Erdély, 1913 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1913-02-01 / 2. szám
ÉVI JELENTÉS A fájdalom nehéz érzése borús szívünkre, hogy ily nemes alak eltávozott körünkből, de a fájdalom érzését enyhítenie kell annak agondolatnak, hogy ily példa vonzóerőt fejt ki és sokat fog ösztönözni arra, hogy e nemes példán fellelkesedve, hasonló felfogással,hasonló kedvteléssel nemcsak erkölcsi, hanem anyagi erővel is segítsék előre a hazai természettudományok művelését, a turistaság fejlődését és a nemzeti kultúra előrehaladását. Az E. K. E. hálás gonddal őrzi légrádi Terray István emlékezetét,a fájdalom teljesen fejezi ki részvétét elhunyta felett és ezeket az érzelmeket örök hálájának és példát nyújtó emlékezete megőrzésének tanúságáét a mai közgyűlés jegyzőkönyvében megörökíti. Virrasszon ,az igaz hazafi sírja felett hálás emlékezetünk! Évi jelentés az Erdélyi Kárpát-Egyesület 1913.január 26-án tartott XXIII. közgyűlése alkalmából. Tisztelt közgyűlés! A turistáskodásra való hajlandóság igen sok külső körülménytől függ, ezért a turistaság, egyesületek működéseinek is csak akkor van számottevő eredménye, ha a viszonyok engedik. Turistáskodni csak ott lehet, ahol a turistát megbecsülik. Közgazdaságilag elhanyagolt vidéken mindig csak tengődik a turistaság és a forgalmat fejleszteni csak hosszú évekig tartó agitációval sikerül. Az felmondottak számos év meddő munkáinak verítékéből szűrődnek le úgy külföldön, valamint itt nálunk Erdélyben is. Erdély közgazdasági állapotának elmaradottsága, a midt évi elemi csapások okozta ínséget nem is említve, mindig nagyobb volt, mint az anyaállamé. Világos tehát, hogy egyesületünk működése, bár a törekvés, a munkabuzgalom egyáltalán nem állott és áll a másokénál hátrább, mégis nem lehet annyira szembetűnően eredményes, mint egyebütt. Elég, azt hisszük, ha rámutatunk áldatlan közéleti viszonyainkra, hiszen azok már évek óta meghiúsítanak minden tömörülést. Ilyen körülmények között lehet csodálkozni azon, hogy minden évben nagy eredményeket felmutatni nem tudunk. Mindazonáltal büszke öntudattal jelenthetjük ki, hogy munkánk után Erdély többé nem ismeretlen föld, mert gyopáros lobogónkat végighordoztuk mindenik ormán és nincsen többé olyan elrejtett természetiszépség, amelyet nem ismertettünk volna. Képtárunk, múzeumunk, könyvtárunk, térképtárunk és irodánk rengeteg Erdélyre vonatkozó becses adatnak tárháza, melyekből mindenki kimerítő tájékozódást szerezhet. 13 menedékházunk és védőkunyhónk, “23 turistaszállónk 24 egyéb magán megszálló helyünk megkönnyíti a turistáskodást. Iro- 25