Erdélyi Helikon, 1941 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1941-03-01 / 3. szám
Könyvek és Írók se anyagiakat. Olvas, nyelveket tanul, külföldi utazásokra teszi félre garasait. Már öreg fejjel fog hozzá zenét tanulni, ott kezdve el a legprimitívebb alapismereteken, s hangszer nélkül, papir-szeletekből vágva ki asztalára a billentyűket, gyakorol addig is, amig hangszerhez jut. Kassai Vidor nem érhette el élete vágyát, törekvései célját, hogy a Nemzeti Színház tagja lehessen, s ott Shakespeare-i és Moliere-i hősöket, nagy komikai jellemeket játszhasson. Élete nagy része vidéki színészkedéssel telik el, így emlékezései tele vannak a múlt század második fele vidéki színész életének emlékeivel. Ezek között is talán a legszínesebbek a kolozsvári és erdélyi emlékek... Kassai jó megfigyelő, ha megfigyeléseiben nem is mélyül el, s inkább a romantikus, groteszk, vagy „komikai“ alakokat keresi fel emlékeiben, s anekdotikusan hegyezi ki történeteit. De jó társadalmi háttért s életkort rajzol néha köréjük. Emlékeiből a kellemeseket és mulatságosakat szereti. Cseveg és mulattat. Még akkor is, amikor nagy belső kérdései, a színész művészetének problémái dobódnak eléje. Kassai tudatos és jó elméleti megfigyelő. Jól látja például a két nagy színész-típust: a szerepében mindig magát játszó színészt és azt a másikat, aki a maga egyéniségét majdnem teljesen el tudja rejteni szerepei mögé. Elmélkedik a fölött a nagy színészekben gyakran felmerülő kérdés fölött, hogy át kell-e élnie a színésznek szerepét, amikor játsza, vagy inkább uralkodnia kell a szerepén. Ezeket az igazán soha el nem dönthető kérdéseket világosan, a vele élő művész könnyedségével fekteti fel, s a maga tapasztalataival és megfigyeléseivel világít rájuk. Könyve minden tekintetben élvezetes, érdekes és tanulságos olvasmány. Még ott is, ahol kultúrtörténeti adattárrá válik, amikor egy-egy társulat tagjait sorolja fel és jellemzi, mert e rövid jellemzésekben néha érdekes emberi sorsok vonulnak elénk. Vagy, amikor valamelyik színház műsordarabjairól beszél és arról, hogy mi jelentette ezek előadásánál a sikert. E tekintetben leggazdagabbak a budai Népszínházra és a kolozsvári színházra vonatkozó közlései. És milyen érdekes részletek azok, amikor néhány sorban leírja Blaháné első megjelenését valahol egyik vidéki színpadon, vagy a Jászai Mari első szereplését. Vagy a vidéki színtársulat szánalmasan végződő bécsi szereplését, s a Dunán tutajon való visszavergődését a Dunántúlra. Hálás lehet a magyar olvasó Kozocsa Sándornak, a könyv sajtó alá rendezőjének, aki a könyv utószavában Kassai Vidor életpályájáról s Emlékezéseiről ír a nagyközönség számára néhány oldalas tájékoztató tanulmányt. — Kassai Vidor emlékezéseit a királyi Magyar Egyetemi Nyomda adta ki „A magyar könyvbarátok“ részére. KOVÁCS LÁSZLÓ Felelős kiadó és szerkesztő: KOVÁCS LÁSZLÓ Megjelenik évente tízszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Mátyás Király tér 7. I. (Erdélyi Szépmíves Céh). Telefon: 17-74. — Budapesti főbizományos: Révai Irodalmi Intézet RT. Budapest, V., Vadász utca 16. 214