Építők Lapja, 1970 (65. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-02 / 1. szám
Sí Több lesz mint klub A készülő pinceklubba hívtak meg, de több lett utam egy látogatásnál. Az Építőipari Szakmunkásképző Intézet pedagógiai, didaktikai helyzetét, módszereit vitattuk meg s elmélkedtünk a javítás módja felett. Az intézet otthonában 720 ipari tanuló lakik, az iskolába pedig 1550-en járnak. így hát kézenfekvő volt az első kérdés Cérna László igazgatónak: mi nagyobb feladat, az otthon vagy az iskola irányítása? — Diákjaink nagy többsége Szabolcsból, Békésből is érkezik, ahol osztatlan iskolában tanult. Jórészük meg-megszakította tanulmányait, vagy otthon segített a családnak, vagy alkalmi munkát vállalt. Ezért jócskán van közöttük olyan, akinek szeptemberben, amikor beköszönt hozzánk, nehezére esik a betűvetés és birkózik a számtan alapműveleteivel. — De ezek a gyerekek hozzák otthonról az elmaradottság puttonyát, viselkedésükben, gondolkodásukban is. A fővárosba kerülve hamar „pesti akar lenni”, nem tud megfelelően válogatni a rája váró veszélyek és a jó között. Sok a félénkség bennük. Szégyenük, hogy kezükben rosszul áll a kés étkezéskor és kanalat fognak akor is, amikor az idősebbek villával esznek. Ezekből a darabos, sokszor trágár beszédű gyerekekből kell nekünk modern, technikához is értő jómodorú embereket faragni. Válasz tehát nincs a kérdésre, mert ugyanolyan gyerekek tanulnak az iskolában, akik az otthonban laknak, korrepetálni kell velük az elmaradt iskolai anyag bepótlására, de megtanítjuk szépen étkezni ,illedelmesen viselkedni is. Micsoda élmény számukra — de nekünk pedagógusoknak is, amikor figyeljük őket —, midőn először mennek színházba... — Ezek szerint az elsőévesekkel való foglalkozás a legnehezebb és amint haladnak elő tanulmányaikban, úgy javul magatartásuk és iskolai eredményük? — Könnyű lenne a pedagógus helyzete, ha ilyen egyenletes lenne a fejlődés. A hozzánk kerülő fiúk igaz, hogy nyersek, de szófogadók. A harmadévesek, akik már a mi nevelésünk, egyéniségekké váltak. Akinek jó tulajdonságai voltak az erősebbek, azok kitűnő emberekké váltak. Akikre sikertelen volt a pedagógiai hatás, azoknál a rossz tulajdonság fejlődött. — A munkahelyeken sok panasz hallatszik az ipari tanulókra, sőt, a fiatal szakmunkásokra is. Mi a véleménye erről? — Mi felnőttek, türelmetlenek vagyunk a fiatalokkal. A magunk életfelfogását, életritmusát követeljük meg tőlük. S ha az nem egyezik a miénkkel, már rossznak minősítjük a fiatalokat. Hadd mondjam el ezzel kapcsolatban a következő esetet. Iskolánk 19 tanterme ütött-kopott volt, újból kellett festeni. Ha kivitelezővel készíttetjük, hetekig tartott volna. Megbeszéltük a fiúkkal, októberben egy szombati délután nekiláttak. Az elsőévesek hordták le a bútorokat, s hordták fel az anyagot. A másodévesek segédkeztek és a harmadévesek voltak a szakmunkások. Vasárnap reggel V25-kor folytatták és 10 órakor ragyogtak az osztályok. Nemcsak a falak kaparását, mosását, gittelését, festését, hengerlését végezték el, hanem ki is takarítottak. — A fiatalokra elhangzott panaszok miatt nem a labdát dobom vissza, de hadd mondjam el: sajnos éppen a munkahelyeken érik tanulóinkat negatív hatások. Nemrégiben az egyik építkezésén dolgozó öt ipari tanuló részegen bicskával támadt egymásra. Természetesen kizártuk őket az otthonból. De vajon az ivászatot ők . .rnt? És azt nem lehetett volna már kezdetben megakadályozni ? — Nehezíti a nevelést, hogy a városban is sok kísértésnek vannak kitéve. Bizony eddig, ha nem a szobájukban kuksoltak, legfeljebb tv-t nézhettek itt az otthonban, meg néhány ping-pongasztal állt rendelkezésükre. Hiába igyekeztünk őket visszatartani, kikívánkoztak a városba. Ezen segít majd a pinceklub. Elindultunk a jövő hónapban megnyíló klub megtekintésére. Eddig KÖZÉRT-raktár székelt benne, mint ahogy hasonló célokra foglalták el itt a Pillangó utcai munkásszállások többi épületének pincéjét is. A látogatásra hozzánk csatlakozott Barlai Sándor nevelő tanár, az intézet párttitkára, Kádár Miklós otthonvezető, továbbá Szalai Pál és Grenák István nevelőtanár. Nem díszkíséretet adtak, de ők maguk is kiváncsiak a napról-napra változó és szépülő klubra. Büszkén vezettek végig a pincefolyosókon, és szinre gyönyörködtek a termenként más színűre festett falakon. Mindent a fiúk csináltak. Bizony nagy munkát végeztek eddig is és még sok tennivaló vár rájuk, míg egy elhanyagolt, dohos pincéből kellemes klub lesz. A társadalmi munka persze kevés. Az intézet hatalmas összeggel járult felszereléséhez, mert szőnyeget húznak a hideg kövekre, szellőzőberendezést szereltek és annyi fajta játékkal szerelték fel, és annyi féle szakkör működik majd, hogy bizony nehéz lesz közöttük választani. A klub berendezéséről beszélve sokszor hallottam említeni Kisvári János, a 43.sz. Építőipari Vállalat vezérigazgatójának a nevét, aki jószívvel segíti a fiúkat. Meglesz hát a klub, annak szigorú tagsági feltételei, és biztosan sok segítséget ad a pedagógusok munkájához. De elősegíti a nevelő és szakmai munkát, a szakmunkásképzésről szóló új törvény is. Beszélgetőpartnereim elmondták, hogy a jövőben a gyakorlati munkát vezető szakoktatók is az intézethez tartoznak. Egységes nevelési elv érvényesül majd és jobb lesz az összhang a fiatalok otthoni, iskolai és munkahelyi élete között. S hogy ez mit jelent, legjobb, ha Barlai Sándor elvtársat idézem: „Az ipari tanulóképzés nem termelési kérdés, hanem a jövő munkásosztályának megteremtése”. Munkavédelmi ankét a DCM-ben A DCM szb munkavédelmi bizottsága a közelmúltban célul tűzte ki, hogy konkrét segítségnyújtással járul hozzá a vállalat munkavédelmi helyzetének megjavításához. A bizottság úgy látta jónak, ha a rendszeres üzemi szemléken kívül, saját erejéből felméri a vállalat munkavédelmi helyzetét és az észlelt veszélyforrásokat dokumentálás céljából lefényképezi. Ez a munka közel négy hónapot vett igénybe, és eredményeképpen mintegy 200—250 veszélyforrást tártak fel és rögzítettek fényképen. Az összegyűlt anyagot szelektálták és mintegy 80—100 db fényképet terjesztettek a december 14-én összehívott munkavédelmi ankét elé. (Ezen ankét létrehozásában a vállalat főmérnöke messzemenő segítséget nyújtott, személyesen intézkedett, hogy a vállalat üzemvezetői, műhelyvezetői, valamint azok közvetlen helyettesei feltétlenül megjelenjenek.) Az ankétot az szb részéről Gombás Jenő munkavédelmi felelős nyitotta meg. Ismertette az ankét célját és kérte, hogy a résztvevők ne a jelenlegi helyzetet próbálják szépítgetni, hanem konkrét javaslataikkal azon legyenek, hogy a jelenlegi munkavédelmi helyzetben komoly változások történjenek. Ezek után a fényképeken rögzített veszélyforrásokat mutatta be a résztvevőknek, rövid értékelés kíséretében. Ezt követően megkezdődött a résztvevők hozzászólása, mely kezdetben „a bizonyítványt” próbálta magyarázgatni, de a későbbiek folyamán komoly javaslatok hangzottak el, melyek a munkavédelmi helyzet javítását célozzák. Guzsik Gyula üzemvezető többek között javasolta, hogy a szocialista brigádok tevékenységét nagyobb mértékben kell használni a munkavédelmi helyzet javítására és a munkavédelmi őrség megerősítésére. Néhány üzemvezető a fellelhető veszélyforrásokat, illetve azok elhárítását a beruházások kivitelezőire, illetve a létszámhiányra próbálta hárítani. A tmk-műhely vezetője helyesen világította meg ezt a témát, hogyha az előbbi feltevés igaz lenne, úgy a vállalat vezetőinek semmi feladata nem volna a munkavédelmet illetően. Véleménye szerint minden üzemvezető komoly segítséget adhat, és kell is, hogy adjon annak érdekében, hogy a vállalatnál a balesetek száma csökkenjen. Hozzászólásában konkrétan elmondotta, hogy milyen intézkedésekkel szándékozik az elkövetkező időben javítani a hozzá tartozó üzemrész munkavédelmi helyzetén. Plaveczky Károly megyei munkavédelmi felügyelő hozzászólásában elemezte az elmúlt időszakban bekövetkezett balesetek okait és ismertette azok elkerülhetőségének lehetőségeit. Számos javaslatot tett a fényképeken rögzített veszélyforrások megszüntetésére Az ankét zárszavában Koltai Imre főmérnök előrelépésként értékelte az elhangzottakat. Felhívta a megjelentek figyelmét, hogy mindenki előtt ismeretes a vállalat létszámhiánya, illetve a beruházásokból adódó munkavédelmi problémák tömege. Ez azonban nem mentség és magyarázat. Mindenkit kért, hogy visszatérve területére, még fokozottabb mértékben tevékenykedjen a vállalat munkavédelmi helyzetének javításán és tekintse saját személyes ügyének a biztonságos munkakörülmények kialakítását. Végezetül megállapította, hogy termelni és jól termelni, csak biztonságos munkakörülmények között, ép és egészséges emberekkel lehet. (A fentiekhez még csak ennyit: jobb helyen nem is rendezhettek volna ankétot, mint a DCM-ben, mert 1969. I—XI. hónapjaiban már tizenkettővel több baleset fordult elő, mint 1968. azonos időszakában, s közel 300 nappal több volt a kieső napjuk, mint a bázisidőszakban. Szerk. J. J. a ÉPÍTŐK LAPJA Élen járnak az újítómozgalomban Ankét a Gép- és Felvonószeelő Vállalatnál A Gép- és Felvonószerelő Vállalatnál hagyomány, hogy év vége felé összehívják az újítókat és az újítással foglalkozókat. Idén is megtartották a hagyományos újítási ankétot a vállalat központi kultúrtermében december 16-án. Kisfalvi I István igazgató megnyitó szavai után Laczkó József újítási előadó számolt be az év újítási eredményeiről. Volt miről számot adnia, hiszen a vállalatnál eredményes az újítómozgalom, példásnak tekinthető az építőiparban. Ez nem utolsósorban annak tudható be, hogy a vállalat gazdasági és mozgalmi vezetői szívügyüknek tekintik az újítások szorgalmazását, serkentik a gyorsabb, gondosabb ügyintézést A kollektív szerződést kiegészítő vállalati újítási szabályzatot a felsőbb szervek is jónak tartották, sőt példaként más vállalatoknak is elküldték. A néhány hete rendezett kiállításon, amely az építőipari újítómozgalom húsz esztendejének eredményeiből mutatott be, a több mint 80 kiállított újítás közül tíz a Gép- és Felvonószerelő Vállalaté volt. Pedig a kiállításon tucatnál több vállalat szerepelt. JÖVEDELMEZŐ SZABADALMAK A beszámoló jogos büszkeséggel emelte ki, hogy a vállalat az idén két szabadalmat szerzett az egész építőiparban való felhasználásra. Ezek voltak a vállalat életében az első szolgálati szabadalmak. Az egy járószékes és az ikerjárószékes teher- és személyfelvonóból már tizenegyet értékesítettek is. Idén ismét két újítást jelentettek be szabadalmaztatásra: egy tetőfelvonót és egy homlokzatfelvonót. Minősítésük januárban fejeződik be. Egyik házgyári épületek munkáinál, utóbbi magas épületek homlokzatjavításánál célszerűen alkalmazható. További két szolgálati szabadalmuk előkészítés alatt áll: egy belső telepítésű felvonó és egy új felvonóvezérlő-rendszer, melyek ugyancsak az építőipar gépesítését mozdítják elő. A korábban elfogadott és bevezetett újításokból a vállalatnál egy katalógust készítettek. Ez öt évre visszamenően ismerteti az újításokat, készítőik nevével, rövid műszaki leírással, vázlatrajzzal, az elért megtakarítás feltüntetésével. Az újítómozgalom eredményeiről szólva, ismertette a beszámoló a megtakarítások növekedését. Tavaly 701 ezer forint megtakarítást hoztak az újítások a vállalatnak, idén — csupán december 1-ig — 799 ezer forintot. De még körülbelül öt újítás kalkulálatlan, s a szolgálati szabadalmak haszna sem szerepel az öszszegben. Hiszen csupán az idén értékesített hét egyjárószékes építkezési személy- és teherfelvonó 4 millió 319 ezer forintot hozott. Több vállalattal is folytatnak tárgyalást, hogy újítóik javára azoknál értékesítsék az újításokat. Vass László újítását — ez egy görgős szerelővas — eddig tíz vállalat vásárolta meg, és az újítónak ötezer forintot hozott Nárai Bélának a kalkulációs munka egyszerűsítésére vonatkozó újítását nyolc helyen vásárolták meg, és 7500 forintot hozott ez az újítónak. NYÍLT, KRITIKUS LÉGKÖR Az ankéton tizenegyen szólaltak fel, sok fontos, közérdekű kérdéssel foglalkoztak. Odri Tivadar és Benkő Sándor egy-egy újítása elhúzódását tette szóvá. Farsang István, a felvonószerelés kisgépesítését szorgalmazta. Pavlicsek István azt javasolta, hogy a vezetősínek marására újítási pályázat útján próbáljanak megoldást találni. Erdélyi Bálint azt tette szóvá, hogy a műhelyben egy-egy újítást is normában kell kivitelezni, s mivel az ilyen darabokkal előre nem látható munkák is vannak, ej vitára ad okot. Nánási Imre azt javasolta, hogy kísérleti műhelyt hozzanak létre, ahol el lehet készíteni egy-egy újítást. Sok újító van ugyanis, aki így könnyebben boldogulna, mint rajzzal, amihez nincs elég felkészültsége. Továbbá javasolta, hogy a tervezőkkel kötött szerződésekben az újítások megtervezésére tűzzenek ki határidőt, ez lényegesen meggyorsíthatja a munka menetét. Az értekezlet vitaszerű est folyt, a felszólalók gyakran reagáltak a már elhangzottakra, az újítási előadó közben is válaszolt felmerült kérdésekre. Az olyan válaszok természetesen, amelyek egyik vagy másik újítás intézésének elhúzódását magyarázták, csak részben elfogadhatók. Pozitívnak tartjuk, hogy bátran sürgették az intézkedést az újítók, mert a nyílt kritika légköre a legbiztosabb állandó ösztönző a gyors intézkedésekre. S hogy ilyen problémák elhangzottak, ez nem csorbítja a vállalat érdemét az újítómozgalom felkarolásában, inkább segítséget nyújt örvendetes volt, hogy gazdasági szempontból is értékeltek egyes felmerült javaslatokat, mint a vezetősínek marására vonatkozót. Ezeknél valószínűleg gazdaságilag reálisabb megoldás lesz, ha a felvonógyárral sikerül együttműködést kialakítani. Jogos kérdésfelvetés volt az is, hogy normázható-e az újítás kivitelezése. AZ ÚJÍTÓK ÉRDEKÉBEN A vállalat az újítások előírásos díjazásán túl is erkölcsi és anyagi elismerésében részesíti az újítókat. A kivált újítókat pótszabadságban is részesítik. Idén kiváló újítóként ezüst jelvényt és ezer forint jutalmat kapott Vojkó Dezső, bronz jelvényt és 500—500 forint jutalmat kapott Kovács Károly, valamint Csizmadia István. Az ankéton pénzjutalmat kapott Béla Dezső, Gulyás Lajos, Hajós Irén, Laczkó József, Nádházi Lajosné, Nánási Imre, Németh Ferenc, Princzes Dezső, Vass László, Vass István és Vojkó Dezső. Továbbá közel harminc újítónak, illetve az újítások felkarolását és jó ügyintézését előmozdító dolgozónak könyvjutalmat adtak. A mozgalom továbbfejlesztésére a vállalat a felszabadulás 25. évfordulójának tiszteletére újítási versenyt hirdet. Az értekezlet után beszélgettünk Kisfalvi István igazgató elvtárssal, a szakszervezetnek az újítómozgalom érdekében végzett munkájáról és a szocialista brigádoknak a részvételéről a mozgalomban. A Találmányi Hivatal részéről az ankéton felszólaló Barna Ferenc úgy vélekedett, hogy síbrigádok versenyfelajánlásaiban is helyet kéne kapni az újítás kérdésének. Az igazgató szerint ez — tapasztalatok megerősítik —, csak formálás, látszólagos munka lenne, hogy pusztán a felajánlás érdekében találjanak ki valamit ott is, ahol nincs valóban hasznosítható ötlet. A szocialista brigád kiváló munkáját nem csökkentheti az, hogy ha egy brigád történetesen nem újít. A földalatti építkezésen dolgozó szocialista építésvezetőségük például más vállalatok lemaradása ellenére, végül is határidőre végezte el munkáját — mások lemaradását behozta. Ez mindenképpen elismert rést érdemel. Az újításra külön lehet ösztönözni, s ezt is teszik. A gazdasági vezetők mellett a szakszervezet is szorgalmazza, és nemcsak az újítási szabályzat elkészítésében működött tevékenyen közre, hanem az újítók panaszainak, sürgetésének nyomán, gyakran fel is lép érdekükben a gazdasági vezetők felé. Felépült a szegedi házgyár nagycsarnoka Elkészült a leendő szegedi házgyár nagycsarnoka. A megindult havazás, hófúvás már zárt ajtók, ablakok mögött találta a nagyszabású építkezés kivitelezésén dolgozó 300 építőmunkást. A 17 000 négyzetméter alapterületű nagycsarnokban 2 millió kai óriás olajtüzeléses fűtőberendezés biztosítja, hogy a továbbiakban az időjárástól függetlenül végezhessék soronlévő munkájukat, a technológiai berendezések alapozását. A munkahely időben befejezett téliesítésének fontos része lehet abban, hogy az építőmunkások vállalásának megfelelően a szegedi házgyár az eredetileg tervezetthez képest egy évvel előbb kezdte meg a termelést Teljesített ígéret Teljesítette 1969. évi lakásépítési tervét a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. Az év elejétől 393 lakást adtak át rendeltetésének, és ha az időjárás megengedte, akkor december 31-ig még egy 22 lakásos ház építését fejezik be. TÖRTÉNETEK LENINRŐL A Szovjetunió állami címere Közeledik Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulója, amelyről az egész világon megemlékeznek. Lapunk is olyan írások közlésével, amelyek Lenin életéről, tevékenységéről szólnak. A Szovjetunió állami címerének létrehozása nagy jelentőségű feladatot jelentett. Külsejével, de belső tartalmánál fogva is különböznie kellett mindattól, ami a tőkés országok címereiben megtalálható volt. A feladat megoldását az állami pénzverde nyomdájának egyik tervezőjére bízták. Vlagyimir Iljics a szobájában tartózkodott Szverdlovval, Dzerzsinszkijjel és más elvtársakkal beszélgetett, amikor letették elébe a Szovjetunió állami címerének tervrajzát. Külsőleg nagyon szépen volt elkészítve. Vörös tónusú alapon világítottak a felkelő nap sugarai, félkörben búzakalászok fényt iszik. Jól kiveh°fő volt a sarló és kalapács. Az egész címert egy kard fedte át, melynek pengéjén a nap sugarai villogtak. „Érdekes!” — mondta Vlagyimir Iljics. „Van benne fantázia, de minek a kard?” — és a körülállókra nézett. „Mi verekszünk, harcolunk és fogunk harcolni, míg meg nem erősítjük a proletariátus diktatúráját, míg ki nem űzzük területünkről az intervenciósokat és fehérgárdistákat. De ez nem azt jelenti, hogy a háború, a háborúskodás, a katonai erőszak fog uralkodni felettünk. Hódítások nekünk nem kellenek. A hódító politika idegen számunkra; mi nem támadunk rá senkire, hanem belső és külső ellenségeinktől akarunk megszabadulni. A mi harcunk honvédő jellegű , a kard pedig nem a mi emblémánk. A kardot kötelesek vagyunk keményen szorítani kezünkben, hogy mindaddig védelmezzük a mi proletárállamunkat, amíg ránk támadnak, amíg ellenségeink vannak, amíg fenyegetnek bennünket, de ez nem jelenti, hogy mindig így lesz. A szocializmus győzelmeskedni fog minden országban — ez kétségtelen. A népek közötti barátság fog uralkodni a világon és ezért nem kell nekünk a kard, ez nem a mi emblémánk” — ismételte Vlagyimir Iljics. „Szocialista államunk címeréből el kell távolítanunk a kardot.” — folytatta, és egy fekete ceruzával áthúzta azt. „De egyéb vonatkozásban a címer nagyon jó. Gyerünk, hagyjuk jóvá ezt a tervet és aztán újból megnézzük, ismét megvitatjuk a Népbiztosok Tanácsában, de ezt sürgősen el kell végeznünk”. Ezután aláírta a tervrajzot A Szovjetunió állami címere. 1918. év legelején — rövid idővel a forradalom első napjai után — jóváhagyásra került és azóta a világ proletariátusának, összes dolgozóinak szimbólumává vált. 1970. JANUÁR 2.