Erdélyi Hirlap, 1929. január (13. évfolyam, 3155-3178. szám)

1929-01-03 / 3155. szám

_ ERDÉLYI HÍRLAH _______________1929. január 3. csütörtök AUTO. Érdekes számok és adatok a motor életéből. Emre olvasó, aki autód kényelmes­ ülé­sén robogsz dolgod után, vagy repülőgép ka­binjában sz­állsz városok, országok felett, gon­dolsz-e egy pillanatra is arra a rabszolgára, amely járművedben szerényen meghúzódva, fá­radhatatlanul hajtja azt földi, vagy légi út­ján? Eszedbe jut-e néha, hogy a robbanó­ m­o­­tor, ez a modern vasrabszolga mily sziszifuszi erőfeszitéssel tölti be feladatát, s hogy bennte a dugattyúk, kerekek, szelepek, gyujtó-gyier­­tyák mily szédületes iramlá s mégis csodála­tos pontossággal összehangolt munkája foly­tán válik lehetővé a gépkocsi rohanása és a gépmadár könnyed tovasuhanása? Az alábbi néhány számiadat bepillantást enged abba a csodálatos világba, melyet a robbanó­motor, a modern tudomány e bámulatos alkotása rejt magában. Mindenekelőtt néhány szót magáról a motorról. Ez a gép tudvalévően henger alakú edények sorozatából áll, melyekben dugattyú mozog fel s alá. Mikor a hengerben a dugat­­­tyú lefelé halad, az akkor nyitó «szívósze­lep» -en fát benzin-levegőkevterék ömlik utána. Ez visszafelé haladva­, összesajtolja. Az ös­­­szepréselt gázkeveréket a gyújtó­gyertya vil­lamos szikrája felrobbantja, mire a dugat­­­tyú lesiklik, majd ismét visszatérve, az el­égett gázokat kitolja a kipuffogószelepen. Ez­után ismét elölről kezdődik a játék. A motor­nak ez a négy munkamozzanata «üteme», a tengely két fordulata allatt zajlik le. Erőt adó robbanás tehát csak minden második fordu­lat alatt van, a többit a motor saját lendítő­ereje végzi. E «négyütemes» motorokkal szem­ben vannak olyanok is, a melyek ezt a négy kü­lönféle tevékenységet két «ütembe» szorítják össze. Ezeknél tehát minden fordulatra jut egy robbanás, minek folytán nagyobb is az erőkifejtésük, mint a négyütemű motoroké. A dugattyúk ide-oda menő mozgását a hajtókarok forgó mozgás alakjában viszik át a motor tengelyére. Vegyünk már most pél­dá­ul egy gyorsjáratú autó­motort, mely per­cenként 4000-et forog. Ha a motor négyüte­mű, a mondottak alapján hengerenkint min­den percben 2000-szer pattan elő szikra a gyújtókészülékből s 2000 robbanás történik. Azaz másodpercenként kb. 33, egy óra alatt pedig 120.000. Kétütemű motornál e számok megduplázódnak; minden hengerben másod­­percenkint 66-szor, óránként pedig 210.000- szer robbant a gyertya villamos szikrája. Kép­zeljük el a hengereknek és a dugattyúknak ezt a folyton megismétlődő, szörnyű igénybe­vételét, azt a sok ezernyi heves ütést, amit a felrobbanó benzin minden percben a dugat­­­tyúra miér­t a gyújtókészül­ék szapora tevé­kenységét, amellyel a kellő időben újra meg újra kipattantja a robbanást kiváltó szikrá­kat Képzeljük magunkat egy motor­henger belsejében s gondoljuk el, micsoda hőséget kell a dugattyúknak ,és a hengereknek a sza­kadatlan robbanások pergőtüzében kiállaniok (ezért is hűtik a motort) s mekkora az a­­ me­chanikai terhelés, amit a hajtórudaknak a dugattyúktól át kell venniök. Minden egyes robbanás kb. 1300 kg­ erővel taszítja le a du­gattyúit, ami azt jelenti, hogy az említett négyütemű motornál percenként 2600 tonná­nak megfelelő erő hat egy-egy dugattyúra és hajtórúdra.­­ A motor anyagcseréjét szabályozó szele­peknek sincs irigylésre méltó dolguk. Felvé­ve, hogy a szelep, egyszeri ide-oda mozgása alatt 16 mm. utat tesz meg, egy 4000 fordu­­latú motornál percenként 32.000 mm.-t, egy óra alatt 1.92 km­-t kell megtennie. A dugat­­­tyúknak is bőve­n kijut az ide-oda való futká­­rozásból. Ha a dugattyú lökete pl. 110 mm., az a tengely egyetlen fordulata alatt 220 mm-t tesz meg (mivel fel- és lefelé, azaz két­szer kell a lökethosszt befutnia). 4000 for­­dulatú motorban pedig egy óra alatt 52,8 km­­nyi utat jár a hengerben. Ha még mindeh­hez az üzem közben fellépő sok százfokos hő­mérsékletet is hozzávesszük, csak csodálat­tal adózhatunk a mérnököknek, akik a haj­dan megbízhatatlan robbanó­motort aránylag tartós és munkabíró géppé tökéletesítették. Az említett számpéldák csak a gyakorlat­ból kiragadott adatok, melyektől fel- és lefelé bőven van eltérés. A következőkben azonban konkrét példával szolgálunk, mely a Bremen motorjának teljesítőképességét világítja meg. A világhírű repülőgép történelmi nevezetes­ségű útját 40 óra alatt tette meg. Hathenge­res motorja és légcsavarja ez alatt 3,312.000 forgást végzett. Hengereiben a dugattyúk és a szelepek 39,744.000-szer mozogtak ide-oda. A hat dugattyú 40 óra folyamán 7,568.610 klim­­nyi utat járt be. S a gépmadár e roppant erő­próba után ép és használható motorral eresz­kedett le az amerikai kontinensen. Élő szervezethez hasonló szaporas­ággal s pontossággal dolgoznak motoraink, a félel­metes erőt fejtve ki, amilyet eddig nem is­mert az emberiség. Mindez szinte tisztelte­tét gerjeszt bennünk e néma acél­ rabszolgánk iránt, de még inkább az emberi géniusz iránt, mely megalkotta e csodálatos gépeket. £ r. f­loppdeläJDac GxDotare. váltó. Motorkerékpáron leginkább rendőrök járnak. Magánember csak igen ritkán. Az a­me­rikai utak elég szélesek, de egyáltalában nem annyira, mint ahogyan ezt általában Európá­ban képzelik. Legjobban a cementutakat sze­retik, Kanadában hatványozott makadámiutak a legdivatosabbak. Az utakon nem járnak vasabroncsos teherkocsik, a tömör gumimi­­abroncs is ritkaság ,és így sokkal tovább tart­hatnak az utak, mint nálunk. A vasúti sorompó a legtöbb helyen isme­retlen fogalom. Annál több azonban az ilyen átjáróknál a fakereszt, melyek halálos bal­esetekről beszélnek. Philadelphiánál a Delaware hídján egy nap alatt 59.990 autó haladt át. Ohióban a legtöbb hidat úgy építették meg, hogy azo­kon a kanyarodók vannak. Állítólag­­ azért, hogy az autók sebességét csökkents­ék. Azon­ban hallatlan nagy áldozatok­­ árán csak azt érték el, hogy a vezetők most annál gyorsab­ban akarnak ezeken a hidakon áthaladni, hogy vezetési ügyességüket bem­utasszák­. A Tízezer kilométeres autóút Euró­pán keresztül. Az automobiltechnika mai állása mellett a 2-­3000 kilométeres túra sik­lóibon nem jelent valamirevaló nehézséget többé. H­a a modern konstrukciójú túrakocsit komoly megpróbáltatásnak akarjuk alávetni, akkor hosszabb útvonalat kell számlára előír­nunk. Ezért a német automobilklub megfon­tolás tárgyává tette, hogy egy nagyszabású tú­­rautat rendez 10.000 kilométeren. Ez nem­csak a gépek és vezetőik szám­ára volna ko­moly vizsga, hanem­ a túra útvonalának ve­zetésével egész Európa számára bizonyítékot szolgáltatna a modern automobilizmusnak né­peket összekötő erejéről. A túra útvonalát nagy vonalakban a következőképen tervezik: Hága, Páris, Madrid, Olaszország­, Ausztria Helsingfors, Haparanda, Stokholm, Kopenhá­­ga, Berlin. A túraúton csak szériakocsik ve­hetnek részt és pedig az egyes márkák­ részé­ről küldött és magánvezetőkkel. Minden részt­vevő mellé naponta váltakozó biztosokat ad­nának, aki ellenőrizné, hogy az egyes javítá­sok csak a kocsin található pótalkatrészekkel és szerszámokkal­ történjen. Az egész túra részére mintegy 30 km­ átlagsebességet írnak elő. Ebbe beleszámítják a nappali és éjszakai szüneteket, de nem számítják a hajóutak ide­jét, így az egész túrát körülbelül tizenöt nap allatt be lehetne fejezni. Fritsch, a német au­tomobilklub alelnöke, az Association legutób- MV­M COl APOILO A Ma csütörtöki LYA MAUA legjobb szerepe, legszebb filmje szívem egy Jtu-lwT folytatja sikerét a 7 és 9 órakor HAJBLItY fiel 2 részes filmje EMBEREK, ÁLARCOK mindkét rész egyszerre bemutatva Egy német túrázó megfigyelései Amerikában. Az Allgemeine Deutsche Automobil Club néhány tagja társas autókirándulást rendezett Amerikába. A kirándulók egyike írja megfi­gyeléseiről a következőket: Amerika egyesi városaiban óriási a gép­kocsi-forgalom­, de tulajdonképpen sehol sem erősebb, mint Berlinben a Kaiser Wilhelm Gedächtniskirche körül. A közlekedést sza­bályozó lámpákból mintha Newyork közép­pontjában kevés­, egészen apró helységekben mintha sok lenne. Minduntalan fellobbannak a Vörös és zöld jelzések, melyek­ szinte egé­szen megszüntették a kürtjelzéseket. Az ame­rikai már alig használja jelzőkürtjét, még akkor sem, amikor pedig kellene. Ezért lát az ember az utak mellett annyi szerencsétl­e­­nül járt kocsit és a veszedelmesebb kanyaro­­dóknál annyi szomorúan figyelmeztető fake­resztet. 1 • j­i I­l_£ Í­V Amerikában majdnem mindenki vezet autót, természetes, hogy sokan rosszul, sőt többen rosszul, mint Európában. Kanyarodók vételénél egyáltalában nem mutatnak semmi technikát. Viszont a jelzőlámpák színének változása előtt egy pillanattal átsuhanni, azt pompásan értik. Általában a szabályokat sem tartják be túlzott lelkiismeretességgel és nem előznek azon az oldalon, amelyiken pedig kel­lene. Az út felén is csak ott nem­­mennek túl, ahol fekete vagy fehér vonalak jelzik az út közepét. Amerika az az ország, ahol az ember nem lát kerékpárost és motorkerékpárost. 4000 ki­lométert futo­ttunk be amerikai utakon húsz nap alatt és nem láttunk húsznál több kerék­párost. Az országutakon gyalogos is alig van. Akinek nincs autója, az az országutakon fel­­kéredzkedik valamelyik kocsira. Az ilyen in­gyen utasokat nappal majdnem mindig fel is veszik. Egym­ással szemben igen szolgálatkészek az Országúton az autósok, összeütközéseknél gyorsan megállapítják a kárt és sietnek to­

Next