Erdélyi Híradó, 1842. április-június (27-51. szám)
1842-04-08 / 28. szám
Kolozsvárt, ticdrioli , április Sai. 2&clik szám, Foglalat. Erdély és Magyarország: főkormányzói beiktatás; a’ tisztujitás kérdése legújabb kapcsolatai közt, I. czikk ; országgyűlési közlemények ; Alsó-fejérvárimegye közgyűlése részlete ;ldvai helyszűke közgyűléséről rövid közlés, követi pótlék utasítás pontjai 3 magyarhoni dolgok: Baranyamegye közgyűlése. Anglia: Feel beszéde folytatása, a’ jövedelemadó mikénti felvételéről Peel terve. — Francziaország , felszólítás a protestánsokhoz. Spanyolország, Törökország. — Ujabb tudósítások. — Nemzeti Társaskország , felszól. ~ j-------------------- ~r~.. e. ........." ■ ^ ‘ b'— ,/ de: codificatio és excerpták , anyagi irány gi . Teleki Domokostól. Hirdetések. Erddy és Magyarország. (Főkormányzói beiktatás.) Április 7dike hazánka nézt olly örömnap volt, millyet félszázad óta még csak egyszer ünneplénk. Ez nap iktallatok díszes tisztébe sarkalatos törvényeink értelmében választott ’s ő felsége által kegyelmesen megerősített főkormányzónk széki gróf Teresi József ő nmlga. A karzatok már korán reggel tömve, az utczák és ablakok lepve valának néppel ’s mindenkinek arczán az újság és táj vágyon kivűl őszinte öröm volt olvasható. Minden oskola fiai, a’ városi polgárok és czéhek diszes zászlóikkal kettős sorban ásták körül az utczát önmaga lakától az országos tanácskozás helyéig. Több csajtat gyalog katonaság, és katonai hangászkar díszruhában ki voltak állítva. Az országos RR. és RR. hegyülvén, jegyzőkönyv-hitelesítés után a’ kir. főkormány is a’ RR. közt megjelenvén, fényes küldöttség által tudatákt kir. biztos és főkormányzó ő amlgokkal öszveülésöket. E’ küldöttség nem sokára visszatérvén, jelenté, hogy ő nmlgok azonnal megjelenendők. Ezután a’ cs. kir. főtiszti kar megjelent a’ teremben. Az utczai sűrű „éljen“ jelenté, hogy az évek óta óhajtott perez közéig. Kir. biztos és főkormányzó ő nmlgok egy szekérben, az első jobbról , a’ másik balról five, a’nép szives üdvözlete közt kiindulának. Hat tormányi posta nemzeti egyenruhában és több draganyos lovagja szekerük előtt. A’ katonai hangászkar a’ szívben viszhangzó néphymnusz zengé. A’ fellegvárban taraczkok durrogtak. A’ gyűlésben megjelenő nagyméltóságokat zajos és szűnni nem akaró „éljen“ fogadó minden padról, önként kitörő tolmácsa a’ közérzetnek. Kir. biztos ő amaga elfoglalá a’ számára még országgyűlés kezdetével készült, nemzeti szikekkel diszes, emeltebb helyet ’s lazán beiktató jeles beszédet tarta csengő tiszta hangon, mellyre főkormányzó ő nmlga hasonlag latánul ékes beszédben felelt megnyerő szelid kedves szónoklattal.*) Ezután főkormányzó ő nmlga a’ főkormányzói hitet letette az 1837diki Iromány könyvben látható esküforma szerint, mire kir. biztos ő nmlga sűrű „éljen“ közt a’ teremet elhagyta , ’s utána a’ kir. főkormány és a’ katonai tiszti kar. Visszamenő szekerét hangos „éljen“ ’s a’ jövetelkori ünnepély kiséré. Főkormányzónk pedig az elnöki széket elfoglalván, jövő számunkban közlendő gyönyörű magyarságé, és korszerű eszmékkel dús beszédével harsogó „éljen“ek közt beköszönte; a’ BR. nevében felelt itélőmester Földvári Farkas, ’s a’ leirkatlanszor ismételt „éljen“zés bezárá a’ szertartást. S amaga elnöklete alatt Biedersfeld nemesitő levele felolvastatván, kihirdettetett, ’s igy főkormányzói őszét tettleg is megkezdé. Ezzel átment a’ kir. főkormányszék ülésébe, mellynek nevében üdvözlé r. cath. püspök tusnádi Kovács Miklós ő nmlga, mire ő nmlga felelt, viszontá honi korlátnok szárhegyi gr. Lázár László ő mlga. A’ kormányszéki ülésből hazatérő főkormányzót az utczán sokszoros „éljen“ ’s jövetelkori szertartások követék. Az országos KK. és RR. pompáson öltözködve szállásáig kisérlek ; a’szállása előtt mind katonai, mind városi hangászkar zenével, a’ kiállított katonaság katonai tisztelgéssel, a’ nagy tömeg nép lélekből jövő „éljen“ekkel köszönték. Főkormányzó őnmlgánál fényes ebéd, estve kir. biztos őnmlgánál pompás lánczmulatság volt. Estve a’ város kitűnő fénynyel kivilágittatott. A’ tisztujítás kérdése legéjabb» kapcsa latai közt. I. czikk. Én — mert mindazt, mit e’ fontos tárgyban kinyilatkoztatni fogok, vegyék olvasóim magános ’s nem szerkesztőségi véleménynek — figyelmes vizsgálója voltam azon kórjelenségeknek, mellyek vilányos anyagaikkal megrendítették Európa légkörét; láttam az orvos kezeket, mellyek szelidebb mértékét егеп gyúlékony erőknek galvanikus műtételekre használván, jutalmakat nyerek azon magasztos észlelés által, hogy e’ kisérlet Erdély zsibbadó részeiben°nem olly rángást eszközlött, melly a’ hivékeny reménynek a’halál hóditvványain perczekig életet hazad , hanem a’ lomhult idegek érezni és ellenhalni kezdének, a’ rejtőző érvelés természetes mozdulatokat lön, és a’ lélek az aléltság hallói közül az arezra kibontakozók. Milly Örömérzet, mekkora birodalom ostromolták keblemet ezen órákban, ’s mennyi csalatkozás utóbb, nem a’ tőkéjét is ) Mind két beszédet jövő számunkban közlendjük ■ Szerk. visszaesés miatt, mert erről már szó nem lehetett, hanem a’ gyógyulás fokozatai iránt! Eleitől fogva t. i. azt hittem, hogy nemcsak a’ művészet és irodalom , hanem a politika körében is érvényes a’ hagy Ilovácz arany-szabálya: „Ordinis haec virtus erit............. Ut jam nunc dicat, jam nunc debentia dici Pleraque differat, et praesens in tempus omittat.“ És a’ pártfőknek terveik ezen tökélyére , ’s minden cselekedeteiknek nagy nézetökkeli öszhangoztatására törekedni kell. Hogy félre ne értessem , ’s régibb nyilatkozataimmal, mellyek szintúgy meggyőződésemből forrtak ki, ellenkezésbe jönni ne láttassam , szükség itt szavaim bővebb magyarázatát adni. Azt hittem, és hiszem, hogy a’ közügy emberein csak akkor látható a’ magasabb hivatás bélyege , ’s akkor köttetik személyekhez kezesség a’ süker felől, mikor ők nem a pillanat improvisatorai, hanem egyes tényeit kiképzett általános nézetökkel, oldalas lépéseik főtörekvésökkel, a’ ma és hónap eltök éveivel , szónoklataik nem az alaktalan szenvedélyek ’s minden bitang vélemény ár-apályával, de szívok ’s eszök állandó óhajtásával van erős kapcsolatban. Nem azt állítom, hogy a’ sors mozaik-darabként formálja az eseményeket, ’s csak mesterkez elrendezése és szineteladás szükséges, azokból eszményképeinket megalkatni. Nem azt vitatom, hogy a’ Titan-erejűeknek is a’számítás minden ügyessége mellett siikerülhet, részletes és kimerített reformtervet készíteni, és lehetséges minden új érdeket és szükséget, idegen eszmét és véleményét, különvált akaratot és törekvést, ezen procrusales-ágy mértéke szerint törpitni vagy megnyújtani. Miről meg vagyok győződve, néhány negativba fejezendem ki, s belőlek csak egy sornyi következtetést szándékom vonni. Nem kell azt gondolni, hogy a’ közügyek feletti táborozásban csupán a’ guerilla -harcz czélirányos, és az mindent megtett, ki egy meredek szirtről, vagy mély nyilasból, további terv nélkül, napestig lődözlet nyilasaival. ’S még kevésbé kell olly ártatlan csalódásban lélekzeni, miszerint minden jó ötlet azon kedves Dulcinia, mellyért a’ lovag akárhány előgördülő akadálylyal láncsát tőrjén. Nem kell, mint a’hét sváb teve , karunk izmait kétségbe esőleg megfeszíteni egy nyúl ellen. ’S kell végre — de csak azon esetben , ha meztelen oldalainkat okosan takargatjuk — bízni győzedelmünkben még akkor is, midőn az ellenfél számosabb, mert mindent eszközölhet a’ czélirányos erőföldolgozás számát pótló hatalma. Szóval: ne is lennie, ha boldogulni akarunk, párttaktikánknak. És épen mivel illyesmit elvrokonaimnál — talán szemem és szellemem gyengesége miatt — nem mindig tudtam észrevenni, ismérve aránylagos erőtlenségemet, de mégis annyi képességet sejtve magamban, hogy helyes megválasztással, más pályán, némi sikerrel munkálódhatnék, sokáig vonakodtam a’ közélet küzdhomokára lépni. Azonban közelebbről a’ formák feletti versengés alatt haladási kérdések, is kezdének előlüiedezni , igaz csak olly formán , mint a’ nympha: „Quae fugit per salices, sed se capit ante videri“. De e’ látmány elég vala mégis arra, hogy határozzon jövendőmről Reméltem kezdérit , hogy a’ kis Erdély is valahára fog Magyarország nyomdokain az anyagi jólét ösvényén előhaladhatni, és e’ remény lassanként szivem szent religiojává vált. Föllépésemkor azonban nálam erős tökéletté szilárdult ritkán nyilatkozni olly kérdésekben, mellyeknek a’ múlt már rég megadá hol irányát, hol járhatatlan tömkelegét. Hiszen különben is azon napok , mellyekben a’ balul értesített önösség pro aris et focis kelend tusára, még ezentúl következnek be: azon najtok, midőn a’ mérsékleti nézetek és helyes öntagadás próbaköve felállítatik. Ennyit annak mentségéül , hogy midőn kivételképen egy már csaknem bevégzettnek gondolt tárgyról emelek szót, korántsem akarom határozottan elmondani véleményemet, hanem igyekezni fogok, olvasóimnak tájékozási érintéseket adni, adatokat szolgáltatni arról, mi történt, hozzávűléseket a’ békövetkezhetőkről, ’s egy közvetőleges tanúságot a felől: miként lehet a’ modor hibás jó ezék és nemes eszközök mellett is? Mivel a’ tisztválasztás sérelmes kérdéseiben soha sem közgyűléseken , sem irodalomban nem nyilatkoztam , minden félreértés kikerüléséért szükségesnek látom azokróli meggyőződésemet általános elvekben — mert a’ hely és időm korlulolása miatt egyebet nem lehetek — aphoristkus rövidséggel elmondani. Minthivatalok terjesztessenek megerősítés alá?— Ez az első kérdés