Mikó Imre: Erdélyi történelmi adatok IV. kötet (Kolozsvár, 1862)
Midén ezelőtt hét évvel „Erdély Történelmi Adatok“ czímű kútfőgyűjteményem kiadását megkezdettem, két czél állott előttem; egyik, hogy a még létező s közzé nem tett adatok a lehetőségig egybegyűjtve nyilvánosságra hozassanak, s a nemzet érdekelt egész irodalmi körének azokhoz férhetése eszközöltessék, másik, hogy a kútfők egybegyűjtése, olvasása és tanulmányozása által a történetírás útja lassanként mind inkább egyengetődjék. Kezdeményezésem legmélyebb indoka a haza szomorú politikai helyzetében, a tétlenségbe sülyedt hazafias erők munkásságra s átalában nemzeti öntudatunk és önbecsérzetünk fölébresztésében feküdt. Emlékezhetnek hazámfiai, mily gyászos emlékű idők voltak azok a mi 1850—55 közötti éveink. A Királyhágón innen közöny és tétlenség vett erőt a kedélyeken, mindenfelé csüggedezök, s a még nyitva maradt téren is csekély mozgalom. Egyetlen politikai lapunk volt, s ami a tudományt illeti, sehol egy kis központ, s az akkor kétszeresen fontossá vált történelmi tudományokban egyedül a gerendi tudós gazdag gyűjteménye állott fáklyavilágként a sötétben tapogatódzók előtt, melyre némi önérzettel gondolhatott az, a ki kincseit ismerte. E volt a dolgok akkori állása, ez ama helyzet rövid de nem hűtlen jellemzése. A nagy történetnyomozó már behunyta volt szemét, midőn gyűjteményem első kötete megjelent, s véletlen halála tetemes változást idézett elő a helyzetben. Egy Múzeum alapítása a hegyen inneni speciális és rokon érdekek ápolása végett, minden más érdeket és irányt útából eltávolítva, nyomult előtérbe.