Érdekes Ujság, 1957. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-06-15 / 24. szám
sa»H9®““ A ponty és az ő megszállottjai A magyar vizek legjobb sporthala a ponty. Gyönyörűen verekszik mindegyik fajtája, egy kétkilós nyurga pedig úgy húz, akár egy mozdony. Néhány nap csupán — ha örökkévalóságnak tetsző napok is ezek — és felszabadul a ponty, vége a tilalomnak. (A soroksári Dunaágban már feloldották a tilalmat, 2-án _ volt a nyitás!) Ideje tehát néhány szót szólni róluk — és a pontyozókról Mert ahogyan külön fajta a halak birodalmában a ponty, ugyanúgy külön fajta a horgászok közzött az ő megszállottja. Kezdjük a ponttyal A laikus általában a következő fajtákat ismeri: rántott-ponty, paprikás-ponty, ponty-halászlé. A horgász más szemmel nézi és osztályozza őket. Eszerint a mi vizeinkben legismertebbek: a tőponty, a tűz központy és a nyurga-ponty. A tőponty magas hormlokú, egész testét pikkely borítja. A nyurga-ponty (vad-ponty) ugyanilyen, csak sokkal soványabb, hosszabb kiadásban, alacsony homlokkal. A tükörpontynak magas homloka van, de kevés pikkelye. Hol és mikor lehet pontyot fogni? A horgászat tudósai szakkönyveikben felsorolják a lehetőségeket, de engedjék meg, hogy — mint szenvedélyes pontyozó — a kérdésben kizárólag saját tapasztalataimra támaszkodjam. Eszerint pontyot minden pontyos vízben lehet fogni Egy-két alkalom kivételével. Amikor például Tasson pontyozom, kiválóan lehet fogni az aranyhasúakat Pilisszentivánon, az Ipolyon, Lőrinciben vagy akár a Gellért-fürdő kifolyójánál Csak éppen Tasson nem. És fordítva. Azonkívül általában nem lehet pontyot fogni az időjárás-változást megelőző napokban. Tehát, ha esik a légnyomás, déli-délnyugati szél fúj, fülledt az idő — meg se próbálkozzunk vele. Talán a ponty a legérzékenyebb a frontváltozásokra. Hasonlóan érzékenyen reagál az áradásra és az apadásra is. Általában a csendes kedvenc tartózkodási hely tett vízrész. Csaléteknek sok mindent lét, kenyérbelet, főttkukoricát, tejeskukoricát, gilisztát, krumplit, nokkettit, szilvaszeletet, szedret (lehetőleg fehéret), kérészálcát, cserebogarat, pajort, és még egy sor más csalit. Erre mindre jön a ponty. Vagy legalábbis jönnie kellene. (Senki ne okoljon kudarcáért!) S most nézzük a megszállottjait Nagy viták folynak az élőetetés és a kereső-pontyozás hívei között. Egyik tábor erre, a másik arra esküszik. Az etetők azt kiabálják a keresőkről, hogy azok izgága emberek, akik nem tudnak türelemmel várni a pontyra, tapló van a fenekükben, s csak vaktában foghatnak potykát. A kereső horgászat hívei viszont lenézik az etetőket, mondván, hogy lusták, képesek egész nap egy helyben ülni, várni a sült galambot (illetve a sütni való halat), s etetni, etetni őket szakadásig, hogy helybe jöjjenek. Kinek van igaza két ilyen veszekedő közül? Mind a kettőnek. Mert a maga módján mind a kettő jól szórakozik — még veszekedés közben is. Mindebből persze még nem lehet megtudni, hogyan lehet megfogni a pontyot. Ez bizony nehéz kérdés. Sok horgász szeretné tudni. Én is. Gál Pál Pepike, a legújabb magyar bábfilmsztár lapunk hasábjain már bemutatkozott olvasóinknak. ▼ Most Pepike kiterjedt külföldi rokonságának néhány figyelemreméltó tagjával szeretnénk megismertetni a Nagyérdemű Közönséget. Jeles személyiségek valamennyien: bábok, árnyképek, rajzok,akik e alkotóik — szövegkönyvírók, rendezők, operatőrök, rajzolók, zeneszerzők — teremtő fantáziájából keltek életre, hogy szövet-, parafa-, színes vonal és papiros lényükkel, sajátatos művészetük erejével mosolyra és gondolkodásra késztessenek. A prágai televízió egyik népszerű sztárja, Zs. Raisanda és J. Král csehszlovák bábjátékosok marionett-kutyája Két lenye— Páncélos lovagok aTill Killen- Spiegel, mint toronyör* című Defa-bábiumból (Német Demokratikus Köztársaság, Qerbitz)