Hirlap, 1939. augusztus (23. évfolyam, 6290-6314. szám)
1939-08-04 / 6293. szám
§ PÉNTEK ________ Hírlap iiiii^mii1939 AUGUSZTUS Színfoltok a Petőfi ünnepségről Segesváron, Erdély egyik legrégibb városában, ahol a szászság rag ma is féltő gonddal őrzi kiváltságait, ősrégi sárgára meszelt házban áll a Magyar Kaszinó. Ebben a városban a magyarság tisztviselőkből, munkásokból és a Székelyföldről beözönlött székelyekből tevődik össze, így a Magyar Kaszinóra egészen nagy és átfogó feladat hárul. A város minden magyar megmozdulása, kulturténykedése erről a helyről indul ki és egyik legfontosabb feladata Petőfi sírjának gondozásában és a nagy költő emlékének ápolásában áll. A kaszinó már külsőségeiben is elárulja, hogy munkájának legnagyobb részét Petőfi kultusza tölti meg. A belső szobában van felállítva Petőfi hatalmas mellszobra és közvetlenül mellette két vastábla áll. A táblán egészen felül Petőfi két sora: „Szabadság, szerelem, — E kettő kell nekem”. A magyar szöveg alatt húzódik meg az angol, francia, cseh, orosz, szlovák és a többi fordítás. A költőnek ezt a versét tizenhat nyelvre fordították le és a két tábla ezt bizonyítja. Az idén a Petőfi ünnep méreteiben messze felülmúlta az előző évek ünnepségeit. A pályaudvaron és közvetlenül a városba vezető úton fehérszalagos férfiak és takarékos leányok várták az érkezőket. A férfiak és leányok karszalagjára egyetlen szó volt felírva: PETŐFI. A befutó vonatok egyre újabb és újabb tömegeket ontottak magukból. Erdély és Bánság valamennyi városából és falujából érkeztek a kiküldöttek és az ünnepelni szándékozók. Az esti órákban már nem lehetett a városban szobát kapni és akik nem a rendezőbizottság útján foglaltattak maguknak előre szobát, azok a kávéházakban tölthették el az éjszakájukat. Vasárnap reggel hét órakor a Segesvári Székely Alkalmazottak fúvós zenekara járta végig a várost. Fent magasan a hegyről indultak el és zenés ébresztőt játszottak. A keskeny hegyi úton, mely Segesvár és Fehéregyháza között van, gépkocsik, régi rozzant bricskák, négylovas hintók, autóbuszok és kerékpárok százai igyekeztek céljuk felé. Az Udvarhely és Héjjasfalva közötti vonalon szekerek és gyalogos székelyek özönlöttek Petőfi síremlékéhez. Megható jelenet volt, amikor a tömeg Fehéregyházára ért és ott a román lakosság levett kalappal fogadta a nagy magyar költő ünneplőit, aki a világszabadságról álmodozott. Teleki Ádám gróf, a Népközösség képviselője volt a hivatalos ünnepi szónok. Teleki Ádámnak jussa volt ennek az ünnepi beszédnek a megtartásához. Az egyetlen gróf, akit Petőfi Sándor barátságába fogadott, szintén Teleki volt. A költői Teleki-kastélyban töltötte Petőfi Szendrey Júliával mézesheteit. Petőfi Szatmárott ismerkedett meg Telekivel és a bemutatkozáskor megjegyezte, hogy ő az egyetlen élő gróf, akivel eddigi életében beszélt. Teleki kitűnő érzékkel fogadta a forradalár és éhező nagy magyar zseni kitörésit és kedvesen megjegyezte: — Döglöttel már beszéltél talán? Kortársak írják, hogy Petőfi erre elnevette magát és ezzel egy életreszóló barátság kezdődött Teleki és Petőfi között. Teleki Ádám gróf szárnyaló szavakban mindvégig a történelmi valóságnak megfelelően ismertette a poéta életét és küzdelmét. Egy ősz, feketébe öltözött matróna könnyes szemmel szorongatta Teleki Ádám kezét a beszéd elmondása után. A hölgy Teleki édesanyja volt. Az emlékünnepély egyik legmegrázóbb élménye kétségtelenül az volt, amikor tizenhat kibontott ujjasú, árvalányhajas kalapos székely legény Szilágyi József Székely ígéret című szavalókórusát adta elő. A szavalókórus a Segesvári Székely Alkalmazottak tagjaiból alakult és tizenhat faluból verődtek össze: Pipe, Fiátfalva, Pipe, Pipe, Aggha, Muzsna, Kőrispatak, Szenterzsébet, Székelyszállás, Nyárádcsíkfalva, Szentdemeter, Szentdemeter, Pipe, Székelyszállás Szentdemeter és Szentábrahám. Petőfi Sándor kilencven évvel ezelőtt halt meg. Évről évre, közel negyven esztendeje rendezi meg a segesvári Magyar Kaszinó a Petőfi emlékünnepséget és most először csendült meg a mikrofon előtt román hang. Tina Francisc, a szászrégeni vasmunkások vezetője, román nyelven beszélt az ünneplő közönséghez a testvériség költőjéről, aki a népek közötti megbékélés lelkes hirdetője s szószólója volt, Balogh Edgár vezetésével három székely harisnyás érkezett Fehéregyházára. A brassói Székely Alkalmazottak Egyesületének kiküldöttei. Beszélgetek velük. — Ma megvonok, csak éppenséggel az a baj, hogy nincsen összetartás! A segesvári színház épületének nagytermében mondották ezeket. Körülüttünk és mellettünk ezer és ezer városi ruhás és székely harisnyás férfi és nő barátkozott. Petőfi nagy szelleme hozta össze őket. Népháborúval akar védekezni Svájc egy totális háború lehetősége elleni Bernből jelentik: Európa legbékésebb és legkatonásabb országa új fogalmat röpített a nemzetközi politika katonai készülődésekkel és harcászati elméletekkel terhes levegőjébe. A jelszó, amely egyre türelmetlenebbül javít végig Svájc politikai és katonai körein, a Volkskrieg, a népháború, a „levée en masse“ mai viszonyokra alkalmazott, modernizált formája. A gondolatot néhány hónappal ezelőtt vetette fel egy svájci közíró, a közönség úgy kapta fel, mint valami harci kiáltást és ma azokban a körökben is, ahol világosan látják a köztársaság külpolitikai és stratégiai helyzetének nehézségeit, komolyan foglalkoznak a svájci honvédelem alapjainak kiszélesítésével. A népháború eszméje beette magát a köztudatba; a kantonok népe, amely eddig is lábhoz tett fegyverrel állt őrt a svájci határokon, fel akar készülni arra, hogy szükség esetén a támadó, aki megsértené a svájci semlegességet, ne csak az Eidgenossenschaft hadseregével, hanem az egész svájci néppel találja szemben magát. A „Volkskrieg“, ahogyan azt ma Svájcban polgárok, politikusok és katonák elképzelik, a totális háborúnak egy demokráciára átültetett formája. Hívei és szószólói abból a megállapításból indulnak ki, hogy Svájc szomszédai évek óta totális háborúra készültek fel, amelyben nemcsak hadseregek, de egész nemzetek ütköznek meg, melyeknek minden egyes tagját előkészítették háborús feladatok elvégzésére. A támadóval szemben tehát Svájcnak nemcsak a hadsereget, hanem ugyancsak az egész népet kellene mozgósítania, Néphadsereg, nem komitácsik! Nem véletlen, hogy a népháború eszméje ilyen hatalmas visszhangot keltett az egész svájci nemzetben. Ne felejtsük el, hogy a svájci Európa legrégibb katonanemzete; évszázadokon keresztül adott katonákat Európa valamennyi nemzetének, a svájci stratégia volt minden hadvezér ideálja és a katonai ügyek iránt való érdeklődés egészen a mai napig megmaradt a népben, amely a katonáskodást ma is a legférfiasabb és legszebb sportnak tekinti. Tell utódai ma is a lövészegyletek gyakorlatain töltik el ünnepi délutánjaikat és a katonai előadásokat majdnem annyi ember látogatja, mint a színházat. Ehhez járul a függetlenségnek és a szabadságnak az a fanatikus szeretete, amely az állandósult európai válság éveiben a megszállott ember rajongásáig fokozódott. A népháború harci jelszavával szemben azonban komoly aggodalmai voltak azoknak a köröknek, amelyek a svájci semlegesség igazi védelmét nem a hadseregben és a felkészültségben, hanem a nemzetközi szerződésekben látják. A népháború, hangzott az ellenvetés, végeredményben azt jelenti, hogy minden svájci férfi, aki bánni tud a fegyverrel, aktív részt vesz egy elkövetkezhető védelmi háborúban; a sziklák mögül, SLZ Alpok szakadékaiból ezer meg ezer civilruhás franctireur tüzel majd az előrenyomuló ellenségre és a gleccserek vidéke komitocsik véres gerillaháborújának színhelye lesz. A nemzetközi jog, a genfi egyezmény pontosan szabályozza a civilizált hadviselés lehetőségeit. Svájc, amely nemzeti létében sokkal inkább a szerződések szentségére, mint a fegyveres erőre támaszkodik, nem szegheti meg ugyanazt a nemzetközi jogot, amely függetlenségének és semlegességének legfőbb védője. A népháború szószólói erre az ellenvetésre két érvvel válaszoltak. Az egyik az, hogy az a támadó, aki a svájci semlegességet megsértené, máris rongydarabként tépte szét a nemzetközi jogot, tehát erre a jogra nem is hivatkozhatik, a másik az, hogy a megtámadottól nem lehet elvitatni azt a jogot, hogy körömszakadtáig, minden eszközzel védekezzék a betörővel szemben. A svájci népháborut azonban senki sem képzelheti el egy szervezetlen tömeg komitácsi hadjáratának. Amiről szó van és ami a népháboru gondolatában új és lényeges, az a honvédelem kiszélesítése, a népi erők minden tartalékának megszervezése a honvédelem céljaira, oly módon, hogy ezeket az erőket, amelyek eddig a hadsereg kötelékein kívül állottak, tartalékseregként beállítsák a kombattáns haderő keretébe. MINDENKI KATONA! A honvédelemnek ezt a kiszélesítését totális támadás elleni védekezésre máris megkezdte egyrészt a svájci társadalom, másrészt maga az állam. Az a sokezer lövészegylet, amely Svájc területén működik, ma végeredményben katonai kiképzést ad tagjainak és ezekbe a lövészegyletekbe valósággal tódul a polgárságnak az a része, amely bármi okból nem részesült rendes katonai kiképzésben és törvény szerint nem tagja a hadseregnek. Tizenhat-tizenhét éves fiuk vasárnap délután éppúgy járnak fegyverrel vállukon a kisvárosok uccáin, mint szakállas, hatvanesztendős férfiak, akik rég leszolgálták a katonáskodási idejüket Az állam ezt a hatalmas tartalékot bármely pillanatban behívhatja népfölkelőkként. A svájci hadsereg létszáma háború esetén 5— 600 ezer ember; ha ezt a félig vagy egészen kiképzett tartalékot harcba vetik, ez a szám megközelíti az egymilliót. A nőket felhívásokban kérik, hogy jelentkezzenek ápolónői szolgálatra és az önkénteseket külön kurzusokban tanítsák ki a háborús feladatokra. Ebben a békés köztársaságban mindenki katona akar lenni és többé-kevésbé mindenki katona is! Kísérteties volt kisebbségi közéletünknek ez reflektorszerű megvilágítása Nem lehetne vajjon mindig Petőfi szellemében összefogni? Néhány szót a síremlékről. Fehéregyháza határában fenyőliget közepén terméskövekből van felpítve az emlékmű. A talapzatról az ég felé nyúlik hatalmas mutatóujjhoz hasonlóan, nagy többméter magas oszlop, melynek tetején kiterjesztett szárny a bronzmadár csőrében kardot tart. Az emlékműről felírás van, amely azt hirdeti, hogy a kegyelet emelte a síremléket Petőfi Sándornak és társainak emlékére, akik a fehéregyházai síkon estek el a szabadságért. A beszámolóban nem szabad megfeledkeznünk Gábos István drról, a segesvári Magyar Kaszinó alelnökéről és a Petőfi emlékmű bizottság elnökéről, aki hónapok óta dolgozott az emlékünnepély előkészítésén. rí. E. CARMEN SYLVA iszapfürdői és gyógyhatása világhírű Grand Hotel Movila, Bailor, Noi és Vila Moderna megnyíltak, rvínyörü fekvés, pontos kiszolgálttá olcsó árak. Panzió 20 napra 59Q10 lej. Igazgató: Henter Sándor. Felvilágosítást nyújt szívességből vándor Iván és Társa cég Arad és Európa menet.jegyiroda (Sámler Ferenc könyvkereskedésében), Regina Maria ut 10