Horváth Péter: Értekezés a kúnoknak és jászoknak eredetekrűl, azoknak régi és mostani állapotjukrúl (Jászberény, 1820)
A Jászkürtről
gyalázat Konrád Tsászár nevére ragadt. De eztsak gondolat , a’történet inkább a’ többször említett Konrad hertzegre, mint pártütőre mutatván. Ezek szerént tellát ki lévén már fejtettve mind Leelnek szerentsétlen története, mind az , mi okból, és mikor üthette főbe a’ Kürtőjével Konrád Herczeget, által látja az érdemes Olvasó, hogy az épen nem volt lehetetlenség , hogy Leelnek Kirthjét a’ Hartznak helyérül valamellyik a’Magyarok vagy Jászok közül haza hozta , és az által jutott légyen a Jászok kezére; által látja tovább, hogy a’ Jászoknak e’ részben való álhatatos Traditiójok , vagy emlékezetek nem fundamentom nélküvaló , melly ha tsak világosan meg nem tzáfoltattik, hitet érdemel Christopherus Jordanusnak in Motis ad Cap. 5. Juvenci Caelii Calani sub Lit. A. ezen szavai szerént: Tra d i t io ni c u jusque gentis in rebus simplicioris Comprehensionis, et memoriae semper aliquid tribuendum. Ha a’ Jászkürtön látható tsorbulás , és repedés jól megvisgáltattnak, el kelletik ismerni, hogy azzal nagy tsapás tétetett, és így hihető, hogy Leel azzal ütötte főbe Konrád Hertzeget, következendően a’ Jászkürt Leelé volt légyen. Valóban ezen Kürtet, melly Elefántnak agyarából készíttetett, hoszszaságában fél röff 2 ujnyi nehézsége 3 1f1 fontnyi a’főbeütésre szolgálhatott. A’ Pesti Magyar nemzeti Múzeumban tartatik egy Kürth, mellyről az mondatik , hogy az volna Leelnek valóságos Kürtje, és hogy azt az Austriában fekvő Mölki Klastromnak Apátura ajándékozta az említett Múzeumnak. Ezen Kürt ollyatén ökörnek szarvábul van tsinálva, a’miilyent Magyar Ország nevel; hoszszasága négy 10 *