Erdélyi Hirlap, 1928. április (12. évfolyam, 2936-2957. szám)

1928-04-01 / 2936. szám

Kit. évfolyam, 2936. szám. Egyes szám­ára 6 lej. Arad, 1928. április 1. vasárnap fvnni^T i7 ¥ jfgi mjía gjálLJi jj||jf Ta« N­8b |$&{ f.Kf «Ä­* ■; $ Cultura PoporuM Romana Megjelenik kellő és az ünnepeket követő ezelőtt előfizetés évente 1080, T, eure 540, 7, eure 270 napok kivételével naponta. — Szerkesztő­­i hóra 90 lei Külföldre 1 hóra 140. Számonként­ség és kiadóhivatal: Strada Metianu­­ volt A­D/A DI MIDI AD Bucuregtiben 50 b.-val több. Ausztriába 3000 bo, Forray ucca> 1. szám. Telefonszám: 97. 1­30­ lp» filIKM sr Csehszlovákiában tbh cK. Jugoszláviában 2 dinár Reinitz Jakabot jogerős ítélet­tel felmentette a nagyváradi tábla. Semmi bizonyíték nem merült fel Reinitz bűnösségére.­­ Reinitz újrafelvételt kér a Grosz-féle gyilkosság ügyében. ■» < Örömében sirt a tárgyalás egész kö­zönsége. Az Erdélyi Hírlap kiküldött tudósítójának telefonjelentése Oradea (Nagyvárad), műve. 31. Senki sem várta a felmentő ítéletet, senki sem számított erre a meglepő fordulatra. Talán csak maga Reinitz, aki álhalámasan ragaszkodott ártat­lanságához és tűrhetetlenül bízott abban, hogy a tábla felmentő ítéletet hoz. Mert más ítélet nem lehetett, csak­ a két véglet — élet­fogytiglani fegyház, vagy felmentés. Ez a felmentő ítélet új fordulatot jelent. Reinitz már nyilatkozott, hogy az első jog­erős életfogytiglani Ítélet ügyében újratervé­­telt kér*" És tényleg gondolkodóba ejti az embert — vájjon a véletlen terhelő körül­mények egész láncolata fonta a titokzatos ember személye köré a sokszoros gyilkosság rettenetes vádját, vagy valóban bűnös, de hallatlan energiával, szívóssággal és ügyes­séggel tépi ki magát a gyanú felmerült tám­pontjainak fojtogató hálójából. Megdöbbentő, hogy a törvényszék életfogytiglani fegyház­­itéletét olyan kevés ténybeli bizonyíték tá­masztotta alá, hogy a tábla kénytelen volt a felmentést elhatározni. Már­a a vizsgálóbíró el­ejtené a vádat a Rozmarnn-féle gyilkosság ügyében, de az ügyészség fenntartotta és a tárgyaláson aztán teljesen mellőzték Heinitz legfontosabb igazolását, ez alibit. Reinitz ellen még vagy tíz gyilkosság ügyében folyik az el­járás,­­­e az­ ügyeket olyan sorrendben vették tárgyalás alá, hogy első­­sorban a legtöbb vádhoi . '­invitél'o­ •farlal"­­m­azö ‘bűnügyeket tárgy­altatták". A mostani felmentő ítélet ezért erősen kedvező kihatás­sal lesz a további tárgyalásokra sőt talán visszamenő hatása is. lehet, ha az igazságszol­gáltatás és Grosz-féle gyilkosság ügyében helyt ad az újrafelvetési kérelemnek. Meg­történhetik tehát, hogy Reinitz, akinek neve az egész világsajtót bejárta, szerecsenből fehér­re mossa magát és újra visszakerül abba a társadalomba, amely oly hangos szóval szám­űzte Reinitz már nem emlékszik mindenre. A mai táblai tárgyalás részleteiről Nagy­­váradra kiküldött munkatársunk a követke­ző telefon­je­le­n­t­és­be­n számol be: Szombaton délelőtt pontosan 10 óra­kor folytatódott a táblai tárgyalás Rozma­­rin Jenő meggyilkolása ügyében. Már jóval a tárgyalás megkezdése előtt zsúfolásig meg­telt az ítélőtábla nagyterme. A tolongó kö­zönség sorában nagy számmal voltak nők. Legtöbbjének m­ár nem jutott ülőhely és állva hallgatták végig a tárgyalást, amely több, mint két óra hosszáig tartott. A hallga­tóság sorában nagyon sok szatmári lakos fog­lalt helyet, akik már tegnap óta hallgat­ják a tárgyalás lefolyását. Simionca György dr. védő előtt hatalmas iratcsomók hever­nek az asztalon. A védőbeszéd olyan nagy érdeklődést váltott ki, hogy több ügyész, törvényszéki és táblaikra is megjelent, hogy Simionca Györgyöt meghallgassák. Simonka György dr. tökéletesen felkészült a véde­lemre. Fejből idézi az összes dátumokat, tanúvallomásokat. Nála jobban talán csak az elnök, Georgescu Valceanu ismeri job­ban az anyagot és megtörtént az a meglepő eset, hogy a tanácselnök még magát Remit­­zot is kijavította egy dátummal. Pedig Reinitz szinte hetűszerin­t ismeri az összes tanúvallomásokat és még a törvényszéki íté­letet is szóról-szóra idézte. Amikor az el­nök helyesbítette szavait, megcsóválta fejét és halkan mondta: — Már nem emlékszem pontosan. De csak egyetlen dátummal mondott csődöt az emlékezőtehetsége, mert bámula­tos precizitással mutatta ki a tanúvallomá­sok pontos szövegének recitálásával, hogy az egyes tanúk vallomásában hol van ellent­mondás. Simonca György dr. érdekes védőbeszéde. A tárgyalás megnyitása után Valceanu el­nök a védőinek adja meg a szót. Tegnap az ügyész vádbeszédével zárult a tárgyalás, amelyet most a védőbeszéd kezd meg. A legnagyobb csendben kezdte m­eg beszédét Simionca György dr., Reinitz védője. A ha­­talmas védőbeszéd kerüli a szentimentaliz­­must, nem a szívre, h­anem az agyra igyek­szik hatni és beszéde kizárólag adatok és tények halmaza. Kijelenti, személyi érde­ke, hogy az ítélet felmentő legyen. Ez er­kölcsi győzelmet jelent a részére, mert Rei­­nitzre nézve úgysem számít, hogy milyen az ítélet, anyagi jövedelmet pedig nem várhat, miért Reinitztől a mostani tárgyalá­son való képviseletért sem­mi honoráriumot nem­ kap. Nagyon fontosnak tartja, hogy ezt a Riezmiarin-ügyet a többitől teljesen füg­getlenül ítéljék meg és különösen az élet­fogytiglani ítélettől senki se befolyásoltassa magát. Foglalkozik a vádbeszéd egyes pont­jaival, majd a tanúvallomásokra tér át. A 9 éves szemtanú terhelő vallomása. Rendkívül nagy hatást váltott ki a vé­dőbeszéd következő részlete. Simionca György dr. megállapította, hogy a 9 esz­tendős Muresan Mária a gyilkosság idején néhány pillanatig látta csak a fiatal Rosma­rin kíséretében levő öreg zsidót. A leányt csak négy esztendő miulva hallatták ki és akkor a kislány kijelentette, hogy tökéle­tesen felismeri Reinitzet. — Itt van a másik tanú, Chirvainé,­­ •— mondotta Simonra dr. és a közönség felé fordulva igy folytatja: — és kérem a hall­gatóság jelenlevő hölgytag­jainak szives en­gedélyét a véleményem kinyilvánításához. A­mi a női érzelmeket illeti, felette belejyg­­jillhtatok és fegyelm­ezetlenebbek, mint a A hallgatóság sorában élénk, ideges mozgolódás támad. Elnök: Kérem­ a közönséget, hogy min­den véleménynyilvánítástól tartózkodjék és maradjon csendben. Simonca György ezután azt igyekszik bizonyítani, hogy Chirvainé vallomása sem­miesetre sem lehet bizonyíték Reinitz bű­nössége mellett és kétségbe vonja azt, hogy a tanú felismerhette Reinitz Jakabot. Reinitz változó arca Nézzék csak ezt a rajzot, — mondot­­a, — ez három évvel ezelőtt készült Rei­­nitzről, ráismer-e valaki önök közül arra a Reinitzre, aki ott ül előttünk. Azt hiszem­, senki semi. (A rajzot lehelyezi a bíróság asztalára és a bírák figyelmesen kezdik az összehasonlítást.) Én, a védőügyvédje, — folytatja Simionca dr. — magam sem is­mertem fel, amikor csütörtökön találkoz­tam vele, annyira megváltoztatta a fegy­­ház és az, hogy a szak­állát leberetvá­lt. De, ammig szakállt viselt, azelőtt is tapasztal­ható volt, hogy mennyire változó Reinitz­ arcának jellegzetessége. Ezért nem­ lehet értékelni Muresan Mária és Chirvainé ta­núvallomását, akik felismerni vélték Rei­­nitzet. Ezután azzal foglalkozik, hogy Rozsma­­rin Márkus m­eg akarta vesztegetni Rei­nitz védőjét, hogy a vádlott vagyonát magá­nak kaparintsa meg. Ha a gyilkosságot * Rajki testvérek követték el, azoknak vagyo­na szintén elvehető Az­ ítélőtábla előtt fek­vő vád gyilkosságra és rablásra való fel­hajtásról szól Reinitz ellen. Ki a gyilkos? Ha Reinisz volt a bujtogató,­­ követte el a gyilkosságot? A gyilkos szemé­lyét nem derítette ki a vizsgálat. Az ügyész, azt állítja, hogy Oláh János volt a gyilkos, aki tudvalevőleg még a nyomozás idején ön­­gyilkosságot követett el. Elnök: Az ügyészségnek ez csak a véle­ménye. A vádiratban ismeretlen szerepel, ki Nicu Mircea főügyész: Nekem csak fel­tevésem az, hogy Oláh János lehetett a gyil­kos­Simonca György dr.: Az én véleményem az, hogy Oláh János nem is lehetett a gyil­kos. Hogyan követhette volna el a gyilkos­ságot egy 77 éves törődött aggastyán a 21 éves erős fiatalember ellen?

Next