Építők Lapja, 1992 (45. évfolyam, 1-10. szám)

1992-01-17 / 1. szám

Az átformálódó építőipar Építőiparról szólva gyakran emlegetik a rugalmasság és a „gödör” kifejezést. Az előbbi arra vonatkozik, hogyan lehet kikerülni egy-egy végzetes buktatót (vagy ha belekerültünk, miként lehet rugalmasan kikászálódni), az utóbbi pedig azt a módszert, amivel bizonyos gazdasági, pénz­ügyi manőverek az építőipari ága­zatban elképzelhetőek. Volt sikerágazat A hazai kivitelező építőipar a nyolcvanas évek közepéig a magyar gazdaság egyik húzó ágazatának számított. Mindez már a múlté - mondják az építésügyi szakemberek. Szerin­tük a fizetőképes kereslet csök­kenése és nem utolsósorban a keleti piacok elvesztése jófor­mán a szakadék szélére taszítot­ta a korábbi sikerágazatot. Ám úgy tűnik, ha nem is a közeli jövőben, de lassan elérkezünk egy olyan időszakhoz, hogy kis­mértékű javulás várható ezen a téren, és így feltehetően csök­kennek majd az építőiparról szó­ló ismertetőkben a „gödör", „sza­kadék" és „buktató" kifejezések is. Az eredmények egyelőre vá­ratnak magukra, de a kisebb építőszervezetek - elsősorban rugalmasságuknak köszönhető­en - a jelek szerint megkezdték a kijutást a válságból. Az első féléves adatok alapján úgy tűnik, dinamikus teljesítmény- és szer­vezetszám- bővülés tapasz­talható az ötvennél kisebb lét­számot foglalkoztató gazdálko­dó egységeknél. A három­száznál nagyobb létszámú válla­lati körben azonban a megrende­lések csökkenése miatt a keres­let nagymértékben beszűkült. Ők az úgynevezett nagy építőszer­vezetek - róluk hallani manap­ság a legtöbbet, hogy gondokkal küzdenek. Az építőipari ágazat termelése 1991. első félévében 54 milliárd forint volt, 7 százalékkal kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. A kivitelező építőipar­termelése a múlt év azonos idősza­kához képest 17 százalékos csökke­nést mutat. A legnagyobb csökkenés (csak­nem 21 százalékos) a magas­építőknél volt tapasztalható. A fizető­képes kereslet általános visszaesé­sére utal, hogy a megrendelések száma mintegy 20 százalékkal keve­sebb az egy évvel korábbinál. Az építési fenntartások iránti igények is jelentősen mérséklődtek. Mi lett kevesebb? Napról napra több hír érkezik arról, hogy vállalatok mennek tönkre. Első félévi gazdálkodásá­ról 226 szervezet adott informáci­ókat. Ezekből kitűnik, hogy árbe­vételeik jelentősen elmaradnak a tavalyitól. Összegezve: a veszte­séges szervezetek száma 76-ról 133-ra, a veszteség összege pe­dig 3,3 milliárd forintról csaknem 5,3 milliárd forintra ugrott, így természetesen csökkent a nyere­séges szervezetek száma. Nyere­ségük tömege 2,5 milliárdról 1,6 milliárd forintra esett vissza. En­nek megfelelően az ágazat az egy évvel korábbi 0,8 milliárd eredmé­nyével szemben 3,7 milliárd forint volt a veszteség. Az építésügyi szakemberek véleménye egyelőre megoszlik az ágazat eredményességét illetően, abban azonban egyetértenek, hogy a megcsappanó bevételek mellett a visszaesést az is okozta, hogy az építőiparban működő vállalatok az anyagár emeléseket nem tudták az általuk végzett munkák számlázásakor érvénye­síteni. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a rugalmat­lanná váló építőipari nagyvállala­tok (nagyobb szervezetek) indoko­latlan működési, rezsi költségeiket immár nem tudják a megrendelővel megfizettetni. Mi gyarapodott? Rendkívüli mértékben sújtják az építőipart, miként más gazdálkodó szervezeteket is a kedvezőtlen hitel­­felvételek. A rövidlejáratú kölcsönök folyósításához a bankoknál elkülöní­tett betéteket kell elhelyezni, míg a folyószámla hitelek egy éven túli igénybevételéhez jelzálogot terhel­nek az ingatlanra. Ezzel együtt az építők mégis arra kényszerültek, hogy az esztendő első felének végéig 15 milliárd forint forgóeszköz hitelt igényeljenek. Az építési kereslet folyamatos változása mind jobban rákényszeríti a gazdálkodó cégeket szervezeti felépítésük racionalizálására. Ma a szervezeti rugalmasság a legfőbb kincs és ennek (a példák legalábbis azt jelzik), hogy a nagyvállalatok kevésbé tudnak megfelelni, így meg­kezdődött a kisebb szervezetekké való átalakulás folyamata. Ezt a folyamatot jelzi a tulajdonviszonyok megváltozása is: a kivitelező szerve­zetek 5 százalékát kitevő állami vállalatok az ágazat teljesítményéből már csak fele arányban részesed­nek. A szövetkezeti szektor 25, a gazdasági társaságok pedig 22 szá­zalékra emelték részesedésüket az építési piacon. Előrejelzés Az említettek alapján is elmond­ható, kialakulóban van az építőipar sokszereplős és vegyes struktúrájú szervezet kialakítása. Ez az átalaku­lása azonban nem fájdalommentes: számolni lehet váratlan szétválások­kal, robbanásszerű munkaerő elbo­csátásokkal is. Jóllehet az építési igények csökkenése a továbbiakban is folytatódik. Optimista becslések szerint azonban három-négy éven belül ez az ágazat növekedési pályára állhat.­­. 3

Next