Erdélyi Helikon, 1933 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1933-11-01 / 9. szám

Tamási Áron: A Göncöl-szekerén MÓKA: (szerelmesen könyörögve): Tent­jj egészen a szívemhez! Gyere, egyetlenem!... Gyere, virágozzunk!... MAGDOLNA: Igende Már­ia megharagszik, szivem kicsi Mókám... MÓKA: Szeretjük egyik a mást erőssen s az imádság! Gyere szé­pen! ... MAGDOLNA: De ugy­e, nem tudja meg soha senki? MÓKA: (mámorosan): Soha senki! A köntösödet vesd le ügyesen!... MAGDOLNA: (jobban odafekszik). MÓKA: (egyszerre boldogan nevetni kezd). MAGDOLNA: Mi esik olyan jól, kicsi Mókám? MÓKA: Eccer, amikor iskolába jártam, akkor történt valami, ami most eszembe jutott. MAGDOLNA: S hát a’ mi volt, te? MÓKA: A’ csak annyi, Hogy valamelyik legénye oda az iskolába elhozott egy borítót, ami teli volt portubákkal s azt az én orrom alá dugta s azt mondta: szippants egyet, Móka! MAGDOLNA: S osztán ezt most mért mondod? MÓKA: Én azért, mert a hajadnak s szép testednek illatjából most egyet én is szippantottam. MAGDOLNA: Az éppen betegnek való ... MÓKA: Most te is mondjad, hogy: Móka, szippants! Mondjad ha­mar! Sokszor! MAGDOLNA: Hát szippants! No, édes Mókám! Szippants! Úgy...­­... (csókolóznak.) (Az udvaron nagy jajveszékeléssel embe­rek jönnek, különösen egy asszonyi sírás hallatszik.) MAGDOLNA: (talpra ugrik): Valakik jőnek! (Rendezi magát.) MÓKA: (felülve figyel.) Az anyám lesz, az enyém! MAGDOLNA: Honnét tudod? (A sírók a kút felé mennek.) MÓKA: Ismerem a sírását. De várjon ki értesítette őt? MAGDOLNA: Hát Eszterek! Hallottam a hiúból, amikor Lukács kitanította őket, hogy menjenek hamar s mondják azt, hogy te beleestél magadtól a kútba. MÓKA: Te! Az úgy jól is van! Legyen is úgy, hogy én magamtól estem belé! Úgy legalább a szégyen elmarad! MAGDOLNA: Én nem bánom, ha úgy lesz is. (A sírók jönnek a grádicsnál.) MÓKA: (gyorsan): S te! Ha osztán bejőnek, én nagyon beteg le­szek! MAGDOLNA: Nem kéne jeszteni édesanyádat! MÓKA: Hadd csak el! Hadd gondolják, hogy meghalok! Leg­alább nem kínoznak, sem tégedet, sem engem! De osztán-------­(A sír­ók berontanak a házba). KÖMÉNYNÉ: (elől nagy jajveszékeléssel): Jaj, fiam! Fiam!... Nekem csak ez az egy volt! Jaj, jaj!... (Egyenesen az ágynak rohan, ráborul Mókára.) (A Köményné háta megett Eszter és Regina, teszik magukat és

Next