Építők Lapja, 1976 (71. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-02 / 1. szám
1976. JANUÁR 2. SZEMELVÉNYEK Az írásban benyújtott kongresszusi felszólalásokból (Folytatás.) Az idő rövidsége miatt 24 felszólalásra jelentkezett küldött nee kaphatott szót szakszervezetünk XXXII. kongresszusának vitájában. Az írásban leadott felszólalások is bekerültek a kongresszus jegyzőkönyvébe, s a vitának ebből az írásos folytatásából közlünk az alábbiakban szemelvényeket Fejlődött az aktivitás Prepszent Aurél, Bács megyei küldött, a Bács megyei ÁÉV szakszervezeti bizottságának termelési felelőse a vállalatoknál folyó szakszervezeti tevékenység fejlődéséről számolt be. Elnökségünk határozata alapján, vállalatunk sajátosságainak megfelelően dolgoztuk ki szakszervezeti szerveink hatáskörét — olvashatjuk hozzászólásában. — A szerteágazó munkahelyeken döntően a műhelybizottsági, valamint a főbizalmi és a bizalmi hálózatot építettük ki. A mostani választásokon 30 műhelybizalmi és 274 bizalmi került megválasztásra. Jogaik és kötelességeik gyakorlásával a munkahelyeiken biztosítják a dolgozók közvetlen érdekvédelmét. Az üzemi és a szakszervezeti demokrácia fokozott érvényre juttatása céljából nagy gondot fordítunk a szakszervezeti taggyűlések, a termelési tanácskozások megszervezésére és rendszeres megtartására. A beszámolók, a tájékoztatók javultak, a tagság részéről az aktivitás fejlődött. Mind többen tesznek észrevételt, javaslatot a közösséget érintő kérdésekben, ami feltétlenül pozitívan értékelhető. A rendszeresség betartásán azonban még javítani kell, valamint arra kell törekednünk, hogy az említett rendezvényeket a legkisebb egységeknél is megtartsák. Szakszervezeti tanácsunknak és az szb-nek jó a kapcsolata a tagsággal. A műhelybizottságok és a bizalmiak tevékenysége is fejlődik. Ennek is betudható, hogy mostanában kevesebb panaszos levél, bejelentés érkezik az szb-hez, mert munkásaink ügyes-bajos dolgainak többségét a műhelybizottságok már önállóan megoldják. A népes bizalmi hálózat a legfontosabb összekötőkapocs a vezető szervek és a tagság között, s arra törekszünk, hogy ez a jövőben méginkább így legyen. A téglaipar gondjai Bodor Sándor, Győr megyei küldött, az Észak-dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat szb-titkára a téglaipar fejlesztéséről szólt. Véleményem szerint a családi házakhoz és az állami beruházások jelentős részéhez, továbbra is szükség van a téglaféleségekre, de korszerű termékösszetételben. A termékszerkezet javítása a téglaipar gyorsított rekonstrukcióját igényli, de ezt kívánják az ott dolgozó emberek is. Hiszen az egyik legnehezebb fizikai munka még ma itt található, és jó részt nők végzik. Az elmúlt öt évben csökkenő létszámmal — az igényeknek megfelelően —, szinten tartottuk a termelést, így is a felépült lakások egyharmad részéhez elegendő falazóanyagot és tetőfedő cserepet gyártott az ipar, öt év alatt ez 160—170 ezer lakást jelentett, amivel mi is hozzájárultunk a lakásprogram sikeres teljesítéséhez. Az öt év alatt az előállított téglaipari termékek egyharmada készült korszerű üzemekben. Számottevő a fejlődés. Termelékenységi mutatónk 8—10 százalékkal javult. A munkakörülményekben, a szociális ellátásban bekövetkezett fejlődés anyagiakkal nem is mérhető, s igen kedvező tudati fejlődést eredményezett. Az elért fejlődési ütemet kellene gyorsítani, az új gyárak felépítésével, a régiek rekonstrukciójával, mert tarthatatlan állapotok vannak a régi üzemeinkben. Kevés a pihenőidő Dósa Gábor, az Építőipari Szállítási Vállalat „Április 4.” szocialista brigádjának helyettes vezetője a kongreszszusi- és felszabadulási munkaversenyben elért nagyszerű eredményeikről számolt be. A vállalatnál 232 szocialista brigádban, mintegy háromezer dolgozó vesz részt a versenyben. Szervezettebb, termelékenyebb munkával legalább 7 millió forintos többletnyereséget és mintegy 4 millió forint értékű üzemanyag-megtakarítást érnek el. Dolgozóink számos gondját, nehézségét is tartalmazta Dósa Gábor hozzászólása, így például az építőipari nehézgépeket csak az éjszakai órákban szabad a városban szállítani. A nappali órákban lakott területen kívül kell várakozni a szállítmánnyal, ami eleve felveti a gépkocsivezetőknél a tisztálkodási, az étkezési, de főképpen a pihenési problémákat. A teljesítmények mennyiségére is kihat az állandóan növekvő forgalom sűrűsége. A telephelyen kívüli munka végzésekor olyan magas költségek merülnek fel, amelyeket már nem fedez a jelenleg fizethető kiküldetési díjak összege. Még két-három évig biztosan eltart, mire a vállalat meg tudja valósítani munkaidő-csökkentési programját. Gépkocsivezetőink gyakran szóvá teszik, hogy a kiemelt nagyberuházásokon dolgozva, hátrányos anyagi helyzetben vannak az ott tevékenykedő építőipari vállalatok saját gépkocsivezetőivel szemben. Bár azonos munkahelyen dolgoznak, nem kapják meg a kiemelt munkahelyi pótlékot. Azt ugyancsak gyakran kifogásolják, hogy a szervezetlenség miatt sok idejük vész kárba a rakodásoknál, az anyagátvételre való várakozásnál. Nagyberuházások szerelői Plavecz Pálné, Budapest küldötte, a Gép- és Felvonószerelő Vállalat gondjairól szólt. Dolgozóink több kiemelt nagyberuházás technológiai szerelését végzik, s gyakran nem tudnak megfelelően gondoskodni szállásukról, szociális igényeik kielégítéséről. A megoldatlan problémák befolyásolják a dolgozók hangulatát, közérzetét, ami kihat a munka végzésére is, mert ideges, fáradt emberekkel nem lehet jó munkát végeztetni. A kedvezőtlen munkakörülményeket jelentős mértékben befolyásolja a nagy méretű túlóráztatás, amelyet megítélésünk szerint az ott dolgozó vállalatok nem megfelelő kooperációja, az esetenként fellelhető munkahelyi szervezetlenség idéz elő. Sokszor előfordul — elsősorban ÉVM beruházásokon, —, hogy dolgozóik rendszeresen szabad szombati és vasárnapi túlórázásra kényszerülnek. Egy-egy dolgozónál nem volt ritka eset a havi 40—50 túlóra, s ezek jövedelme nagy mértékben meghaladta az átlagot, béraránytalanságot okozott. Képzés és fejlesztés Orgován Béla, Pest megyei küldött, a Kavicsbánya Vállalat szb-titkára arról számolt be, hogy dolgozóink sikerrel sajátították el a korszerű eljárásokat és a negyedik ötéves terv során 2 millió köbméter kaviccsal növelték termelésüket. Betanított munkásokból matrózokat, hajóvezetőket, kotrókezelőket képeztek ki, s a műszaki fejlesztés lehetővé tette, hogy a tervidőszak során megháromszorozzák az osztályozott kavics termelését, amely az idén meghaladja a 3,4 millió köbmétert. A vállalat 9 üzemében és központjában működik önálló szakszervezeti bizottság, önállóságukat jelentős mértékben növelték az elmúlt évek során. Az üzemvezető egyetértésével tárgyalják a bérfejlesztéseket, jutalmazásokat, kitüntetéseket és még több témakörben véleményeznek, ellenőriznek. Működésük helyesen tükrözi a szakszervezeti bizottság véleményét: helyesen dönteni csak ott lehet, ahol ismerik az embert, munkához való viszonyát, szociális helyzetét. (folytatjuk) HÁZEXPORT PANELHÁZAK. A Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat, a Kelet-Magyarországi Mélyépítő Vállalattal együttműködve részt vesz az Orenburg gázvezeték kárpátukrajnai szakaszának építésében. Huszonöt házban 141 lakást szerelnek össze. A lakások átadását 1976 nyarára vállalták. A debreceni házgyár termékeivel megrakott tehergépkocsik a közelmúltban elindultak a Hajdúságból és rövidesen megkezdik a szerelést a Szovjetunióban. ÉPÍTŐK LAPJA A szakszervezetek XXIII. kongresszusán elhangzott felszólalások OSZTAFIN SÁNDOR: A célnak megfelelő kulturális helyiségek legyenek a szálláson Lapunk zártakor még tartott a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa. December 12-én, pénteken kapott szót küldötteink közül Osztafin Sándor, a Középületépítő Vállalat kőművese, a vszb tagja, aki a következőket mondotta: — Az írásos beszámolóból képet kaphattunk a kulturális nevelőmunka eddigi tapasztalatairól, az elért eredményekről, a nevelés megnövekedett szerepéről, a gazdasági, politikai célok megvalósításában. Az általános, a szakmai és politikai ismeretek bővítését egyre égetőbben veti fel az élet az építőiparban is. Az utóbbi években bekövetkezett fejlődés, a nagyarányú gépesítés szükségszerűen megköveteli, hogy az építőiparban is egyre több öntudatos, szakmailag jól képzett dolgozó végezze munkáját. Tennivaló még bőven van minden területen, de különösen azok körében, akik a munkásszálláson laknak. Én magam is 11 éve lakom munkásszálláson. Hozzám hasonló körülmények között 40 ezer építőmunkás lakik Budapesten. Az utóbbi években sokat változtak, javultak a munkásszállásokon lakók körülményei. Egyre kevesebb azoknak a száma, akik ideiglenes jellegű, vagy felvonulási épületben laknak. Némileg csökkent a zsúfoltság, jobbak a feltételek, a kulturális munkához, a szórakozáshoz. Több szálláson kihelyezett általános iskola működik, rendszeresek a különböző jellegű rendezvények. Jó dolog az is, hogy alkalmanként meglátogatnak bennünket a szálláson a gazdasági és a szakszervezeti vezetők. Az elmondottak ellenére mégis úgy érzem, sok minden hiányzik még ahhoz, hogy a munkásszállás a sokat emlegetett „második otthonhoz” valami hiányzik. Otthonosabbá, még kellemesebbé lehetne és kell tenni a szállásokat. Olyan körülményeket, feltételeket kell teremteni, amely lehetővé teszi, hogy a kényelmesnek éppen nem mondható utazási fáradalmakat kipihenhessük. Gyorsítani kellene az új szállások építését, ami tovább enyhítené a zsúfoltságot, lehetővé tenni azt, hogy kellő számú és a célnak megfelelő kulturális helyiségek legyenek a szállásokon, ahol nyugodt körülmények között lehet tanulni, művelődni, szórakozni és sportolni. A klubszobák, társalgók lehetőséget adnának a kiscsoportos foglalkozásokhoz, ahhoz, hogy a szálláslakók jobban megismerjék egymást, érzelmileg is közelebb kerüljenek egymáshoz. Az elmondottakat indokolja az is, hogy a lakók műveltségi színvonala nagyon differenciált. Jelentős azoknak a száma, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. Mi, építőipari munkások, dolgozók együtt örülünk a főváros lakóival akkor, ha egyegy új korszerű létesítmény átadására kerül sor, ha gazdagodik, szépül a főváros az ország. De annak is legalább anynyira tudnánk örülni, ha szűkebb környezetünk, a szállások hasonlóan szépülnének, korszerűsödnének. A munkásszállás-lakók körében végzett közművelődési munka továbbfejlesztését általában nagyon sokan szorgalmazzák. A tanulmányok, felmérések, tanácskozások egymást követték az elmúlt hónapokban. Valószínűnek tartom, hogy erre is szükség volt, de úgy érzem, hogy most már e területen is a cselekvés ideje kell, hogy következzen. Cselekedjenek és intézkedjenek mindazok, akik erre illetékesek, akiknek ez a feladatuk. Már említést tettem arról, hogy vezetők alkalmanként meglátogatnak bennünket a szálláson. Szükséges azonban, hogy ezek a látogatások rendszeresebbek legyenek a gazdasági, a politikai vezetők részéről, hogy jobb legyen a köcsönös információ. Ez minden bizonnyal elősegítené a munkahelyi, a mozgalmi feladatok megoldását is.Folytatás az 5. oldalon A szakszervezet nevelte Nyolc évig bizalmi, most: pártvezetőségi tag A targonca ügyesen kígyózott a zsáktornyok labirintusában, centire kiszámítva a faltávolságot. Szabó Sándorné könnyedén leszökkent a gépről, megállt mellettem, félrecsúszott babos kendőjét igazgatva. — Rajta, most maga következik — hunyorított rám. — Ha kölcsönadná a jogosítványát — mentem bele a játékba. — Vizsga nélkül nem lehet! Miután lemondtam a tanulóvezetésről, kerestünk egy csendes sarkot. Két asszonynak nem kell sokáig töprengenie, hogy milyen közös témát találjon. — Élek-halok a vezetésért. Piroska, a járgányom nyolc éves, volt időnk összenőni, úgy megszoktam, hogy már nem szeretek gyalog járni. — Itt a Cement- és Mészművek Váci gyárában kezdte? — A targoncavezetést igen, de nem ez az első munkahelyem. A Magyar Selyemipari Vállalat bélésszövő gyárából jöttem át még 1964 októberében. Kötegelő gépen kezdtem, aztán beiratkoztam a könnyűgépkezelői és targoncavezetői tanfolyamra. Látszatra nem tűnik nehéznek munkája, pedig rajta és váltótársán is múlik, hogy az ország cementiparát zsákokkal egyedül ellátó kétműszakos üzemben folyamatos legyen a termelés, megszakítás nélkül szolgálják ki a gépeket anyaggal, időben közreadják a gyártósorok irányítóinak a tonnányi papírbálákat.Az idén, 1975-ben a megemelt terv szerint 46 millió darab zsákot adunk a cementgyáraknak. Ezzel jelentős mennyiségű valutát takarít meg a népgazdaság — magyarázza egy közgazdász szakértelmével —, ha importálnánk, kétszer annyiba kerülne, vagy még többe, mivel felszökött a papír világpiaci ára. Ráadásul dollárért adják. Ezért fontos, hogy mi egészítsük ki az ország igényeit. Értelmes, jól tájékozódott, komoly asszony. A gyár egyik legsokoldalúbb munkása. A szakszervezetben tanult meg a közösségért dolgozni. Nyolc évig bizalmi volt itt az üzemben. Harminc szervezett dolgozó tartozott hozzá. Ha bárki is segítségért jött, a panaszok, gondok meghallgatására mindig volt ideje. Azonnal intézkedett. A párt felfigyelt a jó mozgalmi aktivitására, s 1969- ben felvette tagjai sorába. Pártmegbízatásait is kiválóan teljesítette, elvégezte a marxizmus—leninizmus esti középiskolát. Ma már a 3-as alapszervezet pártvezetőségi tagja. Először nőfelelősi tisztséggel bízták meg, majd gazdasági felelős lett. Kétszer kapta meg eddig a kiváló dolgozó kitüntetést. És ez még nem minden. A 14 tagú Gagarin szocialista brigád — amelynek hét éve tagja — két évvel ezelőtt megválasztotta brigádvezetőnek. A kollektíva, a negyedéves értékelések szerint, az idén terven felüli teljesítményt nyújtott: a havi termelési átlaguk 110 százalék. A cementipar jobb zsákellátásáért a brigád nemrég kommunista műszakot tartott: egy szombatvasárnap három műszakban százezer zsákot gyártottak terven felül. Bérüket a váci kultúrház építéséhez ajánlották fel. Hallgatom Szabó Sándornét. Közös tavaszi, nyári kirándulások, országjárások emlékei elevenednek meg szavai nyomán. Tervezik, hogy jövőre külföldre mennek, Csehszlovákiába vagy az NDK-ba. Ha jutalmat kap a brigád, nem osztják fel, együtt költik el, különböző programokon. Az asszonyt szeretettel veszi körül a kollektíva. Süth Józsefné ötgyermekes brigádtag így beszélt róla: Szabóné maga az élet. Fáradhatatlan ha rólunk van szó, nem ismer lehetetlent. Sokat segített nekem is. Ha valaki hiányzik a brigádból, esetleg fontos elintézni valója akad a városban, a brigádvezető beáll helyette. Ért ő minden géphez. Turóczy Dávid művezető arról ismert, hogy nem osztogatja könnyen a dicséretet. Amikor Szabóné felől érdeklődtem, ennyit mondott: amióta ismerem, kifogástalanul dolgozik, meg vagyok vele elégedve. Csak az kaphat mozgalmi tisztséget, aki a munkájában is becsületes. Ennyi munka, ennyi társadalmi megbízatás mellett egyáltalán jut idő a családjára, férjére? — kérdeztem meggondolatlanul félbeszakítva Szabóné tervezgetéseit. Kedves arcáról eltűnt a vidámság, hosszan hallgat, végül szomorú kis mosollyal kísért halk szavai törik meg a csendet. — Tíz éve egyedül nevelem két gyermekemet. Most már érti talán, hogy miért mindenem a munka. Eleinte azért vállaltam sokat, hogy ne tudjak gondolkodni a sorsomon. Aztán ahogy nőttek a gyerekek, mindig könyebb lett. Anikó 16 éves, idejött az üzembe dolgozni. Sándorka most hetedikes. Miatta dolgozunk váltott műszakban a lányommal, így egyikünk délutánonként folyton vele lehet, a másik meg reggel az iskolába indítja. Nagyon virgonc gyerek, székhez kell kötözni, hogy megírja a leckéjét — már újból felszabadultan nevet, fülében játékosan táncol a két aranykarika. Csinos, takaros asszony, biztos nem fogja társtalanul leélni az életét. — Talán, majd ha kiröppennek a házból a gyerekek, de addig nem akarok újból férjhez menni. Nagyon csintalan a fiam. Szerencsére jó műszaki érzéke van, autószerelő akar lenni. Folyton szerel, szétszed mindent, ami otthon a kezébe akad. — Gondolom, a gyártól sok segítséget kap... — Sokat. Segélyeket, aztán családi beutalókat. Harkányfürdőn is nyaraltunk a gyerekekkel, ez jutalomüdülés volt. És a legnagyobb ajándék: 1972-ben a deákvári telepen kaptam egy 2 szoba összkomfortos lakást. Most hárman élünk ott kényelemben, szeretetben. A lányommal megosztjuk a házi munkát, így én is leülhetek esténként a tévé elé. Kézimunkázom néha olvasásra is jut idő. És van egy szenvedélyem, a lottó. Volt már hármas találatom. Sosem lehet tudni, hátha rám kacsint a szerencse. Vennék egy gépkocsit, áthajol az asztal felett, suttogva folytatja: — most is, ha tehetném, legszívesebben targoncával hajtanék végig a váci utcákon. Horváth Anita Nyugdíjastalálkozó Csongrádon A Tisza Bútoripari Vállalat csongrádi gyáregységének közel 130 nyugdíjasa tett eleget a baráti meghívásnak, hogy vegyenek részt december 13- án a nyugdíjas találkozón. A találkozó — amint erről Csabán Rókusné szb-titkár tájékoztatott bennünket — közvetlen, baráti hangulatban zajlott le. Először Batka Ferenc, a csongrádi gyáregység igazgatója tájékoztatta a nyugdíjasokat a terv teljesítéséről, de kendőzetlenül szólt a problémákról is, amelyek a munka során mint „rossz útitársak” mellénk szegődtek. Régi munkahelyük feladatait is elemző beszámoló után a Kossuth téri Általános Iskola úttörői kultúrműsorral köszöntötték a nyugdíjasokat. A műsor után a gyár vacsorán látta vendégül egykori dolgozóit. S. U ! 3