Aradi Hirlap, 1923. július (7. évfolyam, 1558-1582. szám)

1923-07-01 / 1558. szám

■■ I^f !?2$C ^ | Biblioteca»ASTwA*í ^ I-V— ^IBI ü —^ WM I'W IiW <W1« ~" i-S^n?: :j.g,^l,H^?!:: .*“ £i Arad, £923 jalías 1, vasárnap äÄSÄt'^ Sara» «ám ára kisUoldog; RawiDaban 1500 oK. VIL éV, $558 SSáVí SxámOnKUlt 2 1«Íító tó £*5 .MW'avákMban I «K.. iogonfaviában IV« dinár % «eket féivewi«Vadóhivato: ás a hirdeti3i Irr^lák A gazdasági koncentráció írta: SZENDE PÁL A kapitalisztikus gazdasági rendnek egyik legfontosabb ismertető jele az üzemek koncentrációja, a nagy vállalatok fúziója, a kicsinyek felszívása. Ez a folyamat már a kánoni elüti időkben rohamos mérvben haladt előre, a trösztök és kartellek hálózata átfogta az egész világot. Azt lehetne hinni, hogy gazdasági téren rövid időn belül megvalósul az «egy akol, egy pásztor» példázata, s így beteljesedik az a kép, amelyet Marx, a tudományos szocializmus megalapítója, a kapitalizmus jövőjéről már hatvan évvel ezelőtt megrajzolt. Az önálló existenciák köre minden államban szűkebbre szorult, sőt ott is, ahol számbeli visszaesés nem állott be, a függetlenség csak külsőleg maradt fenn, a szinteg önálló gazdasági alanyok is a koncentrált tőke uralma alá jutottak. Most a háború után látjuk, mennyire tökéletlen volt ez az eddigi fejlődési menet, s mily óriási jelentőségek maradtak még nyitva. Öt év óta szünet nélkül folyik a tőkekoncentráció s a folyamat koránt sincs lezárva. Ha valamelyik közgazdasági lapot kezünkbe vesszük, csak úgy hemzseg a hírektől, amelyek vállalatok, bankok, bányák összeolvadását vagy érdekközösségbe való lépését ártják tudtuk A háború rengeteg nemzetközi kapcsolatot szakított szét, s mihelyt a forgalom a hadviselő felek között csak némileg is helyreállott, ezeket újra össze kellett kovácsolni. Ez a koncentrációs folyamat tehát csak a réginek helyrepótlása volt A háborús közgazdasági rendszer összpontosította az egész gazdasági életet, az óriási áruhiány mellett versenyről szó sem lehetett, a kartellek jelentősége tehát háttérbe szorult. Mikor a hadiállapot megszűntével a szabad forgalom — bár számos korlátozással —■ lassanként helyreállt, ezek a kartellek és érdekközösségi szerződések ismét életbe léptek. A koncentrációnak előhaladása tehát sok tekintetben nem valóságos többlet, hanem csupán az előző fejlettségi fok elérése. Ezen túlmenőleg halad a háború befejezése óta a központosítás előre. A békeszerződések módot adnak arra, hogy a legyőzött országok üzemei a győzők ellenőrzése alá kerüljenek s az entente ebbeli jogaival bőven is élt. Ez a kedvező hatalmi helyzet az illetékes gazdasági tényezők figyelmét oly vállalatokra és iparágakra is realiányitotta, amelyekkel normális körülmények között egyáltalában nem törődtek. A nagy entente államok mindent elkövettek, hogy a kisebb szövetséges államok gazdasági élete az ő vezetésük alá jusson. Anglia, Franciaország, Amerika és Olaszország egyaránt kinyújtották csápjaikat. Az így keletkezett érdekkapcsolatok hármas irányban szolgálják a koncentrációt. Mindegyik nyugati hatalom, illetőleg azok a bankok és trösztök, amelyek külföldön vállatokat vonnak az érdekkörükbe, mindenekelőtt az anyaországi üzemekkel hozzák ezeket közeli vonatkozásba, azután egységes vezetés alá hozzák minden államban levő százféle érdekeltségüket, s végül az entente-államokhoz tartozó koncernek külön érdekközösségi kapcsolatra lépnek. Akár a defláció, akár az infláció az uralkodó planéta a gazdasági égen, a koncentráció rohamlépésekkel halad előre. Az infláció a hazai valutától való menekülést jelenti, mert a legjobb spekuláció a zuhanó papírpénzt üzemek összevásárlásába, fektetni, különösen ha a vásárló csoportnak módjában van e célra a jegybanknál kölcsönt kapni s azt megrosszabbodott pénzben visszafizetni. Ennek a módszernek köszönheti Stinnes nagy hatalmi állását, Ausztria, Német-, Lengyel- és Magyarország ennek a folyamatnak klasszikus földjei. A defláció viszont súlyos gazdasági válsággal jár, amely nemcsak a kérész-virág életű inflációs vállalatokat söpri el, hanem a szolidan megalapozott vállalatok egész sorát is megrengeti. Ez kitűnő alkalom a nagytőkének, hogy a kis- és középvállalatokat olcsó áron felszippanthassa. Csehszlovákia és legújabban Ausztria mutatnak erre a módszerre számos példát. Még a nagy számokhoz meglehetősen hozzászokott szemeink is elkápráznak, mikor az ilyen tranzakciók részleteit olvassuk. Ez a hálózat ma már minden világrészre kiterjed s mint az ókori hitregében Kronosz egymásután falja fel gyermekeit — magába olvasztja az eddig önálló vállalatokat. Ennek a szédületes egyesülési forgatagnak kétségkívül nagy termelési előnyei is vannak, de a fő cél mégis a gazdasági és pénzügyi uralom. Az a fejlődési folyamat, amely a háborúval megszakadt, őrült iramban vágtat most előre s vele együtt a lakosságnak két részre oszlása is. Akik ezt a központi szervet irányítják, az az uralkodó csoport, a másik a lakosság óriási többsége. Nem kell hozzá jóstehetség, előre megérezni, hogy ebben az állapotban nehéz szociális konfliktusok magva rejlik, A királyi pár érkezése. Megakadályozott merénylet a királyi vonat ellen? — A bucuresti állambiztonsági hivatal cáfolata. Bucurestiből jelentik: A királyi pár visszautazása közben Lemberg és Stanislau között az uralkodó vonata előtt haladó szerelvényen a rendőrtisztviselők két gyanús viselkedésű nőt fedeztek fel az egyik fülkében. A vonaton levő Cristescu figuranta főnök detektivjeiivel a fülkébe nyitott, de a nők félrelökték a hatósági egyéneket útjukból és leugrottak a robogó vonatról. A vonatot azonnal megállították és elfogták a két nőt, akik közül az egyik lábán súlyosan megsebesült. A lengyel rendőrség felvilágosítása szerint a két nő egy ismert orosz terrorista szervezet tagjai, akik Lengyelország területéről ki voltak tiltva. Kihallgatásuk alkalmával a két orosz nő egy ideig csökönyösen hallgatott és semminemű kérdésre nem voltak hajlandók választ adni, később beismerték, hogy kommunisták. A megejtett nyomozás után a lengyel és a román rendőrség megállapította, hogy a terroristák merényletet akartak elkövetni a király vonata ellen. Minden valószínűség szerint bűntársaik is voltak, akik már előre elhelyezkedtek a vonalon, de a két nő elfogatása meghiúsította terveiket. Az elfogottak egyikéről megállapították, hogy az Lindhalnak, annak az orosz terroristának a neje, aki részt vett a szenátusi bombamerényletben is. A király vonatát egész Galícián nagy őrség kísérte és minden utast a legszigorúbb vizsgálat alá vettek. Későbbi bucuresti távirat szerint a «Iguranta vezérigazgatósága megcáfolta azt a hírt, mintha a két orosz nő merényletet akart volna elkövetni. Bucurestiből jelentik: A királyi pár Sinaiába érkezett, ahol az állomáson Valtoianu, Marzescu, Inculet és Cosma miniszterek fogadták. A király a kormány tagjaival egy félóráig elbeszélgetett és érdekes epizódokat mondott el a lengyelországi útról Új választói törvény készül. A liberális fél hivatalos szenzációja. — Elejti a kormány a lajstromos szavazást. Bucuresti távirat szerint Bratianu Jones miniszterelnök hazaérkezett lengyelországi uljáról, amely után értekezletre hívta össze a liberális párt tagjait. Az értekezleten Bratianu miniszterelnök részletesen beszámolt a Varsóban folytatott tárgyalásokról, amelyet kedvezőnek ítélt meg. A miniszterelnök szinte entuzíáztatssal beszélt a királyi plár fogadtatásáról, amellye a lengyel nép spontán juttatta kifejezésre Románia iránti szimpátiáját. A kisantant nyári konferenciája is teljesen megérett a végrehajtásra, főleg a bolgár kérdés aktualitása folytán. A liberális párt megelégedéssel vette a miniszterelnök kijelentését, amely után szóba került az is, hogy Bratianu Vintilla pénzügyminiszter londoni útja már eddig is bizonyos eredménnyel járt. Az ellenzéki lapok különben maguk sem kételkednek abban, hogy a pénzügyminiszter eredményeket fog tudni elérni a külföldön, de hangsúlyozzák, hogy megelőzőleg már feladta a külföldi tőke romániai terjeszkedése ellen elfoglalt álláspontját. Az Adeverul ma egészen meglepetésszerűen hangzó hírrel lepi meg a politikát figyelemmel kisérő közönséget, midőn azt írja, hogy a kormány utasításai alapján egy bizottság már hozzá is fogott egy új választójogi törvényjavaslat készítéséhez. A törvényjavaslat legfontosabb része az, amely eltörli a regátban a decret legel meghonosított proporcionális választási rendszert, illetve azt csak segédeszköznek tartja fel arra az esetre, ha az egyénenkénti szavazás eredménye pótválasztás lenne. Az Adeverul hire megfelelő nyugtalanságot fog kelteni az egész országban, mert ha az igaz, úgy a regátban is eltérnek attól a választási rendszertől, amely a modern, demokratikus hajlandóságú államok bevált intézménye. — Averescu Constantában tartott népgyűlést s azon heveshangú kritikát mondott el a fölött a rezsimm felett, amely az övét felváltotta. A volt miniszterelnök szerint, ha pártja az uralmon maradt volna, úgy az élet ma jóval olcsóbb lenne, mint 1921- ben volt. Azzal vádoltak bennünket — mondotta Averescu, — hogy nincsen közgazdasági politikánk. Erre a liberálisok egy új közgazdasági politikát találtak fel, amelynek jelszava úgy a belföldi, mint a külföldi tőkével szemben «csak magunk által» és ez a jelszó már két éve győzedelmeskedik és nem lehet annak légköréből kiszabadulni. Úgy hallom, hogy a liberálisok most már készek ezt az elvet is feladni, de kérdéses, hogy ezzel jóvátehetik-e az eddigieket. Bevallom, az én kormányzásom alatt is esett a les, de*mikor a liberálisok kormányra jöttek, nem sikerült nekik az irányzatot megváltoztatni. Ezután a liberális kormány életének tartósságáról beszélt Averescu. A Bucuresti információ szerint a sinaiai konferencián a bolgyár kérdésén kívül még szóba fog kerülni a népszövetségbe küldendő delegátus megválasztása és szovjetoroszországgal folytatandó politika megállapítása.