Erdélyi Helikon, 1943 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1943-10-01 / 10. szám
FARKASOK Egy nagy életmű kisebb részéről* írni, úgy, hogy hitelesen csak a részecskét ábrázoljuk, éppen olyan nehéz és majdnem elképzelhetetlen, mint az, hogy a mogyoróscsokoládé ízéből csak a mogyoró ízét babusgassuk az ínyünkön. Ilyenkor az ember — hogy gondolatait úgy-ahogy kordába tartsa — csak pár oldalt engedélyez magának, pedig szinte azt érzi, könyvet kellene írnia. Három alma közül, mégha nem is egyformák se színre, se nagyságra, könnyebb választani, mint kettő közül. Könnyebb, mert van közép, a lélekben végbemenő csábellentétek biztos találkozásához. Ilyenkor a született és nevelt szerénység egy helyre menekülhet az önzéssel. (Vagy, ha úgy tetszik, a higgadtság a szenvedélylyel.) Kiveszem a középső nagyságút s lelkileg megnyugszom. Ha fáj is a szerénység, gyógyító kenőcsként cirógat végig az a tudat, hogy lám, van olyan is, ki kisebbet kapott. Bánffy Miklós nem teremt alakjainak kiegyező helyzeteket. Figurái erényeikkel és elesettségükkel egyaránt súlyosak. Elképeszt, majd megráz, mint a toll klasszikus mesterei. Nehézkes, szinte alig-alig mozgó alakjai környezetükhöz oly odanőtt természeti valóságok, hogy elmozdítani őket csak akkor lehetne, ha elmozdulnának az erdők is, és a dombok is, az öreg vadorzók puskáit rejtegető százados tölgyekkel, csobogókkal, putrikkal, kastélyokkal. Mint ahogy el is mozdulnak néha. Hanyattvágódnak az óriási szálfák, kerekek hasogatják össze a havasház bőrét, s a templomi csendbe körfűrészek sikongása vegyül. Ilyenkor a vezérgím felüti a fejét s borjaival elindul a bizonytalanba, megkeresni azt, ami volt. Akárcsak az ember. Az odavalósi. Mert az ember és az állat mohó, az erősebb jogán magának követelő életösztöne között nincs nagy, mereven elhatárolható különbség. A kószáló farkascsordát egybekovácsolja a cél: a préda, de csak addig, míg egyenlő erőkként állanak egymás mellett és mégis egymással szemben, keményen és éberen, mert jaj ha csak egy pillanatra is lanyhul az izom, vagy pörsen a szem magabiztos villanása. Ijj Bánffy Miklós »Farkasok« című novellája az emberi és állati magatartás csodálatos szintézise. Az állatoknak egy kicsit emberré, az embereknek egy kicsit állattá egyszerűsített képe olyan meggyőzően azonos vonásokkal, hogy elmosódnak a határmesgyék az állati magatartás kritériuma s az emberi között. Lungu Gavrilát, a Hóras Kloska-lázadás utolsó vezérét, mikor úgy látják, a kitű n összegyűjtött novellák. Révai kiadása, Budapest.