Szilágyi Ferentz: A' Kolo'svári Evangelicp-Reformáta Eklézsia' történetei (Kolozsvár, 1829)

Nagyságodnak neve, mint Vallásunk, Oskolánk, ’s ezen épülő Templom s’itka kegyes pártfogójának.— Sokat tett Nagyságod, a’ jónak előmozditására, a’ mi az élet könyvé­be beírva marad. Minden elmúlik­ de az, a’mit Nagyságod jótéteményjei tettek, a’ világosodás, a’ nemesebb érzések gyarapítására, behatva a’ jövendőkorra, annak befolyása az ideák erköltsi országába — akkor is élni fog, mikor en­nek a’ Templomnak , ennek a’ városnak helyét a’ felejdé­­kenység moha, m­ár régen be­fogta.— A’ másik okom, Nagyságod szivét egyszerre fájdalom­mal és örömmel fogja ostromolni. — Az uj Templom em­­­lékirását, Nagyságodnak, szívből szeretett nagyobbik hiá­nya Klára fogja letenni. Nem lehetett ezt megérni, a’ felejthetetlen Anyának, a’ virtusos G. Teleki Mári­ának. Ha van a’ föld porán túl emelkedő nemesebb ér­zéseknek öszvetalálkozások — ’s ki meri ezt tagadni ! — örömmel nézte erre, a’ hamar elköltözött Választott Asszony, hogy kedves leányát, ’s benne a’ szent mun­kát, meg­ áldja. Legyen a’ Vallás legyen az idvel­lt de­rék anyának képe, tüköre mindég a’ Nagyságod két ked­ves leányának; ’s ebbe legyen vissza fizetve Nagyságodnak, a’ közjó iránt most is, megbizonyitott nemes pártfogása.­­• Nagyságodnak Kolosváron. October’ 3-kán 1828. alázatos szolgája Szilágyi Fer­ent . ««­p-

Next