Erdélyi Helikon, 1939 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1939-03-01 / 3. szám
BARTÓK BÉLA: SCRIERI MĂRUNTE DESPRE MUZICA POPULARĂ ROMÂNEASCĂ — Bucureşti, 1937. — Aligha találunk tudóst, aki a román népi zene vizsgálatával annyit és olyan lelkiismeretesen foglalkozott volna, mint Bartók Béla. Román vezető körök ezt mindig értékelték. A bukaresti Tudományos Akadémia már 1913-ban kiadta Bartók egyik gyűjteményét. (Chansons populaires roumaines du Comitat Bihor.) A román királyi udvar is több kitüntetésben részesítette. A Román Zeneszerzők Egyesületének tagja. Műveiből 1924 október 20-án Bukarestben szerzői estélyt rendeztek, melyben Enescu Bartókkal eljátszotta az egyik hegedűzongora szonátát. A hangversenyen Constantin Brăiloiu meghatóan meleg szavakkal üdvözölte Bartókot. Az utóbbi években több támadás érte román részről Bartókot. Legérzékenyebben érintették Petrán egyetemi tanár, régész és Sabin Drăgoi zeneszerző, temesvári zeneiskolai igazgató írásai, akik kétségbe vonták Bartóknak, a tudósnak alaposságát, jóhiszeműségét. Az írások azt látszottak bizonyítani, hogy Bartók lealacsonyítja a tudomány módszereit és munkáival politikai fegyvert kovácsol a románság ellen. Constantin Brăiloiu, a Román Zeneszerzők Egyesületének vezértitkára, a tudós lelkiismeretességével, a kortárs szeretetével állott Bartók mellé és lovagias kötelességének tartotta, hogy Bartóknak minden írását, mely a román zenével foglalkozik összegyűjtse és román nyelvre lefordítva nyilvánosság elé bocsássa. így minden román, akit az igazság érdekel, meggyőződhetik Bartók szigorúan tudományos és alapos, minden politikától mentes gondolkozásmódjáról. Ezen írások részben már megjelentek a legjobb román zenei lapban a »Poeziei Musica«-ban. Az újabban megjelent szép kiadású füzethez Brăiloiu írt előszót és abban azt mondja, hogy miután Bartókot megjelent írásai alapján beszélteti a román népzenéről, egy következő füzetben a Bartókot ért támadásokra fog válaszolni. Az előttünk fekvő dolgozatban Brăiloiu Bartók minden írásából közli azokat a részeket, melyekben a román népzenével foglalkozik. Részletekkel találkozunk Bartók következő írásaiból: A hunyadi románság zenedialektusa. (Ethnográfia, Budapest, 1914.) Ugyanezen írás megjelent német nyelven is »Der Musikdialekt der Rumänen von Hunyad« címen (Zeitschrift für Musikwissenschaft, 1920. márc.) Rumänische Volkmuzik (Schweitzerische Längerzeitung, 1933, Bern), Román népzene (Zenei Lexikon, Budapest, 1931. II. kötet 419—420 oldal.), részletek »Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje« című műből. (Somló Béla kiadása, Budapest); ezen írás megjelent német nyelven is a következő címen: »Die Volksmusik der Magyaren und der benachbarten Völker« (Ungarische Jahrbücher, 1934, Budapest.), Volksmuzik der Rumänen von Maramureş (München, Drei Masken Verlag, 1923), Roumanian folk-music (A dictionary of modern music and musicians, London, 1924.) Aki ezeket az írásokat elolvassa, az egy pillanatig sem fog kételkedni abban, hogy Bartók a román népzene vizsgálatánál soha más szempontot nem ismert, mint a tudományos tárgyilagosságot. Mint ahogyan az komoly tudóshoz illik, nem hagyta tudományos vizsgálódásait politikai elgondolásoktól félrevezetni. Mindez pedig bizonysága annak, hogy Bartók nemcsak, mint tudós komoly, de mint ember is nagy. A dolgozatot számtalan Bartóktól lejegyzett román népi dallam hangjegye ékesíti. Lakatos István