Vay László: A német hivség, avagy Bécs polgárjai a frantzhadban (Nagyvárad, 1806)
A jót tévő és jót vévő között egy pár levél
jaira az elmúltt Esztendőben érdeme fölött való kifejezésekkel megüdvözőlvén, a’ tökélletességnek szenteltt halmára eszközlő módokat hintegetett ’s útat mutatott, a’ melly jó volta ezen tiszteletre méltó, ’s méltán tisztelendő szenteltt Egyházi Férfiúnak , elfelejthetetlen leszen az írónak emlékezetében élte végső szempillantattyáig. Ez az érdemes és tudós Pap az, ki hogy az efféle, ’r egyébb munkák szerzésére, ’s kiadására több üres időt, ’s jobb alkalmatosságot nyerhessen az ezen Bihari és Nagy Váradi Püspöki Megyében helyheztetett Érkeserüi (honnan a Fő Nemes ’s nagy érdemű Frater Familia magát írja) Plébániára kívánkozott, a hová is Lelki buzgóságátúl ismeretes Püspökje Mgos és Fő Tisztelendő Miklósy Ferentz által a’ szokásban való rend szerént kineveztetvén , mert eggyütt a’ legeltetésére bízatkatott Juharnak szíveinek dolgában, ’s a’ külömbféle munkák készítésében fáradhatatlanul, ’s megszűnés nélkül foglalatoskodik. Kinek üresen maradott Archigymnásium Exhortátori hivatalában következett, ezen Váradi Püspöki Megye Szentegyházi Férfiú Kaiszler Keresztelő János, ki az iscodik Esztendőnek első Hónap’, első napjától az következett 1806 dik Esztendő October 18- dikáig Káplányoskodván, itten Nagy váradon, eggyütt a’ Nagy-Váradi Nemes Iffiúság Királyi nevelés Házban, (in Regio Ma-