Erdélyi Helikon, 1938 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1938-04-01 / 4. szám
birkákat választotta kedvenc modelljeiül. Pedig a birka kevésbbé vonzó teremtés úgy általában, — de rajzszempontokból is — mint a paripa. Ezzel a sajátos szeretettel, a lóbarát szemével lesi el mozdulatait és tanulmányozza egy-egy csupa in és ideg láb vagy nyak bonctani játékát. A lótenyésztő és idomító több évtizedes tapasztalata segíti ebben. Szenvedélyes úrlovas, aki »összenőtt« a lovával, ha rajta ül, egyetlen testté forrik a vágtában és ugratásban. Ezt a beidegződött egységet érzi, akkor is, ha rajzol, érzi a ló mozgását, nem csak látja. Ezért nem rajzol hibás tagokat, ezért töretlen rajzain a lovak lendülete, bármilyen mozgásban ábrázolja. Egyetlen vonaluk sem esik ki torzul a dinamikus eredő irányából. Nagy segítségére van az ábrázolásban biztos, professzionistáknak is becsületére való rajztudása és technikai felkészültsége. Könnyedsége, különösen a század elei divatos angol sportképekre emlékeztető temperákon, már a modorosság határát súrolja. Vissza él a fedőfehérrel. Megkapóan szépek viszont a néhány friss ecsetvonással odavetett tusrajzai. Egész idő alatt sajnáljuk s kissé furcsáljuk is, hogy az emberi test és egyéb festőproblémák nem érdeklik, de végső eredményben kielégít az, hogy amit csinál, igazán kiválóan csinálja. Méghozzá ilyen ritka és mostohán elbírált területen, mint az állatfestés. Vásárhelyi Z. Emil Művészeti Szemle S ÍRÓK KÖNYVEK , AMERIKAI ÍRÓK (Franklin Társulat kiadása, Bpest.) Reményi József tanulmánykötete 17 amerikai író ismertetését tartalmazza. A tanulmányok szemmel láthatóan nem szakemberek számára készült anyag-feldolgozások, hanem közönségoktató vagy mondjuk tájékoztató eszmefuttatások, fő céljuk bizonyos átlagismeret nyújtása. Ilyen szűk határok között — fejenként 10—12 oldalnyi terjedelemben — nem könnyű feladat ez. Különösen nehéz pedig akkor, ha a tanulmányokban felölelt terület, mint a jelen esetben is, úgyszólván ismeretlen az olvasó előtt. A magyar olvasók zöme neveket, regény, vagy kötetcímeket, esetleg, — halványan — születési vagy halálozási időpontokat tud az amerikai írókról, s aki már tájékozottnak számít, azt is tudja, hogy két Sinclair van, s ezek közül az egyik kommunista. Reményi megkísérli ugyan a szükséges előismereteket is nyújtani, — néhány, futtában jelzett adat képében — de a párhuzamaiban szereplő újvilági nevek még kevésbbé ismertek, mint az általuk példázott címszereplőké, s így a hazai olvasó nem sokat nyer ezúton. Inkább belezavarodik a még több névbe. Ennél szerencsésebb megoldás a — sajnos ritkán előforduló, — magyar írókkal való összehasonlítás. Ezeket a nehézségeket érezve alakította ki — talán — a maga sajátos stílusát. Impresszionistának mondhatnók ezt a stílust, amely a részletesen ki nemfejtett gondolatmenetnek csak gőzét adja, atmoszféráját. Amikor egy-egy rapszódikus eszmefuttatással végez 298