Enigma, 2000 (7. évfolyam, 23-27. szám)

2000 / 24-25. szám

MEDNYÁNSZKY-OLVASÓKÖNYV A ma olvasott is már igen érdekelt. És bizonyos tekintetben azon már elébb táplált hitem, hogy a különc fejlődéseknek konkrét oka van, megerősíttetett, s ezáltal az okra még kíváncsibbá tett. Ezenkívül az olvasott definíciója a nirvána utáni sóvárgásnak a buddhistáknál azon gondolatra hozott, hogy ennek oka csak a faj pusztulását vagy életképtelenségét jelentheti." Mert ha a túlvilági élet hitéhez való ragaszkodás csak homályos tudata is annak, hogy a fajnak tovább kell élnie, akkor a halhatatlanságnak ez a buddhista hite csak a fajban megszűnt önfenntartási ösztön jele lehet. (Régi, kiélt faj.) Vajon mi lehetett a természet célja, midőn bizonyos eltérő vagy kivételes formákat hozott létre. Egyszerű tévedést feltenni nem szabad, mert ez csakugyan korlátolt értelmezés volna. Minden fiziológiai vonzerő úgy látszik, részben különbözőségen alapul. Azonban a jelen esetben a különbözőség állandó jellegű, így bizonyos kölcsönös érzelemnek kell támadnia, amely azonban mindenesetre csak tompán és csökevényesen nyilvánul, mivel a már kifejlett képzelet közbe ékelődik. é. n. [1895?]* Ösztönök és indítékaik Valamennyi ösztönt két kategóriába lehet sorolni. Vannak 1. roboráló és aszcendens, 2. reprodukáló és vízszintesen ható ösztönök. * 2 is az érdeklődés előterébe került." (Gábor Eszter: Az epreskerti művésztelep. Művészettörténeti Értesítő, 1990/1-2. 49., 51.) A képzőművészeken kívül olyan vendégei voltak a szalonnak, mint Justh Zsigmond vagy Pekár és Herczeg, akiknek visszaemlékezéseit a Mednyánszky-receptet tartalmazó fejezetben olvashatjuk. Feszty Mednyánszky keresztségében a Tigris becenevet kapta.­­ Ez a nézet az elöregedő fajról és az arisztokrácia végnapjairól divatos elképzelés volt a Justh-körben és a Feszty­­sztalonban egyaránt. Justh Zsigmond mind regényeiben, mind naplóiban azt a nézetet képviselte, hogy csak a magyar paraszttal „beojtott”, keleti tanokkal - mint a buddhizmus - „felfrissített” arisztokrácia lenne képes a túlélésre. Justh szenttornyai elvonultságában parasztszínházat hozott létre és több ízben megpróbálta összeboronálni kedves parasztjait a nagyúri társasággal, egyik novellájában erről maga számol be: „Még egy vacsora. Ismét vegyesen: Szabad-Szent-Tornya és a­­ világ! Bizarr árnyalatok. íme Fesztyné Jókai Róza modern halvány arczéle mellett Molnár János /.../ Fesztyné jobbján a kis Molnáré, a kis csiripelő, dalos menyecske, a maga finom madárka arczélévelj...]." (Justh Zsigmond: Szent-Tornyai világomról. In.: Magyar szellemi élet. Szerk: Igmándi Mihály. Bp., 1894. 106.) Justh tanai nagyon erősen hatottak Mednyánszkyra, mint ahogy Justh is a festőben egyik lehetséges ideáltípusának megtestesülését látta. Kölcsönös rokonszenvüket művekkel fejezték ki: Justh Poldi figurájával megörökítette „Medi" alakját a Fuimus c. regény lapjain, Mednyánszky pedig többször is megfestette Justh portréját. E portrék közül az egyik most tűnt fel a SOGA pozsonyi aukciósházban. 76

Next