Erdélyi Híradó, 1841. január-június (első félév, 1-52. szám)
1841-02-26 / 17. szám
ránti káros közönyösség fejlődvén ki—maga a’ vallásosság fog enyészni. Mind kettőt elhárítani a statusnak kötelessége.—Ezen okoknál fogva Ő felsége egy alázatos felírásban fog megkéretni, hogy királyi, hittel pecsételt ígéreténél fogva a' törvényeket mások által is megtartatni, és így' ez új egyházi rendelettel megsértett 179%. 26 törvény' szabta eddigi szokásnak helyreállítását kegyelmesen eszközöltetni addig is méltóztassék , mig. ezen tárgy a’ jövő országgyűlésén felvétetvén, törvényileg fog elintéztetni. P. N. S iin gya, (Arad vgye) febr. 8. Sietünk megyei lakosinknak követésre méltó dicső példáját édes hazánk’ egyéb részeiben is köztudomásúl tenni, annál inkább, minthogy azoknak három negyede oláhokból állván, mindezen idegenségek’ daczára is határt nem ismerő iparral fáradoznak a’magyar nyelv’ sajátositásában, és leginkább ezáltal a’ nemzetiségben. Különös dicséretre méltatják e’ részben magokat az oláh lelkészek, és iskolai tanítók, kik azon kivilii, hogy a’ sarjadozó ifjúságot édes hazánk’ nyelvének dicséretes oktatásával egyszersmind a’ honszeretetre buzdítják; magok jelenleg általánosan nemzeti nyelven beszélnek, sőt írnak is. A miveltebb oláh úri, és polgári házakban minden társalgási, és egyéb foglalatosságos közlekedésnek közönségesen magyar nyelven hallhatni elintézéseit, még pedig észrevehetlenül olly tiszta kiejtéssel, melly csak honunk’ született magyar ajkú fiainak tulajdona. Nem kis figyelmet gerjesztőnek f. h. 4kén Boros-Jeni mezővárosában tartatott esti tánczvigalom’ alkalmával a’ nagytömegű úri vendégek’ becses koszorújának egysiár fejlődő virágai P. G. úr kir. táblai jegyző és nemes M. J. kisasszony aradmegyei oláhok , kik a’ jelenvolt úri közönség’ teljes megelégedésére csinos öltözetben tartós ideig különbféle magyarokat tánczolának. • Mind ezek mellett ns. Aradmegyének e részbeni ifiara oda jutott, miszerint több helyeken, de nevezetesen Boros-Jenőben kevés idő előtt letelepedett cseh gyermekek egészen megmagyarosodtak , noha Boros-Jenőnek három részét oláh lakosok kértezik. (Nemz. Ujs.) Magyar tudós társaság’öllései 1841 jan. 11. D. Lebedei Ferencz , magyarországi születésű, moszkai egyetemi prof. Véneim Györgynek a' bolgárokról ’s azoknak Oroszországhoz viszonyairól szóló munkája’ megismertetését közlöve. Előadván a’ mai Törökországban elszórt és hosszas nyomatás által ugyan végképp elsüllyesztett, de számra minden egyéb ottani népségeket állítólag meghaladó bolgárság’ jelen viszonyait, kiemelte a’ muszka szerző’ nézeteit, mellyek szerint neki A lila orosz czár, a’ magyarok eredetileg oroszok, a’ bolgárok szinte orosz eredetűek, a’régi bolgár birodalom’ romjai pedig törvényes öröksége Muszkaországnak; ’s végül azon pánszláv irányt érdekelte, melly a’ muszka történetiskola’ latijaiban rejtezik. Febr. 18-kan ugyan Turnbull híres angol utazónak Ausztria’ közállapotjairól irt munkáját ismertetvén, érdekes kivonatokat adott, s különösen az ausztriai kormányalapnak, t. i. az atyaiság’ elvének, jótékonyságát méltánylotta, melly főleg az ausztriai tartományok’ folyton gyarapodó jóllétében s jogi viszonyai’ folyvást nagyobb és nagyobb egyensúlyba hozatásában jelentkezik. Figyelemmel volt előadó a’ szerzőnek hazánkat illető kitéréseire is, mellyekben őt méltányosnak , s nem kevés tévedései mellett is, jól értesítettnek monda. Pesti Iliid. Bihar vármegyében egy Oláh Nagy János, vagy mint magát nevezi Szép János nevű haramiavezér, ki önvallomása szerint 14 éves korától kezdve rabló volt, mult évi ool. 26ka’ viradtakor ni. Csanád vármegye’ börtönéből, hol több rendbeli gyilkosságaiért halál ítélet volt fejére mondva, elszökvén, miután újból kínzások és rettegtetések közti, de életvesztés nélkül több rablást követett el, f. évi jan. 25kán jókor reggel Medgyesen (Magyarországon) az illető szó Iga bíró ’s több ez által maga mellé felvett vasvillás és s fegyveres segédek által orgazdája’ házánál meglepetvén, felszólítatoll önmegadására, de a’ harambasa felszólítására 10—12 kilövéssel felelt, sőt egy csendbiztos legényt, ki a főszolgabírói parancsra a’ konyhaajtót rátörte, főbe lőtte ’s azután ennek is puskájával ’s töltéseiből folytatva tüzelését három embert megsebesített, ekkor a’ fő sz.bíró békés felszólítását még egyszer, de sikeretlenűl megújítván, az épülettel érintésben lévő nádkerítést elherdatni, ’s a’ házal elüli hátul felgyujtatni parancsoló. Az épület’ teteje egészen leégett, de a’ haramia az ajtó’ sebes hajtogatásával ritkitván a’ füstöt s hülögetvén magát, még sem jött ki, sem Önmegadását nem ajánlotta, mire kividről meggyujtott szalma csavákat hánytak hévas villákkal az ablakon, ennek folytában felölte saját subáját és a’főbe lőtt legény gubáját, s sapkáját arczára huzva vad- kezet fogva minden alkalmat megragad, előmozdítani jólétét az úr’ házának. A"van ez alkalommal a' fáradhallan iro és egyházi tanácsnok Fényes lilik’ indítványa, hogy a' most minden 4-ik vasárnapon többnyire falaknak tartatni szokott német isteni tisztelet csak a’ három nagy ünnepre szoríttatnék, fájdalom viszhangra nem talált. Jr. Somogy b 6 I. Évnegyedenként rendesen tartatni szokott közgyűlésünkre , raelly febr. 1-je napján kezdődött, a’ megye’ rendei nagy számmal gyülekeztek, ’s ha egy részről némelly ismertebb szónokaink hibáztak, más részről többen— különösen a’ főtiszt. egyházi rendből — tiszteltek meg ollyanok, kikhez rendesen szerencsénk lenni nem szokott, igen természetes, mert azon köztani tárgyakon kívül, mellyek — több kevesebb — gyűléseinkben többnyire előfordulnak, növelte még a’ mostaninak érdekét a’nap’ két főkérdése: az ujonczállítás és a’ vegyes házasságok, mellyek Somogyban annyiból még különösb érdekkel is birtak, mennyiben az első, előzményeiben komoly és sajnos következéses zavargással indult meg; a’ második pedig búrokat pendit, mellyek megyénkben még a’ felebaráti szeretetnek boldogító korában olly erősen hangoztak egybe, hogy eddig a’ türelmetlenségnek vakbuzgó keze azokat széthangolni képes nem volt.—Első napon az ujonczállítás vitallatokt. A határozatból ezeket emeljük ki: A’ helyettesítés egész helységeknek úgy mint egyeseknek megengedtetik. A’ kinek helyettese az 1831-ki állítás óta katonáskodik, az a’sorshúzás alól kivétetik. Az emberiség’ szelidebb érzéséből indulva ki, ha egy családból többen volnának sorshúzás alá valók , ezekből csak egy, de az alkalmatos húzzon sorsot. A’ család’ fentartására törvény értelmében meghagyandó fiú lehet 52 éven felül szintúgy mint 16 éves, 60 évet meghaladott öreg, mint személyére nézve az adótól is mentes, családfőnek nem vétetik, fia a’ kívánt ujonczok száma nőtlenekből kikerülne, a’ házasok sorshúzás alá nem vonatnak;—szintúgy azon az országos utasításban határozottan kimondott elvből indulva ki, hogy az, ki személyétől adózik, tartozzék sorsot hozni, az uradalmi tisztek é s egyéb béresek’ fiai, kik atyjukkal egy kenyerei vannak, sorsozni nem fognak.— A’ gyűlés más napján felolvastattak Pest, Borsod, Abauj és Vas vármegyék’ levelei a’ vegyes házasságok’ tárgyában, melly komoly tárgy’ vitatása nyugodt mérséklettel, kölcsönös türelemmel és azon lisztétettel vezettetett, mellyel a’ vallásosság’ eszméjének a’ világi hatalom általán fogva tartozik; s ha voltak hevesebb felszólamlások, azok a’ gyűlés’ harmad napján olvasott felirásnak egyes kitételeit inkább és szerkezetét érdeklelték,—a’ többségnek e’ tárgy feletti nézete hosszabb határozatban fejtetvén ki, ennek rövidre kivont értelme ez. Minél inkább tudják e’ megye’ rendéi, hogy a’ polgári társaságnak állandósága a’ törvényeknek tiszteletben tartásán alapul, ’s hogy csak ezeknek megtartása szülhet polgári erényt, szellemi és anyagi jóllétet, annál váratlanabbul értették azt, hogy az egyházi rend által az 179%, 26 világos és már félszázados szokás- és gyakorlattal szentelt törvénynek ellenére, az ezen czikkelyben pártolt vegyes házasságoknál az egyházi áldás és egyéb eddigi szertartások’ elvonásával, nevezetes akadályok léteznek; — noha ugyan ezen megye’ kebelében még eddig hasonló, a’ lelki csendességet zavaró esetek nem történtek, a’közhaza iránti viszonyos részvét meg is, és a’ bötes jövendőnek előre való megfontolása készteti a rendeket, hogy ezen komoly és aggasztó tárgyban, hathatós orvoslást keresve, szavakat emeljék; mert az 179%. 26 törvény czikknek 15. és 16 §-ai nyilván rendelik, hogy a’vegyes házasságok semmi szín alatt ne gátolhassanak , catholicus lelkipásztorok előtt köttessenek, és az ezekből támadható perek — minthogy azokban valódi szentségről lenne szó—catholicus püspöki székek előtt ítéltessenek el;—ezen törvény rendeletét félszázados szokás erősíti, mellyet az egyházi rend legújabb rendszere által tettleg megváltoztatván, a’ fentebek polgári törvénynek önkényes magyarazatába bocsátkozott, mihez az 1798. 12 t. ez. értelme szerint csak az összes törvényhozó testnek van joga.— De következéseiben is sajnos eredményű a’ törvényes eddigi szokásnak illy fonna megvaltoztatása, mert midőn az egyházi rendelet, a vegyes házasságoktól az eddigi szertartásokat megtagadva, azokat mintegy kárhoztatja, akkor egyenes ellenszegülésbe teszi magát a’ világi törvényekkel, mellyek azokat nem csak nem tiltják, ’s világosan rendelik, hogy semmi szín alatt ne gátoltassanak , melly visszálkodásnak igen szomorú következése csak az lehet, hogy vagy a’ polgári törvények nem fognak illő becsben tartatni, vagy —a’ vallás”!