Erdély, 1913 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1913-02-01 / 2. szám

ÉVI JELENTÉS A fájdalom nehéz érzése borús szívünkre, hogy ily nemes alak eltávozott körünkből, de a fájdalom érzését enyhítenie kell annak a­­gondolatnak, hogy ily példa vonzóerőt fejt ki és sokat fog ösztönözni arra, hogy e nemes példán fellelkesed­ve, hasonló felfogással,­­hasonló kedvteléssel nemcsak erköl­csi, hanem anyagi erővel is segítsék előre a hazai természettu­dományok művelését, a turistaság fejlődését és a nemzeti kul­túra előrehalad­ásá­t. Az E. K. E. hálás gonddal őrzi légrádi Terray István emlékezetét,a fájdalom teljesen fejezi ki részvétét elhunyta fe­lett és ezeket az érzelmeket örök hálájának és példát nyújtó emlékezete megőrzésének tanúságáét a mai közgyűlés jegyző­könyvében megörökíti. Virrasszon ,az igaz hazafi sírja felett hálás emlékezetünk! Évi jelentés az Erdélyi Kárpát-Egyesület 1913.­január 26-án tartott XXIII. közgyűlése alkalmából. Tisztelt közgyűlés! A turistáskodásra való hajlandóság igen sok külső körül­ménytől függ, ezért a turistaság­, egyesületek működéseinek is csak akkor van számottevő eredménye, ha a viszonyok engedik. Turistáskodni csak ott lehet, ahol a turistát megbecsülik. Közgazdaságilag elhanyagolt vidéken mindig csak tengődik a turistaság és a forgalmat fejleszteni csak hosszú évekig tartó agitációval sikerül. Az felmondottak számos év meddő mun­káinak verítékéből szűrődnek le úgy külföldön, valamint itt ná­lunk Erdélyben is. Erdély közgazdasági állapotának elmara­dottsága, a mi­dt évi elemi csapások okozta ínséget nem is em­lítve, mindig nagyobb volt, mint az anyaállamé. Világos tehát, hogy egyesületünk működése, bár a törekvés, a munkabuz­galom egyáltalán nem állo­tt és áll a másokénál hátrább, még­is nem lehet annyira szembetűnően eredményes, mint egye­bütt. Elég, azt hisszük, ha rámutatunk áldatlan közéleti viszo­nyainkra, hiszen azok már évek óta meghiúsítanak minden tömörülést. Ilyen körülmények között lehet­­ csodálkozni azon, hogy minden évben nagy eredményeket felmutatni nem tudunk. Mindazonáltal büszke öntudattal jelenthetjük ki, hogy mun­kánk után Erdély többé nem ismeretlen föld, mert gyopáros lobogónkat végighordoztuk mindenik ormán és nincsen többé olyan elrejtett természeti­­szépség, amelyet nem ismertettünk volna. Képtárunk, múzeumunk, könyvtárunk, térképtárunk és irodánk rengeteg Erdélyre vonatkozó becses adatnak tárháza, melyekből mindenki kimerítő tájékozódást szerezhet. 13 me­nedékházunk és védőkunyhónk, “23 turistaszállónk 24 egyéb magán megszálló helyünk megkönnyíti a turistáskodást. Iro- 25

Next