Csengery Antal: Történetirók és a történetirás (Budapest, 1874)
ELŐSZÓ. Tisztelt barátomat, a kiadót, illeti mind az elismerés, ha arra méltó lesz benne, mind a megrovás a tanulmányok azon gyűjteményéért, amelyet e kötetben vesz az olvasó. Az ő sürgetése nélkül nem kerültek volna sajtó alá. Annak az átiamnak eredményei e tanulmányok is, amelyet a magyar publicistának az ötvenes évek adtak. Tanulmányok, hogy a nehéz napokban el legyünk foglalva, s olvasmány a közönségnek, hogy megosztván vele az élvezetet és tanulságot, melyet magunknak okozott, et is oktassuk, fejleszszük az ö ízlését is. De megvallom, magasabb, irodalmi szempontok is vezéreltek. Azokban a dolgozatokban, amelyek „Tanulmányaim“ első kötetében jelentek meg, azt az eljárást támadtam meg, amelyet a magyar őstörténetek nyomozói követtek azon ideig. S nem csak a hibákat ismertetni, egyszersmind a helyes módszerre is rámutatni volt feladatom. Azt a módszert értem.