Erdély, 1872 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-08 / 32. szám

Második évfolyam. 32. me. Maros-Vásárhelyi­, 1872. aug. 8. Szerkesztői szállás és kiadóhivatal: a szeminárium épületben; előfizetési díj: egész évre 1é­lpt; félévre 3 írt; negyedévre 1 írt 50 kr. . Egyes példány ára: 15 kr. o. é. Hirdetmények díja: háromszor hasábozott garmondsor­, vagy térfogatának ára H kr., bélyegilleték minden béigtatásért 30 kr. o. é. Jó helyre tévedés. Bus a legény. — Hervad arca, Fonnyad szive tája. Orvossága a bor és a Kocsma patikája. Oda megyei­, oda ballag Bánatában épen, Hejd, hadd öntsön bort sebére, Gyenge balzsamképen. — Nagy sötét van. — Bebotorkál. Az ajtón dörömböl. Hejb, kocsmáros! nyissa kend ki, Amig nem töröm föl. Odabennül meg kiáltnak: Hallja csak kend, jámbor! Nem jó helyt jár, — temetősznél Tudja, nincsen ám­bor. — Avagy úgy!... de mindegy az már. Csak hogy valahára Eltemessem búbánatom------­Temető vagy csárda. — Az utálat kiválasztott edénye. C’est la flamme qui purifie Le creuset... Lamartin. Horpadt fazék ez érzelgő kebel.... E rósz cserepet ki találta fel ? E tágas öblű szűkszáju fazék E rósz agyagmű tán ép Az ördög műhelyéből származék ? Az Isten gyúrta lágy agyagból azt... Ha fekakás alá tüzet gyulaszt. Szivárg a kin belőle és bele... Oly rut edény e mellváz! Rohadt enyészet s bűzzel van tele... Ez e tehát a nagybecsű edény A melyben áll az isteni erény? Hideg edény ez s az erény meleg, Azonnal szertepattan Mihelyt e forró láng belécsepeg. Az Isten benne virágot nevel ? Azért van barna földből e kebel? Virágcserépnek is rész lenne ez, Nehány köny harmatoz rá Legott elmúlik, mindjárt repedez. E porkatag sárgyurat volna hát Isten remeke? — én nem látom át, Forr benne minden aljas szenvedély S elpárolog belőle A ronda zagyvalék akár­mi mély. S e mindenféle keverék között, Mit forrázó szégyen leöntözött. Te a rosz szív, e hitvány húsdarab Mit ha fogára kaphat Minden rut­ek megtépdel, megharap. Vagy, melyet egy gazember kihalász Minek előtte megfőzné a láz, S ha már üres, ha kongó a fazék Föl­kapja a halál és A földhöz vágja, melyből szám­azék. Aztán it. földbe ássák porlani... Nem gyűl fölötte kincsnek lángja ki, Mert hisz mi lesz belőle ? hamvveder A melyben egy maroknyi Parázstalan hamv s egy pár csont hever. Éltében a vétkek vegyültje ez, Belőle renyhe bűn szag terjedez; Az ördög gyújt és szít alá tüzet És forral benne átkot A melyivel a pokolba száműzet. Gyakran teszünk roszfát a tűzre mink, Még is potyognak tőle kényeink ínség­e nyersfa, senyved, füstölög Ez üst alatt... az ember házzá aszik e kékes láng fölött. S a mit szent lángnak hívunk esztelen Eönlelkesültség, hűség, szerelem Csak rőzseláng, a mely elsustorog, Káprázatos futó fény Mitől kigyul a kémény —a tömk. És ez edényről áll az legkivált, Hogy annak a mi hosszan benne állt, örökre tartja meg szagát, bűzét. — E rész agyagedényből A bűn szagot csak Isten űzi szét. Kikell égetni ez ocsmány edényt, így van rendén, igy lesz érdem szerént, Csak ha az élet jól kiégett Lehet beléje egykor Megint az üdvnek mézét tölteni. A szivárvány,4') Mire való az a színes szalag, Mely odanyulik a felhők közé ? E rongy az, melylyel a kettészakadt Világot Isten összekötöze. Fenesi János. *­ Fenesy János a gyulafehérvári gymnasium nagy­reményű növendéke, mint növendékpap Bécsbe külde­tett, honnan wellbetegsége miatt egy évi kitűmnő tanulás után visszajött, s a rákövetkező tavaszon hunyt el 1862- ben.— Benne irodalmunknak jeles ifja hunyt el. Rövid életrajzát s pár munkáját barátja Lajor Lajos kö­zölte; összes műveit is ő készül sajtó alá bocsátani. — Forditásai rendkívül sikerültek. Len­au Be­­ranger — és Leheller szebb darabjai erről tanúskodnak. — úgy hiszem az „Erdély“ t. olvasói e tekintetben nekem köszönetet fognak szavazni. Sajor Lajos.

Next