Építők Lapja, 1969 (64. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-02 / 1. szám
1969. JANUÁR 2. ÉPÍTŐK lapja TANÁCSKOZOTT KÖZPONTI VEZETŐSÉGÜNK Napirenden: a 15 éves lakásfejlesztési terv teljesítésének kérdései és a további feladatok , a bérszínvonal és az anyagi érdekeltség érvényesülésének tapasztalatai A központi vezetőségi ülésen Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter adott tájékoztatót a 15 éves lakásfejlesztési terv teljesítéséről és további feladatokról. A miniszter részletesen vázolta a lakásépítési program eddigi eredményeit és hangsúlyozta, hogy — a problémák ellenére — megvalósul az egymilliós lakásépítési terv. Az ország nagy lakásépítési programjában 1961-től 1975-ig előirányzott egymillió lakásból várhatóan mintegy 600 000 készül el a harmadik ötéves terv végéig. A következő tervidőszakban tehát 400 000 új otthont kell építeni, 100 ezerrel többet, mint a harmadik ötéves tervben. Az irányelvek hangsúlyozzák, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1964. évi építőipari határozatának megfelelően továbbra is a lakásépítés iparosításának fejlesztése a legfontosabb feladat. Ezért a negyedik ötéves terv végéig kiépül az ország házgyári hálózata, amelynek segítségével el kell érni, hogy ebben az időszakban mintegy 150 000 korszerű paneles lakás épüljön, így az ÉVM vállalatai a harmadik ötéves tervben várható 38-ról 76 százalékra növelik a házgyári és egyéb paneles építésmóddal létesített lakások arányát. A helyi körülményektől függően célszerű lehet más iparosított lakásépítési eljárás is. Többek között a korszerű térzsaluzatokkal jelentősen fejleszthető a helyszínen betonozott, öntött falazatú lakóházak építése. Fel kell készülni akönnyű anyagokból alumínium, műanyag, farost stb. — kialakított homlokzati és válaszfalak tömeges felhasználására, ezeket ugyanis a vázas, a blokkos és a térzsaluzatos építésmód egyaránt gazdaságosan alkalmazhatja. Fontos feladat azonban, hogy ne csak az ÉVM-hez tartozó, hanem a tanácsi és szövetkezeti építőiparból is kiszorítsák az elavult építési módszereket. Lehetővé kell tenni, hogy ebben a két építőipari szektorban mindinkább tért hódítson a blokkos házépítés, így a negyedik ötéves tervben célszerű lenne, hogy a tanácsi építőiparban épülő lakásoknak 50—55, a szövetkezeti építőiparban pedig 30—40 százalékát már blokkos módszerrel kivitelezzék. Az építőanyagellátás , bővítésével, korszerű tervek kidolgozásával és gazdaságos, újfajta épületszerkezetek gyártásával kell segíteni a magánépítkezések fejlesztését is. A negyedik ötéves tervben fokozottabb követelmény, hogy nagyobb arányban épüljenek lakások a városokban és a munkáslakta településeken. Az építőipar szocialista szektorára bízott lakásoknak legalább 50 százalékát városokban kell felépíteni. A lakásberuházás telepszerű megvalósítása az építési területek és az anyagi erőforrások takarékosabb felhasználása érdekében egyaránt fontos feladat. Ezért az állami és szövetkezeti építőiparnak a negyedik ötéves tervben mintegy 240 000 lakást kell felépítenie lakótelepeken, többszintes házakban. A házgyárak és más építési bázisok kapacitásának kihasználása érdekében messzemenően gondoskodni kell az építési területek folyamatos előkészítéséről, s még a régi városrészek átépítésének körzetét is úgy kell meghatározni, hogy lehetőség legyen a nagyipari építéstechnológia alkalmazására. A lakásépítés fejlesztésével szorosan összefügg az új és a régi lakóterületek közművesítése, s nem kevésbé fontos, hogy az építőipar fokozottabb támogatást kapjon az épületgépészeti berendezéseket, felszereléseket, szerelvényeket és hengereltárukat gyártó iparágaktól is. Ezért e két fontos ágazat fejlesztéséről is javaslatokat terjesztenek a Gazdasági Bizottság elégiák, a mélyépítési anyagok és szerelvények korszerűsítéséhez. Javítani kell a szak- és szerelőipar tevékenységét, mert a lakásépítés jelenlegi korszerű építési technológiáitól mennyiségben és minőségben is elmarad. Kapjon nagyobb teret a vállalati szakmunkásképzés és továbbképzés rendszerében az új anyagok és technológiák oktatása. Tovább kell fokozni a befejező munkák kisgépesítését, elsősorban a termelékenység növelése érdekében. Nem biztosítható a jelenlegi pénzügyi keretek és a kedvezőtlen ösztönzési formák mellett, a meglévő lakásvagyon állagának megóvása sem. A szükséges tatarozási, karbantartási és felújítási munkálatokat csak szervezettebb formában, kedvezőbb műszaki adottságok mellett és a tervezett lakóházjavítási összegek növelésével lehet megoldani. A magánlakás-építést a jelenleginél kedvezőbb telek- és hitelpolitikával, korszerű tervekkel, olcsó típusterv-sorozatokkal, gyors engedélyezési eljárással és olcsó építési anyagokkal kell segíteni. Jelentős feladat hárul a vállalati szakszervezeti vezető testületekre a vállalati lakásépítés támogatásának szervezésénél. Keresni kell azokat a helyi adottságokat, sajátos vállalati formákat, amelyekkel az építőipari vállalatok — a más iparágak egymással szövetkezett vállalatai is — segíthetik — kedvezőbb feltételek mellett — saját dolgozóik lakásépítkezését. Szükséges, hogy ehhez a szakszervezet a minisztériummal közösen, irányelveket adjon ki, mely felsorolja azokat a formákat, amelyekből az érdekeltek választhatnak. A szakszervezetek XXI. kongresszusán a szakszervezeti főtitkár és az ágazati miniszter kezdeményezte, hogy tízezerrel több állami erőből történő lakás felépítését végezze el a minisztériumi építőipar. Ez az akkori lehetőségek alapján műszakilag megalapozott volt. A III. ötéves terv időszakában eddig kb. 4000 lakás építésének túlteljesítésével lehet számolni. A további teljesítés feltétele elsősorban a lakásépítési célra juttatott pénzügyi források biztosításával függ össze. Jelentős segítséget ad ehhez az, hogy a Gazdasági Bizottság határozata alapján a következő években vállalati lakásépítési alapokat is lehet képezni. A szakszervezeti szervek fordítsanak nagy figyelmet arra, hogy a helyi gazdasági vezetők éljenek is ezekkel a lakásépítési lehetőségekkel, hogy a további 6000 lakás is megvalósuljon. A szakszervezet központi vezetősége elfogadta az elnökség, valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszter beszámolóját. Egyetértett azzal is, hogy a lakásépítéssel kapcsolatos írásos tájékoztatókat kiegészítve a vitában elhangzottakkal az elnökség küldje el az illetékes gazdasági és társadalmi szervezetek vezetőinek. Szakszervezetünk javaslatai Szakszervezetünk elnöksége igen alapos és részletes kiegészítést fűzött a miniszter tájékoztatójához. Az elnökség többek között a következőket állapította meg: A 15 éves lakásfejlesztési terv számszerű teljesítése egymagában nem oldja meg a lakáshelyzet problémáit, mert a városokban növekszik a lakosság, nő a családok száma és tovább növekszik a korszerű, önálló lakások iránti igény. A lakásépítés területi eltolódása miatt, különösen hátrányos helyzetben vannak a budapesti és a vidéki ipari központokban dolgozó fizikai munkások. Ráadásul a munkások, az anyagilag sokkal kedvezőbb szövetkezeti lakásépítkezésben sem kaptak számarányuknak megfelelő részvételi lehetőségeket. Miután az 1968. január 1-től az építési hitelfeltételeket is megszigorították és ezt tovább nehezíti a lakásépítkezésben a munkások részvételét. A III. ötéves terv elmúlt időszakában nem volt kielégítő az állami erőforrások biztosítása. Ez nehezítette az eredeti célkitűzések megvalósítását. Egyes megyékben jelenleg is pénzügyi fedezet hiánya tapasztalható. Csak kismértékben enyhített ezen a helyzeten a legutóbbi kormányintézkedés, mely nyolc megyében ezer többletlakás felépítését teszi lehetővé. Az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az 1969—70. évi lakásépítéssel összefüggő műszaki, gazdasági előkészületekre, mert jelenleg még nem látszik biztosítottnak a műszakilag indokolt átmenet a következő ötéves terv magasabb lakásépítési feladataihoz. A IV. ötéves tervidőszakban erősebb ütemű állami lakásépítési program szükséges, amit az is indokol, hogy a tervezett magánépítkezések — a mostani információk alapján — előreláthatólag nem érik el a tervezett mértéket (főként a többszintes társasházépítéseknél). Ezen túlmenően a szakszervezet tapasztalatai szerint a lakásépítés hatékonyabb fejlődését az alábbi problémák megoldásával kell segíteni. Biztosítani kell az állami építőipari vállalatok és a házgyárak lakásépítő kapacitásának optimális kihasználásához — a gazdaságos szállítási lehetőségeket is figyelembe véve — a szükséges hitelfedezetet. A III. ötéves terv hátralévő két évében a különböző építőipari szervezetek — az előzetes kapacitás-számítások alapján — kb. 6—8000 többletlakást tudnának felépíteni, ha az ehhez szükséges pénzügyi kereteket biztosítanák. Javíthatna a helyzeten — kormányhatározat alapján — a vállalati saját lehetőségek mielőbbi feltárása is. A pénzügyi fedezet hiánya kedvezőtlenül befolyásolja a lakásépítés ütemességét és a rendelkezésre álló munkáslétszám egyenletesebb foglalkoztatását is. A területi előkészítés és a közművesítés az eddiginél nagyobb méretű és tervszerűbb fejlesztést igényel. A műszaki fejlesztésben nagyobb lehetőséget kell biztosítani a közműépítési technológ A központi vezetőség ezután meghallgatta Juhász Ottó titkár szóbeli kiegészítőjét a bérszínvonal és az anyagi érdekeltség érvényesülésének tapasztalatairól szóló írásos tájékoztató megtárgyalása előtt. Juhász Ottó néhány, a hatékonyabb gazdálkodást segítő fontos kérdésre hívta fel a központi vezetőség figyelmét. Miután a vállalatok zöménél a tervezettnél kedvezőbb mértékben képződött a nyereség, az elnökség helyesli — hangsúlyozta —, ha ennek egy részét a dolgozókkal egyetértésben tartalékolják. Ajánlatos a tartalékolt összeg egy részét a szociális és kulturális ellátás fejlesztésére, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására felhasználni, ezzel is gyorsítva a reform céljainak megvalósítását. Juhász elvtárs ezután a beruházásoknál, a hitelpolitikában, a jövedelemszabályozásban és az anyagi ösztönzésben történt változásokat, valamint az építési-, szerelési adó bevezetésének szükségszerűségét vázolta. 1969-ben lehetővé válik — mondotta —, hogy a vállalatok fejlesztési alapjaikat a részesedési alapból bővítsék. Megszűnik a bérszínvonal emelésének 1968. évi 4%-os korlátja is, bár a vállalataink jó része az eddigi lehetőségekkel sem élt. Az újítómozgalom fellendítését szolgálja a kormánynak azon állásfoglalása, hogy a megvalósított újításokért kifizetett díj összege — amennyiben a részesedési alapot terheli — tekintet nélkül az értékhatárra, a teljes részesedési alapot fogja terhelni, s nem az érintett dolgozó részesedési kategóriájában lesz elszámolva. Nekünk az a feladatunk — mondotta befejezésül —, hogy bátorítsuk a szakszervezeti és gazdasági vezetőket, vezető testületeket, éljenek kezdeményezőbben az adott lehetőségekkel, szolgálják eredményesebben a népgazdasági és az egyéni érdekek összhangját. A központi vezetőség ezután megvitatta az írásos előterjesztést, amely a többi között a következőkről tájékoztatta a KV tagjait: A bázisbérszínvonal megállapítása a vállalatok többségére nézve kedvező volt. Kedvezőtlen helyzet csupán a KPM egyes vállalatainál, valamint az ÉVM mész-, cement- és betonelemgyártó iparában alakult ki, ahol a bázisátlagbér 2—3%-kal alacsonyabb az 1967. évi fénynél. Hiba volt, hogy a bérszínvonal fogalmát a vállalatok azonosították a korábbi átlagbérgazdálkodás merev rendszerével. Ezért a bérek lebontásánál annyiszor képeztek tartalékot, ahányszor a felhasználható bérszínvonalat a különböző szintekre tovább bontották. Ez a bérgazdálkodási forma okozta azután azt, hogy a rendelkezésre álló bérből sem a munkaerőgazdálkodás terén, sem a munka hatékonyságának emelésében nem következett be a rugalmasabb gazdálkodás esetében elérhető eredmény. Ezek a jelenségek ismételten ráirányítják a figyelmet a vállalaton belüli érdekeltségi rendszer nem kielégítő voltára. Nem megfelelő az egyes munkakörök közötti differenciálás mértéke és kevés volt a tartalmában is jól megalapozott vállalati bérügyi intézkedés. A vállalatok óvatos, nem eléggé kezdeményező bérpolitikájának kialakulására különböző tényezők hatottak. él a mechanizmus kezdetekor erős hangsúlyt kaptak a bértúllépés esetén foganatosítandó szankciók. Az átlagbér megtakarítás jutalomként történő kifizethetősége sem öszönözte a vezetőket az egész éves egyenletes bérgazdálkodásra. Ez akkor vált negatív jelenséggé, amikor a bérmegtakarítást nem a legkiválóbb teljesítményt elérő dolgozók anyagi elismerésére használták fel. A létszámnövekedésből következő alacsony termelékenység ténye bizonytalanná tette a vállalatokat a képződött átlagbértartalék felhasználását illetően. A vállalatok által készített tájékoztató beszámolókból az szb-k nem tudták kellően áttekinteni a felhasználás mértékét és nem szorgalmazták a tartalékok céltudatos felhasználását. Az alapbéresítés elhanyagolása miatt a bértömeg egyre nagyobb hányadát (egyes vállalatoknál a munkások bérének 20—30%-át) fizették ki utólagos prémium és jutalomként A mozgóbérek ilyen mértékű megnövekedése, bár a bérgazdálkodás rugalmasságát elősegítette, kedvezőtlen jelenségeket idézett elő. Többek között teret engedett a szubjektív elosztásnak, amely végül is a munkamorálra gyakorolt rossz hatást, és alapja lett az úgynevezett fekete túlóráztatásnak. Mindent összefoglalva azonban az anyagi érdekeltséggel összefüggő szabályozók továbbfejlesztésük esetén biztosítják az iparágainkban dolgozók megfelelő anyagi ösztönzését, a bérek emelését s ilymódon az életszínvonal további javítását. A tapasztalatok összegezése után a központi vezetőség az alábbi kérdések fokozott figyelemmel kísérésére hívta fel a szakszervezeti szervek figyelmét határozatában: íme:" Éljenek kezdeményezőbben az adott lehetőségekkel . A központi vezetőség kötelezi az elnökséget arra, hogy 1969 I. félévében a szakszervezeti bizottságok bérmunkaügyi reszortfelelősei részére egy-kétnapos oktatást szervezzen. Az oktatás arra irányuljon, hogy az év folyamán felmerülő anyagi érdekeltséggel kapcsolatos kérdésekben érdemben tudjanak állást foglalni. A vállalati dolgozók jövedelmének alakulásáért a szakszervezeti szerveink is felelősséggel tartoznak. Ezért megnövekedett jogkörüknél fogva következetesen foglaljanak állást annak érdekében, hogy a népgazdasági tervben előirányzott jövedelememelkedés az általuk képviselt dolgozók tekintetében megvalósuljon. A szakszervezeti szerveink a bérfejlesztés vonatkozásában már a tervezés időszakában igényeljenek határozott és egyértelmű állásfoglalást a vállalat vezetőitől. Az ezzel kapcsolatos intézkedések II. félévre való halasztásához ne járuljanak hozzá. Igényeljék, hogy a mozgóbérekben rejlő lehetőségeket az előzetesen meghatározott feladatok megvalósítása érdekében használják fel prémium és jutalomként. Az alapbérek fejlesztése érdeke(Folytatás az 5. oldalon) 3 Szakszervezetünk központi vezetőségének felhívása A jubileumi versenyt tovább folytatva köszöntsük a Tanácsköztársaság megalakulásának évfordulóját Szakszervezetünk központi vezetősége az illetékes miniszterekkel közösen megtárgyalta a jubileumi munkaverseny eddigi tapasztalatait. Megállapította, hogy az iparágak dolgozói a felajánlások teljesítésével jelentős mértékben hozzájárultak a termelési, gazdasági eredményekhez. Tovább fejlődött a versenylendület a szocialista brigádoknál, a nagyobb termelőegységeknél, szélesedett az üzemi demokrácia és növekedett a „Szocialista Munka Vállalata” címért versenyzők száma. Ezekért a sikerekért őszinte köszönet és elvtársi elismerés illeti meg az építő-, fa- és építőanyagipar valamennyi dolgozóját. Arra kérjük most az építő-, fa- és építőanyagipar valamennyi dolgozóját, hogy megtartva a KMP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére kezdeményezett jubileumi verseny lendületét, folytassák tovább a versenyt a fél évszázaddal ezelőtt — 1919. március 21-én — alakult Magyar Tanácsköztársaság évfordulója méltó megünneplésének tiszteletére. E jubileumi évfordulót úgy köszönthetjük legméltóbban, ha sikeresen valóra váltjuk az 1969. évi gazdasági terveket. E nagyszerű feladatok a vállalati gazdasági és a szakszervezeti vezetők és vezető testületek tervszerűbb együttműködését, munkájuk szervezettebb és hatékonyabb végzését igénylik a KISZ-szervezetek vezetőségeivel együtt. "Hiágzik, hogy az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók mély felelősségérzettől áthatva munkálkodnak a politikai, a gazdasági feladatok megvalósításán és kezdeményezéseket tesznek a műszaki fejlesztés, az élőmunka-felhasználás hatékonyságának növelésére. A népgazdaság fejlődésének gyorsítása, dolgozó népünk életszínvonalának emelése érdekében, valósítsák meg határidőre az ipari beruházásokat; építsenek több és jobb minőségű lakást; készítsenek korszerű technológiákkal utakat és hidakat, jó munkával segítsék a mezőgazdasági és a kommunális létesítmények gyors felépítését; tegyék gazdaságosabbá az építkezéseiket. Az anyagipar dolgozói, továbbá a tervezők és a kutatók olcsóbb és korszerűbb építési anyagok előállításával, gazdaságosabb szerkezetek kialakításával, magas szintű műszaki tervek készítésével könynyítsék e feladatok megvalósítását. A fa- és bútoriparban dolgozók több, választékban bővebb, minőségben jobb termékek, bútorok és közszükségleti cikkek előállításával biztosítsák a lakosság igényeinek kielégítését. A vállalatok gazdasági vezetői és szakszervezeti vezető testületei tekintsék elsőrendű kötelességüknek a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását, a biztonságos és a folyamatos munkavégzés feltételeinek szervezését, a kollektív szerződések tartalmi színvonalának emelését, a műszaki propaganda tevékenység állandósítását, a szakmai képzés és továbbképzés fejlesztését, melyek együttes eredményei biztosítják a csökkentett munkaidő általános bevezetését. Dolgozó népünk bizonyos lehet abban, hogy az építő-, fa- és építőanyagipar dolgozói — mint a múltban annyiszor — most is öntudatosan, szervezett munkásokhoz méltóan készülnek a történelmi évforduló megünneplésére, feladataik megvalósítására. A szocialista kötelezettségvállalások teljesítésében járjanak élen a kiváló dolgozók, a szocialista brigádok; mutassanak példát a „Szocialista Munka Vállalata” címért versenyző kollektívák. Szakszervezetünk XXX. kongresszusa határozatainak megfelelően a vállalati, üzemi és a munkahelyi demokrácia szélesítésében, a dolgozók kezdeményezéseinek felkarolásában számítunk a gazdasági és a szakszervezeti vezetők, a bizalmiak és társadalmi aktívák nagyobb öntudatára és mélyebb felelősségérzetére. Meggyőződéssel valljuk, hogy a fizikai és a szellemi dolgozók szorgalmas és lelkiismeretes munkával mindent megtesznek az 1969. évi feladatok sikeres teljesítéséért és kiemelkedő politikai eredményekkel, munkasikerekkel köszöntik a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját. Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetősége