Erdélyi Helikon, 1936 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám

vad erdejében, itt is, ott is felvillan hófehér teste s eloszlik, ha az űzők szemtávolába ér. De kényszer már, parancs a hajsza, erdőn, bozóton át kutatni amaz örök szarvas felvillanó nyomát. Futni loholva, megbotolva .. . sértve téged s magam, idegenül házban s hazában és talán hasztalan!... De ne kívánd, hogy abbahagyjam, nézd, erdő, pusztaság, a világ messzi mélye rejti álmaink szarvasát! PARTON Mint ki szabadban úszni készül, lassan megmártom lábamat az otthon felzajló vizében, a kékes, hűvös ég alatt. Ám hazatértem, félelemben, hogy mi az új rossz, ami rám bizonnyal vár s most elmerengek a hullám habos talaján. Valami bíztat, vesd belé már magad, soká ne tétovázz, ez honod tava, úsznod itt kell s Isten szeme rád is vigyáz. De én a marton tétovázom, az ismeretlen-ismerős mélység riaszt... sohase voltam kibontott­ mellű, büszke hős. Hazám és városom vizében úszkálok ott, ahol helyet hagynak a csillóhangú győzők között megvívott versenyek. Ha meglöknek, odább igyekszem, vigyázok, vállam kihez ér s tán nem is bánom, hogy nem illet győzőfejet födő babér. Most messzünnen hogy hazatértem, némán megálltam, csapkodó

Next