Sárváry Béla: Történelmi viszhangok élet, jellem és korrajzokban (Pest, 1857)

Előszó

Előszó. Ember a teremtés remeke. S mint égi csillagok mind­egyikében mennyei gondviselés mosolyg le ránk: az em­beriség nagyai, mint ugyanannyi üstökösök, szintúgy figyelmeztetnek minket a fölöttünk őrködőre. Voltak nemzetek, voltak országok nagyok, liirh­e­­dettek fényben, fiatalomban. Tőreiken minden történeti­leg nevezetesb h­ely, irataikban minden nagyobb név­em­lékekben örökíteték meg. Megkoszorúztatak azok, hogy a rajtok haladó vándornak intő például szolgálja­nak; örökítettek ezek , hogy társadalmi életben becsü­letesség, hazaszeretet, áldozó készség, munka, szorgalom, kitartás, hősiség és polgárerény örökké viruló mintái maradjanak. Szobrok, emlékek állították, hogy a melegkebtű­ utódokat hason körülményekben, hason kegyeletre bir­­ják , hogy idegen szemében tisztelet tárgyai marad­janak. — Ki a világtörténelmi dolgok folyamát éber figyelem­mel kiséri, ki egyesek vagy népek emelkedésének és 1*

Next