Erdélyi Helikon, 1930 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1930-11-01 / 9. szám

IRODALMI KRÓNIKA AZ ERDÉLYI HELIKON IFJÚSÁGI IRODALOMTÖRTÉNETI VERSENYE Kemény János dr. még az 1928-ik marosvécsi összejövetelen évenkénti 20.000 lejes díjat alapított a romániai középiskolákat végző magyar tanulók magyar irodalomtörténeti tudásának megjutalmazására. A díjalapítás értelmében az első ifjúsági irodalomtörténeti verseny tavaly volt, amelyen mindössze négy diák vett részt. Azóta a díj kitűzése szé­lesebb rétegekben ismertté vált, középiskolai tanulóink magyar irodalomtörténeti kép­zettsége is versenyképesebbé vált úgy, hogy az idén október 12-én Kolozsváron, Maros­­vásárhelyen, Székelyudvarhelyen és Zilahon egy időben lefolyt versenyre tizennégyen (11 diák és 3 diáklány) jelentkeztek. A kidolgozásra feladott: A magyar falu XIX. századi irodalmunkban c. tételt a jelentkezők oly sikeresen dolgozták ki, hogy az első díjon kívül még nyolc kisebb díjat is ki kelletett osztani. A dolgozatokat elbíráló zsűri tagjai a következők voltak: G­y­a­rt­a­y Domokos, Kovács Dezső, és K­u­n­c­z Aladár. Az ünnepélyes díjkiosztás okt. hó 19-ikén, a kolozsvári ref. kollégium dísztermé­ben történt. Gyallay Domokos üdvözölte a megjelent nagyszámú érdeklődőket, Kovács Dezső lelkes, magasszárnyalású beszédben a magyar irodalomtörténet ismeretének jelentő­ségére mutatott rá. Kuncz Aladár felolvasta a zsűri jelentését, amely a verseny lefolyá­sáról, a díjazottakról, a dolgozatok színvonaláról számol be. A jelentést az alábbiakban közöljük: Nagy örömmel jelenthetjük, hogy az Erdélyi Helikon ifjúsági irodalomtörténeti versenye az idén, nemcsak a tavalyihoz képest, hanem általában, úgy a jelentkezők száma, mint dolgozataik színvonala szempontjából a legszebb reményekre jogosító ered­ménnyel zárult. Ebben bizonyára része van a sajtónak és a közvéleménynek is, amely a tavalyi féleredmény kapcsán a Kemény János bárótól alapított ifjúsági irodalomtörténeti díjak jelentőségét és nemes célzatait elég kimerítően tárgyalta s ezáltal belevitte a köz­tudatba, amire minden kezdeményezésnek szüksége van. De a legfőbb érdem mégis csak iskoláinké, amelyek a mai nehéz körülmények között is biztosítani tudták irodalomtörténetünk tanításának magas színvonalát. Emellett rá kell mutatnunk arra is, hogy maga a díjkitűzés is bizonyára már az iskolai év kezdetétől fogva ösztönözte, elmélyültebb tanulmányozásra sarkalta diákjainkat. És a sok biztató jelenség között talán ez a legbiztatóbb. Egy év sem telt bele s az Erdélyi Helikon irodalomtörténeti díja máris megtalálta kapcsolatát az ifjúsággal, irodalmi neve­lésünkben már­is fontos tényező lett. Ez a gyors és jelentős eredmény bizakodó hittel tölthet el mindnyájunkat s példát adhat azoknak, akik jószándékkal, segítő kézzel akar­nak műveltségünknek még oly sok elhanyagolt területén valamit alkotni. Érdemes és lehet itt dolgozni! Idei tételünk a következő volt: „A magyar falu XIX. századi irodalmunkban“. Bizonyos áttekintést, csoportosítani tudást, fogalmazás- és stílusbeli készséget s azonkívül a magyar irodalmi alkotások nagy csoportjának ismeretét kívánta meg a feladat. Mind­ezeken kívül kapcsolatot kínált ez a tétel a mai irodalmi élettel is, attól eltekintve, hogy irodalmunknak egyik legáltalánosabb, legjellemzőbb és leglényegesebb alapvonására hívta fel a figyelmet. Most már bevallhatjuk­, nehéz feladat volt! A zsűri tagjai bizonyos aggodalommal hívták meg Erdély középiskoláit végzett magyar tanulóit a talál­kozásra, amelyen segítő eszközök és különleges előkészítés nélkül ilyen szép, de igényes problémával találják magukat szemben. És az eredmény meglepő volt! Valamennyi pályázó között egy sem akadt, aki méltatlan lett volna a kérdés megoldására. Természetesen különbözőek színvonalban, megfogalmazás­ban a do­lozatok, de a feladatot mindnyájan átértették s elég ismeretanyaggal és írás­készséggel rendelkeztek ahhoz, hogy meg is oldják. A verseny október hó 12-ikén folyt le a kolozsvári ref. kollégium dísztermében s ugyanakkor Marosvásrhelyen, Székelyudvarhelyen és Zilahon. Mindenütt zárt helyen, fel­ügyelet mellett. Jelentkeztek összesen tizennégyen, tizenegy diák és három diáklány. A résztvevők iskolák szerint, a következők voltak:

Next