Erdély, 1876 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1876-06-03 / 22. szám

tás szentesítve. S és ezen tulajdonság akar tőlük évezredek óta elvitattatni. Mert a gyöngédtelen emberek úgy okoskodnak, hogy a londoni Taylor Janet lehetett a világ egyik leghí­resebb mathematikusa, s lehete a ma­gasabb számtan tanára, Dr. Miss Garre lehet a londoni gyermekkórház kitűnő főorvosa, a philadelphiai Dr. Tzerson Anna írhatja a legkitűnőbb szakmun­kákat, s Manchesterben a „The Stone“ czímű jeles lapot szerkesztheti Miss Mydia Baker, de hogy nőre leveleket és távirati titkokat bízzanak, ez már hallatlan vakmerőség. Pedig a nők, ha szükséges, nagyon is tudnak titkot tartani. Mi férfiak azt legjobban tudhatjuk. S hogy bebizonyítsam, miszerint mi férfiak fecsegőbbek vagyunk, itt egy oly történetet fogok elbeszélni, mit egyik barátom a szoros titoktartás fel­tétele alatt mondott el nekem. — Mint a pénzügyigazgatóság fogal­mazója — (kezdő elbeszélését barátom) — hivatalos ügyben a vidékre t­­ir­­dettem ki. A vonat d. u. 5 órakor érkeze­tt Almádra, — küldetésem czélpontjára. Összes hivatalos teendőm alig vett pár órát igénybe. A vonat indulásig pedig — ezt leszámítva — még öt egész óra maradt. Elkezdtem tehát olyatén­­képpen cselekedni, a­mit magyarul ké­pes kifejezéssel „légy fogásnak“ ne­veznek. Az adótárnoknál valók szállva, ki­nek bájos neje unatkozásomat észre­ve­vén, a szórakoztatás minden nemeit elővette. Az esős időről folytatott széllő in­dul eszmecserénk után, áttértünk a városi élet kellemeire, hol nincs sár, hol még esős időben is annyi nemei kínálkoznak a valódi élvezeteknek, hol színház is van. Háziasszonyom alkal­mat vett magának színművészeti isme­reteit előttem föltárni. — Elmondá, hogy az operát nem szereti, mert nem tudja megérteni a szöveget. Még ha valami jó népdalokat szőnének bele, megjárna, így rendesen a végére elal­szik. Legjobban örvend, ha szomorú­­játékokat láthat, hol jól kisírhatja magát. (Folytatása köv.) A bécsi kongressus hölgyei. Századunk történetének legérdekesebb emlékei közt bizonyára nevezetes marad azon fejedelmi összejövetel, mely „bécsi kongres­sus“-nak neveztetik, s mely I. Napóleonnak Elba szigetérel száműzése után I8­14. szep­temberében ült össze s 1815. márcziusig tar­tott, hogy Metternich terve szerint a Páriá­ban megszakadt béketárgyalásokat bezárják. A bécsi udvarnak a kongressus következ­tében számos fejedelmi alak volt vendége, nevezetesen az orosz czáron s a porosz ki­rályon, kik szeptemberben érkeztek Bécsbe, a kongressus folyama alatt még a bajor, wür­­tembergi és dán királyok is megjelentek, s ha ide számítjuk még az oldenburgi, braun­­schweigi, weimari és coburgi herczegeket, a badeni nagyherczeget, a hessen-kasseli vá­lasztófejedelmet, a bajor és würtembergi ko­­ronaherczegeket, Ágost és Vilmos porosz herczegeket, Constantin nagyherczeget, a trón­fosztott olasz alkirályt, Beauharnais Jenő herczeget s ezeken kívül még egy sereg her­­czegi személyt kíséretükkel, némi fogalmat nyerhetünk a képről, mit Bécs ez idő alatt nyújtott. Meglehet, mit sokan állítanak, hogy a kongressus politikai jelentősége mellett azon hit, melyben a vidám császárváros akkor­­i­alkotmányos politikai működéséből látjuk, hogy túlmerész ugyan soha sem volt, sőt óva­tos, mint Fábius, mert mint mondani szokta: „mindent lehet koc­káztatni, csak a hazát nem“, de azért erkölcsi bátorsága nagy volt. Avagy nem bátor-e az, ki szembe mer szállani korának előítéleteivel, megrögzött szokásokkal, elavult jogokkal, (nem adózás, nem katonáskodás stb.) Kit,­­ a­mi meggyőződése sugall, a­mit egyszer igazságnak felismert, annak kimon­dásától, követelésétől nem tartóztatott vissza lőtt, szintén nagy befolyással volt a fejedelmi személyek nagyszámú megjelenésére. És ezt annyival is inkább hihettük, mert az államok sorsát intéző férfiakon kívül a kongressus számos hölgynek is alkalmul szolgált arra, hogy Bécset meglátogassák s magukat ott kitüntessék. A nevezetesebb hölgyalakok az orosz czárné, a bajor királyné, a weimari és oldenburgi nagyfejedelemnők, Sándor czár nővérei vol­tak, kiket a szépnemnek még több magasrangu képviselője egészített egy díszes koszorúvá. És mind e magas személyek, kíséretükkel, szolga és hivatalnoki seregükkel a császári udvar vendégei voltak, részint az udvari, ré­szint az a melletti császári épületekben he­lyezve el s a császári konyha által láttattak el. Számítsuk még hozzá a meghatalmazot­tak és a magas személyiségek látása végett Bécsbe gyűlt idegenek nagy számát, a vigal­makat, kalandokat, s meg fogjuk érteni, mily fontos és emlékezetes esemény volt a bécsi kongressus. Mert mint a sarcastikus de Ligue herczeg monda: „a kongressus tánczol, de egy lépést sem halad“, a politikai ügyek csak­nem háttérbe szorittattak a szórakozások és mulatságok által s midőn a kongressus hét havi működése után Napoleon váratlan vissza­tértekor eloszlott, alig oldotta meg csak rész­ben is kitűzött feladatát. Magától értetik, hogy a kongressuson meg­jelent hölgyeknek a jelzett viszonyok közt hálás tér nyilt működésükre. E működés egyéb­iránt ép oly kellemes, mint háladatos volt, eltekintve attól, hogy a hölgyek tisztán sze­­ n TÁRCZA. f. u81. 182 Deák Ferencz emléke. (1876. márcz. 23-án Maros-Vásárhelytt, az ev. ref. fő­tanodában tartott gyászünnepély alkalmával felolvasta Bihari Sándor.) (Folytatás és vége.) sem hatalom fénye vagy fenyegetése, sem a népszerűség elvesztése. Föltételeiben szilárd, kitartó volt, s ezért működését siker koronázta. Bámulatosan tudta magában egyesítni a legerősebb, tántoríthatlan határozottságot a nyugodt mérséklettel, s ha kellett, ön­magát le tudta győzni, ha az által hazájának hasz­nálhatott. Erényei, szép jellemvonásai, melyek biz­tosították számára nemcsak honfiai, hanem a miveit Európa tiszteletét, s helyet jelöltek számára azon Pantheonban, melyet a törté­nelem csak az emberiség iránt nagy érde­meket szerzett kevés választottak számára emelt,­­ oly dúsak, oly sokoldalúak, hogy csaknem páratlanul áll, s ha egybe akarjuk hasonlítani az ó és újabb kor azon nagyjai­­val, kik egy vagy más téren az emberi tökély példányképeiül vannak feltüntetve, benne nem egynek, hanem sokaknak szép jellem­vonását találjuk csoportosítva. Ha nem fogadhatjuk is el egészben azon­ meghatározást, hogy a politikai szereplők mértéka a siker, de az csakugyan nagymér­tékben igazolja eljárásukat v­eszélyességüket, s próbára teszi a czélját ért győzelmes küz­dőnek jellemét__ Deák azon szerencsés államférfiak közé tartozott, kinek politikai hosszú küzdelmét siker koronázta, fáradalmai után diadalt ara­tott, megvalósulva látta azt, mi vágyainak főczélja volt: vissza­szerezte népének hazá­ját, alkotmányát. És ekkor, midőn—ha akar — a fény és hatalom magas polczára emelked­hetett, a kitüntetések özönében részesülhe­tett volna: a dicsőség mámorától el nem ra­gadtatott, megelégedett a nemes tettek leg­szebb jutalmával, a híven teljesített kötelesség mélyes érdeket ép úgy képviselhettek, mint idegen érdekeket, s a mellet alkalmuk nyílt hiúságukat, tündöklési és élvezetek utáni vá­gyaikat kielégíteni. E fontos mozzanat a világ minden részéből Bécsbe vezette a magas ál­lású hölgyeket, kik ott nemcsak nagyobb szerepet játsztak, mint maguk a diplomaták, hanem azokkal a színfalak mögötti politizá­lásuk következtében versenyeztek is. E mellett divatba jött, a magas vendégek szórakozta­tására megnyilt termekben a gazdasszony sze­repét játszani, mindennemű mulatságot ki­gondolni s lehetőleg versenyezni egyik sálon pompája s élveinek a másikéval. Ez pedig a vendégek fejedelmi állása mellett, kik nem csekély igényeket tápláltak, s a császári háziúr által nyújtott élvezetek által elkényeztettek, nem volt valami könnyű feladat. Mert Ferencz császár e részben kimerit­­hetlen volt. A fejedelmek és fejedelemnők bevezetésének ünnepélyességeihez számtalan, más ünnepélyességek járultak, milyenek az udvarban, Schönbrunnban s Laxenburgbam rendezett nemzeti ünnepélyek, a békeünnep, a lipcsei csata emlékünnepe, Metternich va­rázsünnepélyei, álarc­osbálok, kirándulások Magyarországba, vadászatok s a sport számos más nemei voltak. A császári háziúr legfőbb gondját képezte, hogy magas vendégei a nap minden szakát változatos szórakozások közt tölthessék. Figyelembe véve az orosz czár és porosz királynak a katonai gyakorlatok iránti előszeretetét, azon volt, hogy ezeket a katonai díszszemlék és gyakorlatok által kielégítse. (Folyt. köv.)

Next