szov­jet Unió népének egyik leg­nagyobb ellenségét Leon Trotzkyt. Walter Duranty, a New York Times moszkvai tudó­sítója a megdöbbenés "hang­ján ír két barátjáról, Radek­­ről és Vladimir Rommról a most folyó tárgyalás kap­csán. (Romm a Szovjet Unió washingtoni sajtób­udósítója volt, akit a közelmúltban le­tartóztattak. Romm Radekék tárgyalásán mint tanú sze­repel.) Duranty leírja, hogy nem hinné el, ha nem a sa­ját fülével hallotta volna Radek szájából, hogy részese volt a Szovjet Unió elleni trotzkyista összeesküvésnek. Radek — Duranty tudósítá­sa szerint — beismerte, hogy levelezésben állott Trotzky­­val és leveleit Romm csem­pészte ki, könyvek közé rejt­ve a Szovjet Unióból és ő vitte vissza, hasonló módon, Trotzky Radekhez intézett leveleit. “Radektől annyit tanultam és annyiszor segített engem,” írja Duranty, “hogy is hi­hettem volna el róla, hogy bűnös mindaddig, amíg a sa­ját szájából nem hallottam a beismerő vallomást!” Érdekes azonban, hogy ez a kapitalista újságíró, aki, saját szavai szerint annyit tanult­­ az árulóvá vált Radek­től, elitéli a trocz­kyistákat. “Politikailag soha nem ér­tettem egyet Radekkal,” Írja Duranty, “ámbár sokat ta­nultam tőle. Én még 1923- ban arra a meggyőződésre jutottam, hogy Stalin­­ fog győzni és hogy Stalin van hivatva sarha, hogy Lenin helyére álljon. Ezen meg­győződésemtől nem tágítot­tam soha s még mindig titok­zatos előttem, hogy hogyan lehetséges az, hogy olyan ki­váló intelligenciájú és képes­ségű emberek mint Piattakov Sokolnikov és Radek Trotzky követői tudtak maradni.” A válasz természetesen az, hogy Radek és társai soha nem voltak igazi követői Le­ninnek, aki életében, az orosz proletáriátus felszabadításá­ért folytatott évtizedes for­radalmi tevékenysége alatt többször kénytelen volt rá­mutatni ezen árulók tévedé­seire, hibáira és arra, hogy útjük az ellenforradalom felé vezet. Ezek éppen úgy gyű­lölték Szalint jfánt ahogy nem értették meg a Leniniz­­must. Radek és társainak az út­ja kezdettől fogva oda veze­tett, ahova ma eljutottak. Piatakot 1918-ban, amíg a fiatal Szovjet Unió legmeg­­próbáltatóbb hónapjait élte, a Breszt Litovski béketár­gyalás szakaszában a szociál forradalmárokkal szövetke­zett, hogy puccs útján meg­kaparintsák a hatalmat és fogságba ejtsék Lenint. Ugyanez a Piatakot a Zino­­viev-Kamenev tárgyalás al­kalmával is elárulta kétszínű voltát, amikor cikket írt, amelyben a saját összeeskü­vő társainak az agyonlöve­­tését követelte. Radek a forradalom előtt is szembehelyezkedett Lenin­nel, 1926-ban pedig Stalinnal szemben azt vitatta, hogy szocializmust nem lehet lé­tesíteni egy országban vagyis homlokegyenest szem­behelyezkedett Lemin tanuí­­tásaival Ugyanez áll Sokol­­nikovra és a többi árulókra, akiket a Szovjet Unió népe most von felelősségre árulá­saikért, hogy méltó büntetés­ben részesítse őket. HÁZIMULATSÁG N. Y.-BAN NEW YORK.— A spanyol demokráciáért harcolók javá­ra nagy házimulatságot ren­deznek a new yorki Munkás Otthonban Molináry Berta, Villás Sári, Csomós Mária és Leffler Lidia. Ünnepi szónok Pedro Villa Fernandez, a New York Uni­versity tanára lesz. Belépő­díj vacsorával 50 cent. A nagysikerűnek ígérkező há­zimulatság szombaton este 8 órakor kezdődik, a Munkás Otthon nagytermében. (S50 E. 81. St.) EARL BROWDER NEWARKON BESZÉL A spanyol népet tá­mogatja a gyűlés NEWARK, N. J. — Earl Browder, a Kommunista Párt országos titkára lesz a fő­szónoka annak a gyűlésnek, amely feb. 5-én lesz meg­tartva a Laurel Gardenban a 457 Springfield Ave. alatt este 8 órai kezdettel. Belép­ti díj nem lesz. A gyűlés másik főszónoka Ralph Bates, világszerte is­mert angol író lesz, aki most jött Amerikába Spanyolor­szágból, ahol a kormány csa­pataival együtt harcolt a fa­siszták ellen. A gyűlést a Committee, for Technical Aid to Spain” bizottság rendezi, amely min­den téren igyekszik támoga­tást nyújtani a hősiesen har­coló spanyol népnek a fasisz­tákkal szemben. Figyelem, New York és környéke! New yorki olvasóink és kereskedőink Szives figyel­mében Ezennel bejelentjük, hogy sikerült megegyeznünk Mr. Szerényi Simonnal, az Egy­leti Élet szerkesztőjével, hogy az Új Előre 35 éves jubileu­mi számára hirdetéseket fel­vegyen. Tehát úgy olvasóinkat, mint a kereskedőket, kérjük Mr. Szerényi­nek a legmes­­­szebbmenő támogatást szí­veskedjenek megadni. Új Előre new yorki iroda, I. —28—29—30—N A smolenski hangszer­gyár a múlt évben 10,000 hang­szert —gitárokat, mandolino­kat és balalajákat — adott ki 380,000 rubel piaci értékben. A gyár 50,000 rubel profi­tot csinált és most az a terv, hogy ebben az évben 28%- kal emelik a gyár termelését. FIGYELEM! NEW YORK! FIGYELEM! NAGY MŰSOROS HÁZIMULATSÁG a spanyol harcosok javára MUNKÁS OTTHON NAGYTERMÉBEN 350 East 81st Street JANUÁR 30-ÁN, SZOMBATON ESte este 8 órai kezdettel. -------------------- Rendezik: LEFLER LIDIA, MOLINÁRI BERTA, VILLÁS SÁRI, CSOMÓS MÁRIA Ünnepi szónok: Prof. PEDRO VILLA FERNANDEZ, a New York University tanára BELÉPTIDÍJ VACSORÁVAL EGYÜTT 50 CENT A Az alábbi városikban ünneplik a 35 éves I­. Előrét Columbus, O. Február 6. Szombat este 8 órai kezdettel AZ IVANOV HALLBAN 1899 Parsons Ave Belépőjegy ára 35 cent. A pénztárnál 40 cent Fairmont, W. Va. McKeesport, Pa. Január 30. Szombat D. u. 6 órai kezdettel A COLUMBUS HALLBAN Pennsylvania Avenue PRÄGER JENŐ ZENEKARA Beléptidíj 75 cent­ Nőknek 25 cent Január 31-Vasárnap este 7 órai kezdettel A MAGYAR TÁRSASKÖRBEN 309 Market Street BELÉPŐ­JEGY ÁRA 75 CENT

Next