Erdélyi Híradó, 1841. január-június (első félév, 1-52. szám)

1841-06-01 / 44. szám

174 ha, melly azonban nem övé, talán kétszeres betudással róvathatik fel. Mindezen okoknál fogva, magoknak a’ ké-ső jövendő előtt is igazolására itt nyilvánított hitöket határozat’formában jegyzőkönyv­be iktattatni rendelték.“ Alább írandó igen tisztelt levelezőnk ezen határozatot közöl­­t, ill. felvilágosítással kiséri: Eddig megyém. Mi engem illet, örömmel adom ezt át a’ közönségnek, mert hitemet, mi szerint ezt megyém el­nézni nem fogja, már e’ hírlapban kimondám, és remény­lem e’ törvény­szerű manifestuma megyémnek megnyugtatja unitárius testvéreinket, kiknek megjegyzem , hogy e’ sérelem Pesten sokkal élénkebb sensatiot támasztott mint magoknál az unitáriusoknál Kolozsvárit. Sajnálni le­het minden esetre, hogy illy tévedés létezhetik is, melly hogy többé elé ne fordulhasson ’s illy hibák nagyszerű ügyek’ ártalmá­ra ne lehessenek, ime megyém­’ tanácskozásiból eléadom mind azt, miből világos legyen, hogy megyém’ kimondott elve, mi szerint az unitáriusok polgári jusokban egyenlő testvéreink voltak ed­dig is magyarhonban, országos elv, mit törvényünk parancsol. Elsőben is a’ polgártársulati élet’ amaz elengedhetlen elvéből indultak ki megyém’ rendei, hogy mit positiv vagy társasági tör­vény nem tilt, azt tenni szabad. Szabálya ez a’ józanságnak is, mert a’ természeti szabadság’ megszorítása csak úgy lehet kötele­ző, ha azt tudjuk, az az törvény által kimondatik. — Felhozatall ezért azon eset: ha egy mahomedan (mint számtalan példa volt) honunkba települ, mi törvénynél fogva lehetne azt a’ lakhatásban akadályozni? Volt-e valaha eset, hogy valaki a’ lakhatástól kizá­ratott volna? Erre mindenki csak nemmel felelhet. ’S ez is elég meggyőzni mindenkit, hogy magyarhonban telepedő unitárius nem hábor­itathatik törvény szerint. Eddig nemleges törvényeink. Más részről positiv törvényeink’ szelleméből ’s világos szavaiból indul­tak ki a’ megyei rendek ’s kifejték: miként ezen nemzet még a’ külföldiek’ béköltözését ’s letelepedését is számtalan kedvezésekkel pártolá mindig kö­vetkezetesen, mire első királyaink’ példáit fel sem hozom, de későbbi időkből nem árt egy két példa; ugyanis, az 1600. koronázás előtti 9­­. czikkből olvassuk, hogy akkori i­­dőkben a’ török’ birodalmából számtalan oláh családok költöztek, ’s telepedtek meg hazánkban, ’s e’ törvény lakhatási jogukat kér­désbe sem hozva, csupán adózásukról rendelkezik. Kiki tudja to­vábbá ez időszakban mennyire elidegenűlt ’s elkeserített volt e’ nemzet a’ külföldi (német, spanyol, olasz) katonaság ellen, és még­is az 1609. kor. us. 11­­. czikk 6­8-ában azt rendeli: „Siqui ex­terorum militiae exercendae, aut stipendia merendi gratia in regnum hoc Hungariae sese conferre, et capitaneis hungaris subesse, et le­gibus parere voluerint, Status et Ordines regni non refragantur. “ E’ törvénynek felírása is „Excusatio regnicolarum, quod exteras nationes a regno Hungáriáe non penitus excluserit.“ Élénken men­tegetőzve a’ miatt, hogy midőn az idegen katonaságot a’ hazából kitiltá e’ törvényt egyálaljában oda nem értette légyen, hogy ez által a’ külföldiek’ megtelepedését akadályozni akarná , sőt katonás­kodni is engedi, de magyar vezérek’s törvények alatt, tekintsünk kissé azon időkre vissza, olvassuk mellé a’törvény’ szavait ’s hu­manus szellemét ismerni fogjuk. És midőn külföldiek ellen is illy világos számtalan rendelkezéseiben kifejté a­ magyar nemzet érzé­sét, mi szerencsétlen felfogás, mi boldogtalan tévedés képzeltethe­­ti valakivel, hogy e’ nemzet saját gyermekei, született magyarok (unitáriusok) ellen lehetne mostohább? De így lett már névaelly polgári szép szabadságunk, ném­elly kétségbe hozhatlan jogunk fon­­tolatlan saját scepticismusunk’ áldozata régibb időkben. Végre az 1608. kor. ut. 11-dik­­. ez. 2-dik ф-ában azt mond­ja : „Ut etiam Transylvani juribus suis in Hungária libere frui pos­sint. “ Fáj mondanom is, hogy erdélyi adózó unitárius’ jussiról nem szólhatok, mert ezeknek még Erdélyben jusa nincs. De te­gyük fel hogy számtalan erdélyi unitárius nemesek közü­l (mint történik) valamellyik magyarhonba telemüil, az ezen világos tör­vénynél fogva, minden polgári jogait szint úgy mint Erdélyben gyakorolja, bízhat, törvényhozásba, választásba, köztanácskozá­sokba bef­oly, minden hivatalt viselhet s a­t., és kinek juthatna e­­szébe őt polgári, törvények által biztosított jogaiban azért mert unitárius akadályozni és ha juthat, mi törvénynél fogva háborgatná ? E nézetekből tárgyalta ezen ügyet az 1852-ki országgyűlés is, holott csak vallásgyakorlati tekintetben volt az unitáriusokról szó, polgári jogaik’ tekintetében kérdés alá sem kerülhettek, mert polgári állásuk’ egyenlősége minden kérdésen túl helyezve áll. És midőn erről meggyőzetünk, nem lehet eléggé nem fájlalni némelly vastag tévedéseket, mell­yek ha bár­mi parányi részben igazolha­tók volnának, törvényeinket méltó botránkozással illetnék. Kiemelendőnek vélem még gyűlésünk’ folyamából, hogy a’ negyedik napon tartott „Szathmár megyei gazdasági egyesület’ ülésében szóba hozatván, hogy örömmel tapasztalható, miképp népünk is mind inkább kezdi érezni az olvasás’ szükségét, de ol­vasmány hiánya miatt ezen olly id­­és szellemi éleménytől nagy részben meg vagyon fosztva, a’ gyűlés’ néhány lelkes tagjai azon­nal aláírtak 52 példányra a’ derékül szerkesztett közhasznú „Va­­sárnapi Ujság“ból, mellyből 5 a’ megyei,­­ a’ Károlyi uradalmi foglyok, a többi falusi közönségek’ használatára fog megrendeltetni. Kovács Lajos: (Pesti nemzeti sz­inház. ) A’ pesti nemzeti színháznak országos intézetté emeltetése szép reményekkel biztató szinügyü­nk­­re nézve, lassún mi történt? Igérteték , hogy husvétra a’ nemzet­hez illőn fog színházunk megnyílatni; az első estén fényesen ki volt színházunk világítva, ’s ez minden. Személyzetünk nem nyert ki­tűnő új egyedeket ( mert Megyeri és Egressy Gábor csak ideiglen voltak távol) sem drámában , sem dalművészetben; lehet, hogy nem is nyerhetett, de a’ közönség az Ígéret után illyesmit várt, ’s a’ nem teljesült Ígéret mindenkor kellemetlen hatású, mert mindenki hiszi, hogy testület csak ollyasmit ígérhet, minek teljesithetését már előre bizonyosan tudja. Az országos ajánlatból 16 ezer forintot for­díthatni évenként, mint két harmadát a’ kamatnak, színészetünk’ előmozdítására; eddig azonban a’ befizetett illeték még tőkésitve nincsen, ’s így, mint halljuk, magából a tőkéből már mintegy 9 ezer forinttal pótoltaték színészetünk’ ügye, a’ nyári hónapok pe­dig nem igen szoktak a’ télieknél kedvezőbbek lenni, ’s nem gon­dolhatjuk meg aggály nélkül, m teend annak következménye, ha az alaptőke fogyantana. Hogy illy állapotban sokáig nem marad­hat meg színészetünk, azt nem szükség hosszas okoskodásokkal tá­mogatni, ’s a­ dolog’ e’ helyzetében csak azon meggyőződés vi­gasztalhatja ezen ügy’ őszinte barátit, miszerint az országos választ­mány’ buzgalma, mint bizton reményijük, bizonyosan mindent el­­követend, hogy e­ szomorú körülményeket minél előbb örvende­tes sikerű eredmények váltsák fel, mi annál könnyebben fog meg­történhetni, mivel, mint értjük, legközelebb egyedüli igazgatóvá ideiglen­­. Simoncsics János pestmegyei volt másodalispány urat nevezte ki az országos választmány, kinek ügykezelési lélekisme­­retes buzgalma, mit eddigi hivatalaiban olly példásan tüntetett ki, mindent el fog követni, mi nemzeti színészetünket azon helyre se­gítheti emelni, mellyre mulhatlanul fel kell jutnia, hogy e’ neve­zetre ’s a’ haza’ áldozatira érdemes legyen. J­r. (V­egyes házassági ügy.) A’ munkácsi gör. egyesült püs­pök szabolcsmegyei híveihez a’ vegyes házasság iránt körlevelet bo­csátott, mellyben ünnepélyesen ellene mond a’ megye által kihir­detett azon elvnek, hogy ha bár kinek is a’hitvallását elhagyni és más vallásra átmenni szándéka lenne, az ha éltének 18ik évét már elérte azon vallásváltoztatási szándékát csak a’ vármegye’ közgyű­lésére legyen köteles jelenteni, melly a’ folyamodó körülményeit megvizsgálván, ha ezen vizsgálat után három hónap múlva szán­dékában nem változnék, akkor a’ megkedvelt vallásnak teljes sza­­badsága gyakorlatában azonnal kiadandó vármegye’ írása által biz­tosíttatni fog. Levelében többek köztt ezt mondja: ha találtatnának, kik titeket holmi koholt és csábító szabadsággal vagy könnyebb­séggel a’ jó útról, mellyen most vagytok, eltérítői akarnának, ne hallgassatok őket, és ne legyetek nekik, mert az igaz hitvallás csak egy lehet, és ha szinte én vagy a’ mennyekből leszállótt angyal hirdetne nektek valami különbözőt attól a’ mit tanít és hirdet a’ kath. szentegyház, átkozott legyen. N. U. N. Kalló máj. lakén. Évnegyedes közgyűléseik f. m. okán vévén kezdetöket, elnök első alispány’ indítványára , megyénk’ köz­­liszt. főispányja a’ tisztujitási határidő­ kitűzése ’s azt megelőzőleg a’ tisztujitásokkor történhető féktelenségek’korlátozásb­a czélszerűen illeszthető szabályok’ létesitése végett tartandó közgyűlés’ összehí­vása iránt megkeresni rendeltetett. Megyénk’ közelebbi évnegyedes közgyűlésekor a­ vegyes házasságokat tárgyazó fejfajzi körlevelek’ folyton kelt ’s nagyobb nyilván­osság végett kinyomatni rendelt vármegyei határozatot ’s felírást a’ debreczeni könyvnyomó intézet felsőbb rendeletekre hivatkozva, könyvvizsgálói engedelem nélkül, kinyom­atni vonakodván , a’ törvényhatóságok által kinyomatni ren­delt minden határozat’ ’s körlevelek’ vizsgálat nélküli kinyomatásá­­nak II. tanács’ utjáni eszközlése inditványoztatott; azonban a’me-

Next