Erdélyi Hirlap, 1926. január (10. évfolyam, 2276-2299. szám)
1926-01-01 / 2276. szám
n 530 ............. . _ ; —•! , ÍB&Eotecn, V81 A*) Wli ^ évfolyam, ■’276. Fiám, Sgyesssáso S Jmi,^ ^ ^,4raa. ^<9?6^ finoá? l.péntek Megjelenik nsiio és az ünnepeket követő ezelőtt napok kivételével naponta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Strada Meiianu (volt }\ V\Jk TVf MfTkV »T| Forray ucca) 1. szám Telefonszám: 97. .HIc/MJI IliivLAr előgzetes evente 841, epre 420, epre 210 i hóra 70 lej. Külföldre a duplája. Számonként Bucurestiben 50 b. -val több. Ausztriák. 2000 no, Csehszlovákiában 1 cK. Jugoszláviában 2 dinár Békeközvetítés Oroszország és Románia között, Bucuresti, december 31. A kisantant legközelebbi konferenciáján hir szerint Benes csehszlovák külügyminiszter interveniálni fog, hogy a teljes harmónia megteremtődjék Oroszország és Románia között. Duca külügyminiszter kijelentette, hogy a szovjethez való közeledés csak úgy lehetséges, ha az feltétlenül és határozottan lemond Besszarábiáról és elismeri Románia szuverenitását Besszarábia felett Életbe lépett a közigazgatási törvény. Ma délelőtt megérkezett Aradra az a rendelet, amely a közigazgatási törvény életbelépéséről intézkedik. Ez a rendelet hivatkozik a Monitorul Oficial december 22-iki számában megjelent egyszakaszos törvényre, amely pontosan körülírja mindazokat a változásokat, amelyeket a törvény megvalósítása kíván. A rendelet előírja, hogy a városi tanács január elsejétől fogva a szolgálati főnökökből fog állani, akiket a polgármester választ ki a főtisztviselők közül. Ezeknek a szolgálati főnököknek a leghatékonyabban elő kell mozdítaniok a közigazgatás vezetését. A kormány visszahívja Bibescu herceget Washingtonból. (Bucuresti, december 31.) A Cuvantul jelenti: Kormánykörökben általánosságban beszélik, hogy elégtételt fognak szolgáltatni Titulescunak az őt ért sérelemért. Ennek értelmében Bibescu herceg washingtoni állása megrendült. Ugyanezen hírek szerint Bibescu herceget visszahívják Washingtonból és a varsói roma követség vezetését veszi majd át. Ugyanezen hírek szerint Boierescu nyugalmazott román nagykövet tölti be a washingtoni pozíciót. A szovjet delegáció a leszerelési konferencián. Bern, december 31. Szó van arról, hogy a szovjet delegáció a genfi leszerelési konferencián részt vesz. A svájci szövetségtanács a Népszövetség főtitkárságához intézett levelében a szovjet delegáció ügyéről a következőket mondja: Svájcnak a szovjethez való jelenlegi viszonya megengedi, hogy a szovjet delegáció Genfben megjelenhessen. Svájc mindig igyekezett, hogy a külállamok képviselőinek megkönnyítse a területén való tartózkodást és az igazolt delegátusoknak, a legmesszebbmenő szolgálatát (személyük őrzését) biztosítsa. Az annak idején meggyilkolt Verevszky az orosz kormány részéről sem hivatalos, sem félhivatalos delegátusként nem volt bejelentve, tehát személyének biztonságát a svájci községtanács nem garantálhatta jobban, mint bármely más magánszemélyt A nagy küszöb előtt írta: Spectator. Megint egy esztendő gördült le a nagy színpadon és nem tartóztattuk vissza vagy sirattuk el. Csak egy parányi része volt annak az áradatnak, mely előrezúdul az örökkévalóság felé és mi mégis olyan iszonyú nagynak, olyan végtelen súlyosnak éreztük, hogy megkönnyebbedve nézünk a múlt szakadékéba, mely kárhozatos emléknek befalta őt, így öregítjük tudatosan magunkat, így siettetjük szorgalommal életünket a halal ölébe, de hiába, inkább a gondoktól mentes csöndes és lassú haldoklást kívánjuk, mint a megpróbáltatásokban tevékeny és gazdag életet. Tizenegy esztendő immár a mi nagy kínjaink kora. Lehet-e csodálkozni, hogyha mindenfajta türelmetlenséggel és vággyal sürgetjük azt a drága időt, mely oly fukaron van számunkra kimetszve és melynek ilyen ádáz taszítása közt szives és közvetlen ajándékait sem tudjuk elfogadni: néhány istenes mondatot, halhatatlanságra támadó könyvet, művészálmot, alkonyati szépséget, meleg asszonyi szájat, éles falatot és reszkető gyermekkar, »ást? Igen, minden szép és minden jó hasztalan, Idába próbál bennünket Isten Ígérettel és fenyegetéssel, napsütéssel és özönvízzel az élet igazi szerelméhez visszatéríteni: mi még érezzük szánkban a keserű izsóp izét és orrunkban a máglyák bűzét; boldogan látjuk a cudar évek hullását, ha holott közelebb is lépünk sírjainkhoz. Nem hívunk vissza téged «szent esztendő», nem emlékezünk rád meghitt órák csöndjében, azt mondjuk szilárd keserűséggel,hogy nekünk csak olyan kínos voltál, mint tíz halott bajtársad, ki előtted elmerült a sötét múlt gyomrában. Tudjuk, hogy némi igaztalanságot követünk el. Hiszen megtöltötted a csűröket, Locarnoban meglengetted a béke és emberiség fehér zászlaját, elsóhajt ötted a genfi halk zenében az enyhe jövendő némi ígéretét és békére hangoltad az afrikai és szíriai haragot. De miért legyünk aggodalmasan igazságosak, ha annyi igazságtalanságot hagytál tovább virágzani szerteszét a világban./ Miért olvasszuk fel zord szivünket, ha annyi szájtól vontad el a kenyeret, annyi lélektől a méltóságot, ha kemény faggyal rontottál reá a proletárokra és özönvízzel szaporítottad meg a szomorúság csordáját, ha tűröd, hogy milliók legyenek az emberi méltóságból kizárva, ha nem tudod letétetni a fegyvereket, ha erőtlen vagy a Mussolinik lehengerelt sere, ha petróleummezők müiatt újabb háborúk magvát ülteted el, ha éles vámhatárok és állami gyűlölködésekkel akadályozod, hogy a világ szűz álmodozói egymásra találjanak? Te tűrted, hogy korán haljon meg Eeymont, a parasztok írója, pusztuljon a jó Romain Rolland szíve, háttérbe szoruljon a nemes Gandhi, elnézted, hogy a sárga folyó mentén a ragadozó kisebbségek öldököljék a szelíd többséget, veresre ütlegeljék Costa-Forut, fajokat, vallásokat ostorozzanak és egy hamis tavasz mámorától megőrjítve az erdélyi folyók tönkretegyék ártatlan szenvedők műves eredményeit. Mi értelme volna, ha hajbókolnánk emléked előtt, megsiratnánk, gyászolnánk, feldicsérnénk és képedet tartós emlékezetünk egyik cédrusfiókjába zárnak? De itt feszül a nagy küszöb, melyen hiába, át kell lépni, előttünk borong az ismeretlen köd, melybe életünket kell lökni, mint egy fűtött, dübörgő mozdonyt. A rend sínpárjai ki vannak építve és hatalmas parancsok előírják az indulást és menetrendet, örök nagy optimizmus támad fel bennünk, mikor az első ujesztendős percben az első bátortalan lépést megtesszük. Messzi tájakról elszabadult ígéretek hullanak felénk. Elgyötört érzékeink ismeretlen és nagyszerű ingereket fognak fel. Mintha boldog gyermekarcokat, derült férfiakaratokat, termékeny asszonyöleket, húis ételeket, vidám művészetet, nemes méltóságot, új színeket, hangokat, illatokat, tapintásokat kápráznánk fel hirtelen. Lelkünk kigyul a határtalan reménytől és vörös fáklyafénnyel taszítjuk vissza az alaktalan ködöt. Hátha a mozdonyok gyorsabban és biztosabban futnak majd előre és jótékony állomások buknak elénk? Hátha elfogynak hirtelen a szolgai sínek, leugrálhatunk a gépekről és hatalmas fiatalsággal szétszaladhatunk: a szabad és illatos mezőkön í nj , hitt, >*j lehetüSi.-g4*kg^álmokat, friss valóságokat szedni? Víalha ez az esztendő végét veti a gyászzenének és megszólaltatja az emberi megértés és általános szeretet fanfárjait? Hátha, hátha nem a cudar jelent szőjük tovább könnyel, vérrel nyálazva össze szálait, hanem kitépjük az idő méhéből a gyerek jövendőt? A meglepetések csodája visszatérhet. Minden megújulhat, ami volt. A lehetőségek kiapadhatatlanok. Talán elúszik az ördög és Isten kezén nem őszi legyek, hanem nagyszerű tervek vagyunk megint? Miért ne lehetne a decemberi villámlásból kitűnő jóslat és a részeg igékből boldog megteljesedés? Hiszen nem aranyat kérünk, hanem megváltást, hiszen nemes fájdalom többet szántott a föld régein, mint léha nyegleség, többen sirtak, mint táncoltak tiz év alatt. Emberek, kik ma fásult lélekkel köszöntitek egymásra a bemagolt «boldog uj esztendőt», fogadjátok e hasábokról a határtalan optimizmus és végtelen jóindulat forró kívánságait. Piros szív szerető óhajtásait köszöntjük reátok. Kívánjuk, hogy lelketek felforrjon, hogy munkátok lelkes legyen és iparkodástok sok nemes boldogságot arasson. Akarjuk, hogy nagy lépést tegyetek az emberiség méltósága és a száműzött igazság felé Nem henye és tréfás örömöket kívánunk nektek, nem, de nagyon kemény küzdelmet, de nagyon méltóságos eredményeket. Békés és emberi megoldásokat. Az élet nem kacagtató bábjáték Nem szabad azonban nyomorult és kegyetlen börtönné sem aljasodnia. A mi sarkalatos kívánságunk, hogy visszakapja igazi értelmét és jelentőségét. Azt akarjuk, hogy emberi legyen mindaz, ami embertől indul és emberre vonatkozik. Munka, adó, jog, kenyér, hajlék, öröm és bánat. E hasábokról azt kiáltjuk a jövendőnek: add vissza mindenkinek az isteni bélyegzőt, a szabadságot, munkalehetőséget, csöndes mosolyt, a férfiasságot, a szerelmiét, a gyermeki mosolyt, a hit, a munka, tudomány és művészet nemzeti és nemzetfeletti szolidaritását, a földi életet megint a földön. Földet a földnek, emberiséget az embernek, tiszta zászlókat a rut emlékek fölött,