Erdélyi Helikon, 1930 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1930-12-01 / 10. szám

KISEBBSÉGI IRODALOM — VILÁGIRODALOM volt az a nyelv, amely a széjjelszóródottság bizonytalansága, gondjai és fájdalmai között a zsidókat egymással megértette.* A héber nyelv az újabb időben akkor kapcsolódott bele az élet vonatkozásaiba, amikor a napóleoni idők után szerte a világon a felvilágosodást állították be a kultúrkövetelmények közé. A vallási élet háttérbe szorulásával a vallásos irodalom is másodrendű helyet kapott és előtérbe kerültek a tudományos világszemlélet írásos alkotásai. A zsidó tömegek Németország felé figyeltek, ahol Mendelsohn Mózes, a német irodalomnak is büszkesége, Jézsaiás és Hiob virágos, erőteljes nyelvén pro­pagálta zsidó testvéreinek a gettó szellemének száműzését. „Hameassef“ („A gyűj­­tőmű“) volt az a folyóirat, amely maga köré gyűjtötte a héber tollforgatókat, hogy szolgálják a Biblia szépségeit és a felvilágosodás eszméit. A folyóiratban Izsák E­u­d­­­e­l képviselte a radikális elemet. Maró gúnnyal támadta a zsidó nép közé furakodott babonákat és vallási előítéleteket. Tisztult és a tudománnyal ellen­tétben nem álló vallási élet zászlóhordozója volt. Baruch Lindau a természet­­tudományoknak a zsidók között való propagálását tűzte ki életcéljául. Mordechaj Levison, az upsalai egyetem tanára és III. Gusztáv svéd király háziorvosa szintén ebben az irányban írt Mendelsohn folyóiratában. J. L. Ben-Zeew, az ízléses stílust és művészi szépségeket követelte a zsidó író-generációtól. Herz Wessely, Mendelsohn kebelbarátja viszont az ifjúság héber és felvilágosodott szellemben való nevelését tűzte ki célul. A felvilágosító munka nem maradt hatástalanul a zsargonban beszélő zsi­dóságra. A fiatalság a héber mellett erősen művelte a németet. Ez a nyelv akkor szintén erőteljes irodalmi reformokat élt át és a reformok megvalósítása körül épen Mendelsohnnak jutott jelentős szerep. Drámaírója is volt a „Hamenssef“ körének: David Franko-M e­n d e­l, egy amsterdami szefárd ifjú, aki Racine ha­tása alatt irt bibliai drámákat.* Valamivel később Lengyelországban látunk hasonló jelenségeket. Egy tudós rabbi, S. J. Rapoport gyűjtött maga köré fiatalokból álló tábort, akik a zsidó tömegek számára új utakat mutattak. Mindenekelőtt kiásták a régi héber iro­dalom gyöngyeit, ráaplikálták az új viszonyokra, hogy ilyen módon hozzák kö­zelebb a múlt szépségeit a jelen törekvéseihez. Filozófusa is volt ennek az áramlatnak: Nachman Krochmal. Korszakos művében „Időnk tévelygőinek vezetője“ a zsidó történelemnek sajátos bölcse­letét adja. Korchmal a zsidók históriájában missziót lát. A széjjelszóródott zsidó nép egyetlen célja, hogy a világot megismertesse az egyistenség erkölcseivel. A zsidó nép szenvedéseinek forrása pedig abban keresendő, hogy az emberiség még mindig nem érte el a próféták és utódaik erkölcsi nívóját. Majd ha mindenütt győzedelmeskedni fog az egyistenség morálja, amelynek fundamentuma az ab­szolút igazság, akkor a zsidó nép missziója beteljesül, akkor vége is lesz szenve­déseinek és széjjelszóródottságának. Ez lesz a messiási idők kezdete. Krochmal koncepciója a XIX. század nyugati zsidóságára igen erős hatással volt. A Kelet­ről Berlinbe származott tudós saját honfitársai között kevés hívőt talált, tanai elterjedését főleg Mendelsohnnak köszönhette. Ennek a kornak kiváló írója, Isak Erter — mint Krochmal — szintén Galíciából származott el Németországba. Szatírája Börneéhez hasonlatos; az álszenteskedésnek aligha volt szellemesebb os­­torozója a zsidó irodalomban. Egyképen támadja az agyafúrt talmudistákat és az álnok h­aszid­ rabbikat, főleg azonban a tömeget, amely nem tud az értékek között különbséget tenni. A héber poéták között Meir L­e 11 e­r i­s tűnik ki, aki lefordítja Racine bibliai drámáit, átdolgozza héberül Goethe Faustját és finom fordításban adja Byron Héber melódiáit. „Turbékoló galamb“ című lírai ciklu­sából még ma is idéznek.* 86­ S 4

Next