Erdélyi Hirlap, 1928. április (12. évfolyam, 2936-2957. szám)
1928-04-01 / 2936. szám
Kit. évfolyam, 2936. szám. Egyes számára 6 lej. Arad, 1928. április 1. vasárnap fvnni^T i7 ¥ jfgi mjía gjálLJi jj||jf Ta« N8b |$&{ f.Kf «Ä* ■; $ Cultura PoporuM Romana Megjelenik kellő és az ünnepeket követő ezelőtt előfizetés évente 1080, T, eure 540, 7, eure 270 napok kivételével naponta. — Szerkesztői hóra 90 lei Külföldre 1 hóra 140. Számonkéntség és kiadóhivatal: Strada Metianu volt AD/A DI MIDI AD Bucuregtiben 50 b.-val több. Ausztriába 3000 bo, Forray ucca> 1. szám. Telefonszám: 97. 130 lp» filIKM sr Csehszlovákiában tbh cK. Jugoszláviában 2 dinár Reinitz Jakabot jogerős ítélettel felmentette a nagyváradi tábla. Semmi bizonyíték nem merült fel Reinitz bűnösségére. Reinitz újrafelvételt kér a Grosz-féle gyilkosság ügyében. ■» < Örömében sirt a tárgyalás egész közönsége. Az Erdélyi Hírlap kiküldött tudósítójának telefonjelentése Oradea (Nagyvárad), műve. 31. Senki sem várta a felmentő ítéletet, senki sem számított erre a meglepő fordulatra. Talán csak maga Reinitz, aki álhalámasan ragaszkodott ártatlanságához és tűrhetetlenül bízott abban, hogy a tábla felmentő ítéletet hoz. Mert más ítélet nem lehetett, csak a két véglet — életfogytiglani fegyház, vagy felmentés. Ez a felmentő ítélet új fordulatot jelent. Reinitz már nyilatkozott, hogy az első jogerős életfogytiglani Ítélet ügyében újratervételt kér*" És tényleg gondolkodóba ejti az embert — vájjon a véletlen terhelő körülmények egész láncolata fonta a titokzatos ember személye köré a sokszoros gyilkosság rettenetes vádját, vagy valóban bűnös, de hallatlan energiával, szívóssággal és ügyességgel tépi ki magát a gyanú felmerült támpontjainak fojtogató hálójából. Megdöbbentő, hogy a törvényszék életfogytiglani fegyházitéletét olyan kevés ténybeli bizonyíték támasztotta alá, hogy a tábla kénytelen volt a felmentést elhatározni. Mára a vizsgálóbíró elejtené a vádat a Rozmarnn-féle gyilkosság ügyében, de az ügyészség fenntartotta és a tárgyaláson aztán teljesen mellőzték Heinitz legfontosabb igazolását, ez alibit. Reinitz ellen még vagy tíz gyilkosság ügyében folyik az eljárás,e az ügyeket olyan sorrendben vették tárgyalás alá, hogy elsősorban a legtöbb vádhoi . 'invitél'o •farlal"mazö ‘bűnügyeket tárgyaltatták". A mostani felmentő ítélet ezért erősen kedvező kihatással lesz a további tárgyalásokra sőt talán visszamenő hatása is. lehet, ha az igazságszolgáltatás és Grosz-féle gyilkosság ügyében helyt ad az újrafelvetési kérelemnek. Megtörténhetik tehát, hogy Reinitz, akinek neve az egész világsajtót bejárta, szerecsenből fehérre mossa magát és újra visszakerül abba a társadalomba, amely oly hangos szóval száműzte Reinitz már nem emlékszik mindenre. A mai táblai tárgyalás részleteiről Nagyváradra kiküldött munkatársunk a következő telefonjelentésben számol be: Szombaton délelőtt pontosan 10 órakor folytatódott a táblai tárgyalás Rozmarin Jenő meggyilkolása ügyében. Már jóval a tárgyalás megkezdése előtt zsúfolásig megtelt az ítélőtábla nagyterme. A tolongó közönség sorában nagy számmal voltak nők. Legtöbbjének már nem jutott ülőhely és állva hallgatták végig a tárgyalást, amely több, mint két óra hosszáig tartott. A hallgatóság sorában nagyon sok szatmári lakos foglalt helyet, akik már tegnap óta hallgatják a tárgyalás lefolyását. Simionca György dr. védő előtt hatalmas iratcsomók hevernek az asztalon. A védőbeszéd olyan nagy érdeklődést váltott ki, hogy több ügyész, törvényszéki és táblaikra is megjelent, hogy Simionca Györgyöt meghallgassák. Simonka György dr. tökéletesen felkészült a védelemre. Fejből idézi az összes dátumokat, tanúvallomásokat. Nála jobban talán csak az elnök, Georgescu Valceanu ismeri jobban az anyagot és megtörtént az a meglepő eset, hogy a tanácselnök még magát Remitzot is kijavította egy dátummal. Pedig Reinitz szinte hetűszerint ismeri az összes tanúvallomásokat és még a törvényszéki ítéletet is szóról-szóra idézte. Amikor az elnök helyesbítette szavait, megcsóválta fejét és halkan mondta: — Már nem emlékszem pontosan. De csak egyetlen dátummal mondott csődöt az emlékezőtehetsége, mert bámulatos precizitással mutatta ki a tanúvallomások pontos szövegének recitálásával, hogy az egyes tanúk vallomásában hol van ellentmondás. Simonca György dr. érdekes védőbeszéde. A tárgyalás megnyitása után Valceanu elnök a védőinek adja meg a szót. Tegnap az ügyész vádbeszédével zárult a tárgyalás, amelyet most a védőbeszéd kezd meg. A legnagyobb csendben kezdte meg beszédét Simionca György dr., Reinitz védője. A hatalmas védőbeszéd kerüli a szentimentalizmust, nem a szívre, hanem az agyra igyekszik hatni és beszéde kizárólag adatok és tények halmaza. Kijelenti, személyi érdeke, hogy az ítélet felmentő legyen. Ez erkölcsi győzelmet jelent a részére, mert Reinitzre nézve úgysem számít, hogy milyen az ítélet, anyagi jövedelmet pedig nem várhat, miért Reinitztől a mostani tárgyaláson való képviseletért semmi honoráriumot nem kap. Nagyon fontosnak tartja, hogy ezt a Riezmiarin-ügyet a többitől teljesen függetlenül ítéljék meg és különösen az életfogytiglani ítélettől senki se befolyásoltassa magát. Foglalkozik a vádbeszéd egyes pontjaival, majd a tanúvallomásokra tér át. A 9 éves szemtanú terhelő vallomása. Rendkívül nagy hatást váltott ki a védőbeszéd következő részlete. Simionca György dr. megállapította, hogy a 9 esztendős Muresan Mária a gyilkosság idején néhány pillanatig látta csak a fiatal Rosmarin kíséretében levő öreg zsidót. A leányt csak négy esztendő miulva hallatták ki és akkor a kislány kijelentette, hogy tökéletesen felismeri Reinitzet. — Itt van a másik tanú, Chirvainé, •— mondotta Simonra dr. és a közönség felé fordulva igy folytatja: — és kérem a hallgatóság jelenlevő hölgytagjainak szives engedélyét a véleményem kinyilvánításához. Ami a női érzelmeket illeti, felette belejygjillhtatok és fegyelmezetlenebbek, mint a A hallgatóság sorában élénk, ideges mozgolódás támad. Elnök: Kérem a közönséget, hogy minden véleménynyilvánítástól tartózkodjék és maradjon csendben. Simonca György ezután azt igyekszik bizonyítani, hogy Chirvainé vallomása semmiesetre sem lehet bizonyíték Reinitz bűnössége mellett és kétségbe vonja azt, hogy a tanú felismerhette Reinitz Jakabot. Reinitz változó arca Nézzék csak ezt a rajzot, — mondota, — ez három évvel ezelőtt készült Reinitzről, ráismer-e valaki önök közül arra a Reinitzre, aki ott ül előttünk. Azt hiszem, senki semi. (A rajzot lehelyezi a bíróság asztalára és a bírák figyelmesen kezdik az összehasonlítást.) Én, a védőügyvédje, — folytatja Simionca dr. — magam sem ismertem fel, amikor csütörtökön találkoztam vele, annyira megváltoztatta a fegyház és az, hogy a szakállát leberetvált. De, ammig szakállt viselt, azelőtt is tapasztalható volt, hogy mennyire változó Reinitz arcának jellegzetessége. Ezért nem lehet értékelni Muresan Mária és Chirvainé tanúvallomását, akik felismerni vélték Reinitzet. Ezután azzal foglalkozik, hogy Rozsmarin Márkus meg akarta vesztegetni Reinitz védőjét, hogy a vádlott vagyonát magának kaparintsa meg. Ha a gyilkosságot * Rajki testvérek követték el, azoknak vagyona szintén elvehető Az ítélőtábla előtt fekvő vád gyilkosságra és rablásra való felhajtásról szól Reinitz ellen. Ki a gyilkos? Ha Reinisz volt a bujtogató, követte el a gyilkosságot? A gyilkos személyét nem derítette ki a vizsgálat. Az ügyész, azt állítja, hogy Oláh János volt a gyilkos, aki tudvalevőleg még a nyomozás idején öngyilkosságot követett el. Elnök: Az ügyészségnek ez csak a véleménye. A vádiratban ismeretlen szerepel, ki Nicu Mircea főügyész: Nekem csak feltevésem az, hogy Oláh János lehetett a gyilkosSimonca György dr.: Az én véleményem az, hogy Oláh János nem is lehetett a gyilkos. Hogyan követhette volna el a gyilkosságot egy 77 éves törődött aggastyán a 21 éves erős fiatalember ellen?