Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1942-06-01 / 6. szám
Művészeti Szemle sápadt színeivel (pedig milyen üde és virágos a vezérkönyv?) sem széttárt éskalandozó formanyelvével. Ez a zenekar technikailag nehéz mű jóval több próbát igényelt volna. Rajter Lajosban jó képességű és ízléses karmestert ismertünk meg, kinek kezében szépen fejlődő zenekarunk hajlékony hangszernek bizonyult. Faragó György zongotestje iránt nagy volt az érdeklődés (V. 8.). Színdús képzelet, lírai megérzés, szellemes logika, meleg zongorahang és biztos játszókészség azok a fegyverek, melyekkel Faragó György hatni tud hallgatóságára. Alanyi érzések és kifejezés jellemzik előadásmódját, ezért van az, hogy Beethoven-játéka (op. 101.) eltér a magszokottól. Bach kromatikus fantáziája azért hatott különös illatú virágként, de a Fuga szövevényes vonalrajza tiszta és felépítésben határozott volt. Brahms acélosan kemény lírája kezesen hajolt meg Faragó éneklő kissé parfömös zongorahangja előtt. Faragó billentésének színei elemi erővel törtek elő tudata küszöbe mögül Ravel és Debussy szerzeményeinél. Itt felszabadult minden gátlástól és őszintén adta önmagát. Ez a játszókedv mindent elsöpör útjából, mikor a francia impresszionistákat beszélteti. Chopint ritkán hallottuk ilyen finoman sejtelmesnek. Műsoronkívüli számok sorával hálálta meg a közönség szokatlanul meleg érdeklődését. A kolozsvári Művészeti Hetek zenei eseményeit a Kolozsvári Filharmóniai Társaság Zenekarának nyolcadik és egyben utolsó zenekari estje (V. 11.) nyitotta meg. Ez a hangverseny nemcsak a műsorpolitika szemszögéből érdemel meg minden dicséretet, de a szólista megválasztása, az együttes teljesítménye és az igazgatókarnagynak Vaszy Viktornak kolozsvári működése szempontjából is kiemelkedett a zenekar minden eddigi teljesítményéből. Ez idényzáró zenekari hangverseny után egyenleget állíthatunk fel és meg kell állapítanunk, hogy Vaszy Viktor hivatott vezetője a zenekarnak. Mindenekfölött a nyolcadik hangverseny műsorát kell kiemelnünk és hálásak vagyunk, hogy végre szülővárosában megszólalhatott Viski János dúsan hangzó, tüzes színekben tobzódó, a mesterségbeli készség fortélyait mutató, a régi utakat ízléssel taposó szimfonikus költeményével, az Enigmával. Bartók Béla sötét színekkel megfestett két képe (Virágfakadás, Falu tánca) bár egyébb alkotásához mérve szerény igényű, kétségtelen vetülete a legnagyobb magyar mester különleges hangszín-megérzéseinek. Lángeste messze kivilágított az estély zenei teljesítményéből. Kodály Galántai táncai a zeneisség, jó ízlés, hangszerelési tudás minden csínjától ragyognak, de nem hagynak nyomokat a hallgató lelkének mélyebb redőiben. Dohnányi Mozart c-moll versenyét játszotta. Aki e versenymű Larghettóját (Rondo) az ő előadásában csak egyszer hallhatta, sohasem fogja ezt a zenei exhibiciót elfelejteni. A zenekari estet Beethoven Eleonóra nyitányával kezdették. Végh Sándornak, Kolozsvár szülöttjének fiatal vonósnégyese mutatkozott be május 14-én. Olyan műveket nyújtott városunk közönségének, melyek méltóak a friss kamarazeneegyüttes célkitűzéseihez. A magyar zeneszerzés három nagy értéke: Bartók, Kodály és Dohnányi egy-egy kamarazeneművel szerepelt a műsoron. Bartók mondanivalóktól duzzadó második vonósnégyese egészséges dallamvezetés, keresetlen őszinte forma, fiatalos színek és vérmérséklet, erősen előretekintő ritmusképletek azok