Építők Lapja, 1967 (62. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-02 / 1. szám

1967. JANUÁR 2. építők lapja Fáradhatatlanul, odaadással teljesítették kötelességeiket Az Építők Bokányi Dezső Munkásőr Zászlóaljának ünne­pélyes év végi egységgyűlésén eredményes munkáról adha­tott számot Pilinyi Sándor zászlóaljparancsnok. Az 1966- os kiképzési év során a zász­lóalj parancsnoki és személyi állománya sikeresen hajtotta végre a meghatározott kikép­zési és szolgálati feladatokat, harcászati gyakorlatokat. Ja­vult a századok szervezettsé­ge, fegyelme, harckészültsége. Tovább fejlődött a zászlóalj politikai aktivitása, s erősö­dött eszmei, erkölcsi egysége. Az eredmények eléréséhez nagy lendületet adott a IX. pártkongresszus. A zászlóalj­hoz tartozó munkásőrök, épí­tő-, fa- és építőanyagipari dolgozók, szakszervezeti funk­cionáriusok jó munkájukkal nemcsak a kongresszus tiszte­letére tett vállalások megva­lósulását segítették, munkás­őri kötelességeiknek is mara­déktalanul eleget tettek. Elismerést érdemel az a 14 parancsnok és 39 munkásőr is, akik mostantól kezdve büsz­kén viselhetik a kiváló pa­rancsnok, illetve munkásőr jelvényt, sok — e kitüntetést már régebben elnyert — tár­sukkal egyetemben. Tisztelettel és elismeréssel adózott a zászlóalj a most le­.. esküszöm, hogy a Munkásőrség hű, fegyelmezett tagja leszek... ■ szerelt 32, és tartalékállomány­ba ment 29 elvtársnak. A le­­szerelők zöme alapító tagként került a zászlóalj állományá­ba, s becsülettel helytálltak az elmúlt tíz év során. Nehezük­re esett a búcsú, de az egész­séggel nem lehet tréfálni. „A leszerelés nem jelenti azt - hangoztatta a parancsnok -, hogy végleg elválnak tőlünk. Továbbra is közénk tartoznak, s a tartalékállományba vonul­takkal együtt számítunk rájuk ezután is.” Nagy szeretettel fogadta a zászlóalj kollektívája a he­lyükbe lépő 82 újoncot. Bíz­nak bennük és szeretettel ne­velik őket, hogy elődeikhez méltóan láthassák el a szol­gálatot, s őrizzék a nép, a munkásosztály hatalmát. Az 1967. évi feladatokról szólva Pilinyi Sándor zászló­aljparancsnok a többi között a következőket mondotta: A legközvetlenebb feladatok egyike megismerni és megis­mertetni a kongresszus hatá­rozatait. A kiképzési felada­tok eredményes végrehajtása mellett minden munkásőr áll­jon helyt a gazdasági építő­munka, s az élet területén, hogy méltóképpen ünnepel­hessük meg a munkásőrség — s egységünk — megalakulásá­nak 10 éves évfordulóját. Az évzáró munkásőrgyűlés az új munkásőrök ünnepélyes eskütételével fejeződött be. Tizenkét nap Franciaországban II. rész R­övid pár napvárvidéki ki­rándulásunk Párizstól a mintegy 500 kilométer­re levő atlanti-óceán-parti ki­kötővárosig, La Rochelle-ig terjedt. Vonaton utaztun­kban futólag láttunk néhány szép, Loire folyó menti várkastélyt és más idegenforgalmi neveze­tességet. Első állomáshelyünk, ahol viszonylag hosszasabban időz­tünk, a mintegy 45 ezer lakosú nyugat-franciaországi városka, Niort volt. Itt elsőként „A Jö­vő” faipari termelőszövetke­zetben tettünk látogatást, ahol nagyrészt épületasztalos és portálmunkák készülnek. A 45—50 fővel dolgozó kisüzem (a francia faiparra, főképpen az asztalosiparra a kisüzemi termelés a jellemző), a nagy­ságrendjéhez képest jól gépe­sített, a hagyományos szerszá­mok helyett majdnem kizáró­lag kézi kisgépeket — maró­kat, csiszolókat, fúrókat stb.-t — alkalmaznak. Ez egyébként az általunk látott többi aszta­losipari üzemre is jellemző, sőt, a kapott tájékoztatás sze­rint általános jellegű. Az üzemben előállított termékek igen jók, amit a szerkezeti megoldások és felületi meg­munkálás mellett a felhasznált jó minőségű — főképp maha­góniféleségekből álló — fa­anyagoknak és a célszerű, íz­léses vasal­atoknak is köszön­hetnek. Munkaidő után az egyik es­tén kiadós eszmecserét foly­tattunk a dolgozókkal, s ennek során ismertettük velük há­lánknak és népünknek a fel­­habadulás előtti helyzetét, a l­eszabadulás utáni társada­lomátalakító harcainkat és azok eredményeit. A jelenle­vőkre az általunk elmondot­takból nagy hatást gyakorolt szocialista építőmunkánk kol­lektivitása és tudatos volta. Emellett érdeklődtek egészség­ügyi és oktatási intézményeink tevékenysége iránt, sőt, hang­zott el néhány kérdés az 1956. évi ellenforradalmat illetően is. A kérdésekre — különösen a legutóbbira — adott válasz­­szal tisztáztunk néhány olyan félreértést, amelyek az impe­rialisták és lakásaik ellenfor­radalmi propagandájából és a tények hiányos ismeretéből származtak. ran­port-ban a helyi szaktár- fjat­­sak jóvoltából alkal­­melal­munk nyílt egy 2000 dolgozót foglalkoztató tőkés faipari nagyüzem, a Raugier bútorlap- és falemezgyár né­hány termelőegységének meg­tekintésére. A gyár a lécbeté­tes és hámozott belsőrészes bútorlap mellett állítólag napi 450 köbméter forgácslapot ter­mel, ezenkívül jelentős me­ny­­nyiségű rétegelt lemezt és ré­tegelt falapot is állít elő. A legfőbb tanulság, amelyet itt nyertünk az, hogy hulladék­mentesen termelnek, illetve minden keletkező hulladékot feldolgoznak. Niort-i barátaink segítségé­vel bejutottunk a közeli Tours városban levő Doubinski-féle bútorgyárba is, amely 550—600 dolgozót foglalkoztat, és az or­szág egyik legkorszerűbb bú­toripari üzemének számít. A korszerűség kifejezésre jut egyrészt a tágas, tiszta, jó le­vegőjű és világítású m­unka­­csarnokokban, másrészt a ná­lunk üzemelőkkel (Budapesti Bútoripari Vállalat, Cardo Bú­torgyár) nagyrészt azonos egy­ségekből összeállított gépsorok fejlettebb kivitelezésében, va­lamint az anyag- és készáru­mozgatás gépesítettségének magas fokában. Modern, egye­nes vonalú lakószobabútorokat gyártanak, melyeknek előállí­tási ideje nagyjából azonos a nálunk kialakulttal, kivitele­zése azonban, különösen a fe­lületi megmunkálást illetően, gyengébb a mi üzemeinkben szokásosnál. Franciaországi tartózkodá­sunk harmadik része Párizs vörös peremvárosához, Mont­­reuil-höz kapcsolódott. Itt meglátogattuk a Rochebrune faipari szövetkezetét, ahol szí­vélyesen és hosszan tartóan el­beszélgettünk a dolgozókkal, megtekintettük az üzemet és az általuk gyártott bútorokat, amelyek minőségileg általában jobbak voltak, mint a Dou­­binski-gyárban látottak. Fogadott bennünket a város kommunista polgármestere, Gregoire Andre elvtárs is, aki a kölcsönös üdvözlések során hangoztatta a francia és a ma­gyar dolgozók közvetlen kap­csolatai kiszélesítésének szük­ségességét, és egymás jobb megismerésének jelentőségét, közös internacionalista har­cunk eredményességének nö­velése tekintetében. M­ontreuil-ban megnéz­tük néhány lakótelep és egy sportuszoda építkezését, valamint több újonnan épült lakótömböt és lakást. Az építkezésekhez fel­használt anyagok, szerkezetek és szerelvények általában jók, a helyi kivitelezőmunka azon­ban csak közepes minőségűnek mondható. Franciaországban való tar­tózkodásunk utolsó estéjén (október 18.) a montreuil-i fás szakszervezeti csoport búcsú­összejövetelén vettünk részt, amelyen Thouvenin René és Bélára Honoré elvtársak mél­tatták franciaországi látoga­tásunk jelentőségét, a francia és a magyar dolgozók baráti összefogását és kapcsolataink további bővülését illetően. A francia dolgozókkal való beszélgetéseink általában igen szívélyesek és barátiak voltak, ez az utolsó azonban a benső­­ségességnek és az osztályhar­cos együvé tar­to­zásnak olyan meleg légkörében zajlott le, amely búcsú- és a küldöttsé­günkkel kapcsolatos magatar­tásért mondott köszönőszava­­k­nkat nagyon meghatódottá, az új barátainktól való elválást pedig rendkívül nehézzé tette. Az utolsó este és franciaorszá­gi tartózkodásunk egészeinek záróakkordját a Bélard család körében elköltött vacsora, il­letve a végezetül velük töltött, családias jellegű, néhány kel­lemes óra jelentette. Franciaországi tartózkodá­sunk rövid beszámolója hiá­nyos volna, ha nem szólnék néhány szót a nép, a dolgos, szerény és barátságos munká­sok életéről. A munkások, különösen a szakmunkások, amíg dolgoznak, keresetük­ből becsületes emberi életet tudnak maguknak biztosítani. Az esetleges munkanélküliség — s annak bekövetkezte el­len senki sincs bebiztosítva —, a hosszabb ideig tartó beteg­ség, különösen, ha az még kórházi kezelést is igényel, a több, kereset nélküli, illetve ellátásra szoruló családtag — hogy csupán a legsúlyosabbat említsem — olyan rontó té­nyezők, amelyek jelentkezé­sükkel alapjaiban támadják meg a munkáscsaládok életét. Összegezve: Franciaország szép és gazdag ország, áldá­saiból munkásosztálya azon­ban csak annyit élvezhet, amennyit lankadatlan, folya­matos, céltudatos gazdasági és politikai harcával a tőkések­től, illetve azok államától ki­kényszerít a maga számára. A szakszervezeti mozgalom — legalábbis a CGT-hez tar­tozó fásszakszervezet vonatko­zásában — az üzemi szakszer­vezetek hálózatára épül, van­nak emellett területi szerveik is, amelyek az üzemi szervek jogkörével rendelkezve, a kis­üzemek szakszervezeti életét fogják össze. A szakszervezeti mozgalmi tevékenység jellem­zője a munkaidő után végzett társadalmi munka. A mont­reuil-i szakszervezeti helyiség­ben tett búcsúlátogatásunkkor tanúi voltunk annak, hogy cso­portosan mentek fiatal és idő­sebb dolgozók az esti órákban másnapi munkásgyűlést hirde­tő röpiratokat terjeszteni. Fig­ Sl agy tehertétele a fran- f­­Sk­jcia dolgozók gazdaság­ghí­gi szervezkedésének a megosztottság. A Családi Pót­lékok Párizs és Környéke Köz­ponti Pénztárának irodaépüle­tében például — amelybe ugyancsak ellátogattunk — a CGT-hez tartozó helyi szak­­szervezeti szerv irodája mel­lett még két más irányzatú szakszervezeti szerv helyisé­geit is felfedeztük. Élményekben gazdag fran­ciaországi tartózkodásunkról írt soraimban nem törekedtem a teljességre, csupán megkö­zelíthető vázlatát igyekeztem adni az általunk látottaknak, amelyen keresztül, ha szerény mértékben is, de bővíthetem lapunk olvasóinak ismeretkö­rét. " Remélem, ezt a célkitűzést sikerült elérni. Róka Pál alelnök Unex Növekszik az ipari termelés és a nemzeti jövedelem A közelmúltban a Német Demokratikus Köztársaság Né­pi Kamarájának ülésén Willi Stoph, az NDK Miniszterta­nácsának elnöke előterjesztet­te az 1967. évi nemzetgazdasá­gi tervről szóló törvényterve­zetet. WEK A NA­PVILAGBŐL JVSZJBE: Kétes dicsőség Egy főre számítva az NSZK-ban költik a legtöbbet fegyverkezésre, s még az USA-t is megelőzik — állapí­totta meg az ENSZ vizsgáló bizottsága. A düsseldorfi Deutsche Volkszeitung meg­állapítja: „Világos, hogy a túl­méretezett és felesleges fegy­verkezési kiadások és az ál­lamháztartás csődje között közvetlen összefüggés van. Amit eddig csak suttogtak, azt az ENSZ felmérése cáfolha­­tatlanul beigazolta.” USA: Eddig 6400 amerikai esett el Vietnamban Az amerikai hírügynökség értesülései szerint a vietnami háborúban eddig 6400 ameri­kai esett el. Csak az idén 4800 amerikai katona vesztette éle­tét a vietnami harctereken. Sipanp­alm­sstiff: Szakszervezeti vezetőket tartóztattak le Madridból jelentette az AFP. Spanyolországban két nap alatt az illegális szakszervezet öt vezetőjét tartóztatták le. Az őrizetbe vett munkásvezetők között van Augenio Royo, a szocialista munkások szak­­szervezetének főtitkára, Enri­que Baron, a szervezet titká­ra és Gregorio Cristobal, a szervezet madridi bizottságá­nak tagja. A szocialista munkások szakszervezetének főleg Mad­rid, Barcelona és Bilbao kör­nyékén van sok híve. NSZK: Tovább növekszik a munkanélküliség A nürnbergi munkaközvetí­tő hivatal adatai szerint de­cember derekán a Német Szö­vetségi Köztársaságban több mint 327 000 munkanélküli volt, illetve 180 000-rel több, mint októberben. Csak az el­múlt két héten 110 000 mun­kást bocsátottak el Nyugat- Németországban. A háború óta még nem volt példa ilyen tömeges munkáselbocsátásra. ­ A JÓ ELŐKÉSZÍTÉS FÉL SIKER Jó ütemben halad a választási munka Csongrád megyében Az év végi szakszervezeti taggyűlésekkel vette kezdetét Csongrád megyében is a vá­lasztási tevékenység. S a me­gyebizottság irányítása nyo­mán az elmúlt két hét során széleskörű és az elkövetkezen­dő évek szakszervezeti mun­káját jelentősen befolyásoló aktivitás bontakozott ki a sze­münk előtt minden vállalat­nál. A szakszervezeti taggyű­lések, illetve, ahol ehhez a megyebizottság szükség sze­rint hozzájárult, aktívaértekez­letek alkalmával nyílt szava­zással, a kétharmadosnál min­denütt nagyobb többséggel vá­lasztották meg a jelölőbizott­ságokat, melyekre most nem kis munka hárul. Január 2-től 15-ig mindenütt megválasztják a szakszervezeti csoport bizal­miakat, a főbizalmiakat, ezek helyetteseit, majd létrehozzák az új műhelybizottságokat. Az alapszervezetek a megyebizott­ság által megjelölt határidőre, december 20-ig már be is küldték választási munkater­veiket. Ne feledkezzünk meg a munkáról! Az ÉM Szegedi Tervező Vál­lalat igen tömör, de a lénye­ges kérdéseket tartalmazó öt­pontos választási munkaterve, a következőket tartalmazza: január 6-tól 9-ig, műtermi és csoportbizalmiak megválasz­tása — január 10—12-én főbi­zalmi és helyettes választás — január 18-án az szb beszámo­lójának megvitatása — január 21-ig a jelölőlista elkészítése és közszemlére tétele — ja­nuár 31-én vezetőség­választó taggyűlés. Ez a menetrend, melyet a dátumok mellett a felelősök nevének megjelölése egészít ki, a megyebizottság véleménye szerint igen jó. A Csongrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat munka­ter­vénél más pozitívum­­tűnik­ szembe: ráirányítja a figyel­met az 1967-es komoly terv­­feladatokra is — hiszen a munka, állandó szükséges alapja a dolgozók megbeszé­léseinek. A nehézségek ellenére Vannak persze nehezítő kö­rülmények is — közismert. Az építőipar különböző jellegű vállalatai nagy területen dol­goznak. Egyes helyeken télen kevesebb a munkalehetőség, a dolgozók egy része fagyszabad­ságon van. Mindezt figyelem­be kell venni. A KPM Közúti Igazgatóság szb-jének a hatalmas munka­­terület okoz gondot. Számol­tak ezzel, s a választásokat ja­nuár 2. és 25. között rendezik. Csak jellemzésül a területre: január 7-én Gyulán, Békéscsa­bán, Orosházán, Szarvason, 10-én Szentesen, Szegeden, Tápén és Makón, 12-én Déva­­ványán, Mezőberényben és Hódmezővásárhelyen, 13-án Medgyesegyházán és 14-én Kisteleken valamint a közpon­ti géptelepen kerül sor a bi­zalmiak és a küldöttek meg­választására. A jelöltek listá­ját mindezeken a helyeken két héttel a választás előtt köz­szemlére teszik. De már a leg­korábbi, január 7-i választások jelölőlistájának alapul szolgá­ló javaslatokból egészséges összetételre következtethetünk: 20 fizikai, 7 műszaki és egy adminisztratív dolgozót java­soltak eddig jelöltnek. Alapos előkészítés A Szegedi Gyufaipari Válla­latnál is megtartották a jelö­lőbizottság választását, s a munkaterv szerint a bizalmi választások üzemrészenként január 3. és 7. továbbá 10. és 13. között zajlanak majd le. A jelek szerint itt is nagy gon­dot fordítanak a választások előkészítésére, illetve a jelöl­tek listájának közmegelégedé­sen alapuló összeállítására. Er­re utal az, hogy a jelölőbizott­ság december 27-én a válla­lat párt- és gazdasági vezetői­vel találkozott, majd december 28-tól január 15-ig az időt ar­ra szánja, hogy minden üzem­részben elbeszélgessen a szer­vezett dolgozókkal, kikérje vé­leményüket a jelölőlista össze­állításához. A vezetőségválasztó taggyű­lésekre, majd január végén s februárban kerül sor. Addig még nagyon sok tennivaló vár mind a megyebizottságra, mind a szakszervezeti bizott­ságokra.

Next