Építők Lapja, 1992 (45. évfolyam, 1-10. szám)
1992-01-17 / 1. szám
Az átformálódó építőipar Építőiparról szólva gyakran emlegetik a rugalmasság és a „gödör” kifejezést. Az előbbi arra vonatkozik, hogyan lehet kikerülni egy-egy végzetes buktatót (vagy ha belekerültünk, miként lehet rugalmasan kikászálódni), az utóbbi pedig azt a módszert, amivel bizonyos gazdasági, pénzügyi manőverek az építőipari ágazatban elképzelhetőek. Volt sikerágazat A hazai kivitelező építőipar a nyolcvanas évek közepéig a magyar gazdaság egyik húzó ágazatának számított. Mindez már a múlté - mondják az építésügyi szakemberek. Szerintük a fizetőképes kereslet csökkenése és nem utolsósorban a keleti piacok elvesztése jóformán a szakadék szélére taszította a korábbi sikerágazatot. Ám úgy tűnik, ha nem is a közeli jövőben, de lassan elérkezünk egy olyan időszakhoz, hogy kismértékű javulás várható ezen a téren, és így feltehetően csökkennek majd az építőiparról szóló ismertetőkben a „gödör", „szakadék" és „buktató" kifejezések is. Az eredmények egyelőre váratnak magukra, de a kisebb építőszervezetek - elsősorban rugalmasságuknak köszönhetően - a jelek szerint megkezdték a kijutást a válságból. Az első féléves adatok alapján úgy tűnik, dinamikus teljesítmény- és szervezetszám- bővülés tapasztalható az ötvennél kisebb létszámot foglalkoztató gazdálkodó egységeknél. A háromszáznál nagyobb létszámú vállalati körben azonban a megrendelések csökkenése miatt a kereslet nagymértékben beszűkült. Ők az úgynevezett nagy építőszervezetek - róluk hallani manapság a legtöbbet, hogy gondokkal küzdenek. Az építőipari ágazat termelése 1991. első félévében 54 milliárd forint volt, 7 százalékkal kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. A kivitelező építőipartermelése a múlt év azonos időszakához képest 17 százalékos csökkenést mutat. A legnagyobb csökkenés (csaknem 21 százalékos) a magasépítőknél volt tapasztalható. A fizetőképes kereslet általános visszaesésére utal, hogy a megrendelések száma mintegy 20 százalékkal kevesebb az egy évvel korábbinál. Az építési fenntartások iránti igények is jelentősen mérséklődtek. Mi lett kevesebb? Napról napra több hír érkezik arról, hogy vállalatok mennek tönkre. Első félévi gazdálkodásáról 226 szervezet adott információkat. Ezekből kitűnik, hogy árbevételeik jelentősen elmaradnak a tavalyitól. Összegezve: a veszteséges szervezetek száma 76-ról 133-ra, a veszteség összege pedig 3,3 milliárd forintról csaknem 5,3 milliárd forintra ugrott, így természetesen csökkent a nyereséges szervezetek száma. Nyereségük tömege 2,5 milliárdról 1,6 milliárd forintra esett vissza. Ennek megfelelően az ágazat az egy évvel korábbi 0,8 milliárd eredményével szemben 3,7 milliárd forint volt a veszteség. Az építésügyi szakemberek véleménye egyelőre megoszlik az ágazat eredményességét illetően, abban azonban egyetértenek, hogy a megcsappanó bevételek mellett a visszaesést az is okozta, hogy az építőiparban működő vállalatok az anyagár emeléseket nem tudták az általuk végzett munkák számlázásakor érvényesíteni. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a rugalmatlanná váló építőipari nagyvállalatok (nagyobb szervezetek) indokolatlan működési, rezsi költségeiket immár nem tudják a megrendelővel megfizettetni. Mi gyarapodott? Rendkívüli mértékben sújtják az építőipart, miként más gazdálkodó szervezeteket is a kedvezőtlen hitelfelvételek. A rövidlejáratú kölcsönök folyósításához a bankoknál elkülönített betéteket kell elhelyezni, míg a folyószámla hitelek egy éven túli igénybevételéhez jelzálogot terhelnek az ingatlanra. Ezzel együtt az építők mégis arra kényszerültek, hogy az esztendő első felének végéig 15 milliárd forint forgóeszköz hitelt igényeljenek. Az építési kereslet folyamatos változása mind jobban rákényszeríti a gazdálkodó cégeket szervezeti felépítésük racionalizálására. Ma a szervezeti rugalmasság a legfőbb kincs és ennek (a példák legalábbis azt jelzik), hogy a nagyvállalatok kevésbé tudnak megfelelni, így megkezdődött a kisebb szervezetekké való átalakulás folyamata. Ezt a folyamatot jelzi a tulajdonviszonyok megváltozása is: a kivitelező szervezetek 5 százalékát kitevő állami vállalatok az ágazat teljesítményéből már csak fele arányban részesednek. A szövetkezeti szektor 25, a gazdasági társaságok pedig 22 százalékra emelték részesedésüket az építési piacon. Előrejelzés Az említettek alapján is elmondható, kialakulóban van az építőipar sokszereplős és vegyes struktúrájú szervezet kialakítása. Ez az átalakulása azonban nem fájdalommentes: számolni lehet váratlan szétválásokkal, robbanásszerű munkaerő elbocsátásokkal is. Jóllehet az építési igények csökkenése a továbbiakban is folytatódik. Optimista becslések szerint azonban három-négy éven belül ez az ágazat növekedési pályára állhat.. 3