Erdélyi Helikon, 1936 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1936-10-01 / 8. szám
Kovács László: Székelyek a lány előtt, míg aztán a legény a viadalban ájultan összeesik. Ájulatból ébredve, most már emberi józanság fékével, az egyik állati erő megsemmisítve a másik állat erejével, vall szerelmet a legény a leánynak. Ilyen »ősemberi« romantika éled a Nyirő székely havasán. így nő meg Nyirőnél a természeti erők fékezhetetlenségéig az emberi indulat és érzelem. így lép át nála öröm és bánat az emberi fegyelem határán, s nő mesévé néha a leghétköznapibb történet is. így teremti a rendkívülit, az emberben, olvasóiban örökké élő szomjas nagy gyermekek számára. Mesevilág ez, mert bár a mi életünk mindennapi motívumaiból tevődik össze, mégis csupa exotikum. Nem rólunk írja meséit, csupán nekünk. A Nyirő elbeszélő művészetének meg van az a nagy ereje, amely mindjárt magához ragadja az olvasót. Semmi külön feladatot nem ad neki, nem zavarja meg rejtélyeivel, írásainak nincsenek külön titkai. Belterjesen kibomlik mindaz, amit történetei nyújtanak. Könnyű, varázslatos, kristályos és szivárványos folyású magyar beszéde könnyedén kap föl szárnyaira, s amikor letesz, érezzük, hogy mindent láttunk, amit meg akart mutatni nekünk. A nagy elbeszélők ellenállhatatlan erejét hordja ez a nyelv, s kis elbeszélésekben és rajzokban legzavartalanabb a hatása. »Székelyek« című kötetének néhány olyan elbeszélése van, amelyet nem lehet elfelejteni. De az egész kötet, első novella-gyűjteménye, a »Jézusfaragó ember« óta, Nyirő legművészibb és leggazdagabb hatású könyve. KOVÁCS LÁSZLÓ 621