Erdélyi Híradó, 1834. január-június (első félév, 1-51. szám)
1834-05-17 / 39. szám
515 Aragónia, Catalonia, Murcia, Estremadura és Mancha tartományokat zendülésbe igyekeztek hozni, mint több nyomorít bandák megjelenéséből kitetszik, melyek csak a’ sergek, városi katonaság ’s felfegyverzett lakosok sebess munkássága ’s nemes elszántsága által irtathattak ki, mint a’ Vittoria Calahorra és Villarubica-i dicső tettek bizonyítják. A’ kormány mind az által, mind a’ következés is megmutatta, semmivé tette ezen gyűlöletes párt legtitkosabb terveit is, bár hadiereje kevesedett, meghatározta, hogy Portugalliába nyomuljon, a’ bitorlás pártja terveinek még csirájában elfojtására. Ez volt egyedüli czélja a’ kezdett expeditiónak, nem pedig valamely szomszéd nemzetnek megtámadása. Ugyan ekkor Galíciából ’s Leon királyságból sergeknek kellett volna a’ Douro jobb partján behatolni az alatt, míg más sergek Ciudad Rodrigoból a’ Lamegoba vivő úton Beira felé valának bényomulandók, hogy don Carlósnak e’ tartományon keresztül vonulhatását megakadályozzák. De mivel a’ sergek öszvehuzása ’s más szükséges készületek nem történhettek meg oly titkon, hogy ily fontos expeditio meg ne sejmitettetett volna, a’ praetendens nagy sietséggel oda hagyta Villa Realt ’s a’ Douron által szólva Lamegon keresztül Viseunek tartott. Azon pillantatban, midőn sergeink e’ pont felé indulnának, kezdett a’ lázzadók terve kifejeleni. Míg ugyan is Carnicer alsó Arragoniában megjelent ’s a’ hegyek közt egész Davocáig készületeket tett, hogy felső Arragoniát a’ navarrai támadás segítésére fellázzassza, más felől Merino, Cue v i 11 as, Nieto, Arroyo ’s több más pártosok Castilia határainál által törtek ’s erdőkön és álalakon régi tanyájikra Santander, Burgos és Soria tartományokba jutottak, melyekben luzzasztó proclamatiokat szortak ki, de siikertelen. Alig tudósíttatott ő Felsége kormánya ezen tervekről s név szerént a’ Merino béjöttérel, tüstént parancsolaton adott generalleutsmant Rodisnak, mint Portugál határszélei fővezérnek, hogy több sergeket vévén magához Portugálba nyomuljon ’s a’ praetendenst támadjameg. Ez utóbbi (don Carlos) mintegy 500 insurgenssel Viseuból Guardába ment’s mi után Castellobrancon keresztül a’ Tájo felé szikért mozdulást tett, hirtelen megfordult ’s néhány lovas oltalma alatt Almeidába vonta magát, míg egy guerilla csapat a’ spanyol L határszélyhez közeledve lázzasztó proclamatiokat terjesztett el a’ spanyol sergek hűsége tántoritására. De brigadéros San Juanena sem késett egy elő csapatunkkal Almeidához sietni, mely fenyegetés elégséges volt a’praetendenst arra kénszeritni, hogy Almeidát elhagyja ’s mellék utakon a’ fáradhatatlan San Juennénától üldöztetve Guardába visszatérjen, így tehát épen azon nap, melyen a’2 dik Isabella törvényes thrónját rendithetetlen alapokra állító királyi rendelet a’ fővárosban kihirdettetett, az elámuttatott praetendens szinte csak famíliájával kevés elrémült árulók gyenge oltalma alatt futásban volt kéntelen keresni menedéket. PORTUGALLIA. Londoni hírlapokból láthatni, hogy azon támadás, melyet a’ miguelisták Setubal ellen próbáltak, április 12-én történt 2 — 5000 ember által, kik Santaremből rendeltettek oda. A’ támadók egy elsőben szerencsésen elfoglaltak egy sáncztöltést, de végre onnan is kivezettek. ÚJABB TUDÓSÍTÁSOK. A’ madridi hivatalos újság ápr. 19ről közli generalis Rodi Inak a’ portugalliai spanyol expeditioról tett hivatalos tudósítását, mely is kél a’főhadi szálláson Pincioban április 16- kán reggeli 5 órakor, e’ szerént az elöljáró sereg vezére brigadéros Sanjuanena Francisco ápr.lékén előre tudósitva lévén, hogy don Carlos az előtti napon reggeli 7 órakor Guardában volt, sebes lépésekkel ezen város felé sietett, hová délutáni 1 órakor lovas seregével be is érkezett; de hiteles kútfőből megtudta, hogy a’praetendens az előtti való napon valójában azon városban volt, de értésére esvén.