Huszti, András: Ó és újj Dácia az az Erdélynek régi és mostani állapotjáról való historia (Bécs, 1791)
XVII. Rész
MAGYAR ORSZÁGTÓL ’s. a’. t. 31? hogy a’ Várat meg nem vehetnék, hanem vénségére gyalázattal kellene onnan el menni, e’ felett való mérgében , haragjában , és bosszuságában éjjel a’ maga Sátorában meg halt. Kinek halálát a’ Fővezér el titkolván, és az egész Tábort ujj Ostromra hajtván, mind addig meg nem szüntenek, valamig Zrínyi Miklós Grofot a’ sok tűzi szerszámoknak behányattatások által utoljára arra kénszeritették , hogy 800. mellette lévő Vitézeivel egygyütt, a’ tűzben égő , és már szinte a’ nyakokra dőlő Várból Vitézi módon ki-rohantja , és a’ hartzolás közben meg lövettetvén, Lelkét Teremtöje kezébe botsátaná. A’ Törökök pedig a’ Tisza ’s Duna mellyékét fel prédálván, el pusztitván, és rabolván, 1566- ban, Novemberbe hazájokba vissza tértenek. Azutána egy * Murza nevezetű Erdélybe becsapni igyekezett ; de a’ János Király hadától vissza verettetett. MÁSODIK BAJAZÉTES következvén a’ Szulimán helyébe , tetszett mind Maximíliánusnak , mind Jánosnak követek által vélte frigyet kötni, és igy János Erdélybe attól az időtől fogva, a’ kül- 60 hadakozástol mind halálig megszünt ugyan : d® ebben a’ pihenésébe a’ Hazának, belső hánykodások, Zűrzavarok , veszekedések következtének Erdélyben . Mert ugyanis a’ Pápisták, Kálvinisták, Lutheránusok, és az Unitáriusok egy mástol elszakadván, a’ Hitnek fundamentomos Tikkelyei felett egymás között meg nem alkhattanak, kiváltképpen pedig Blandrata, és Dávid Ferentz a’ Jésus Kristus jelensége és imádása felett, sok időkig háborogván, a’ Statusokat fárasztották, és a’ Királyt annyira terhelték, hogy végtére egyéb okok is hozzá járulván, csak nem halálra betegesedett Végezetre midőn eleve el látná, hogy az ő életének határa nem messze volna. Követeket küldött Konyánci- Pana-