Erdélyi Hírlap, 1838 (1. évfolyam, 2-40. szám)

1838-03-15 / 11. szám

47 AUSZTRIA. Bécs, Febr. 21-én. Ő Felsége a’ Császár már folyó hó’ 19-én a’ császári családdal ebédelt ’s a’ zordon hideg­ dac­­ára kikocsizott; 20-án estve pedig, O . F. F. a’ két Császárnéval az udvari gyerm­ek-carmisselnél jelen vólt. A’ Krakóban meg­ halálo­.ott cs. k. katonai kormányzó Kaufmann ge­neral’ utódjának dr. Rodiczky gén, ki azelőtt a’ frankfurti katonai biztosságra­ volt, jeleltetik ki, valamint Victoria királyné’ koronázásához nagykövetnek hrg. Schwarzenberg Adolf. — Ilire van, hogy ő Felsége a’hires utazó Sr. Hü­gel’ birtokában levő nagyértékű ethnographiai gyűjtemény’ megvételét már megrendelte. Jövő tavaszkor kezdődik a’ cs. könyvtárt tágító építés a’ cs. pénzgyűjtemény’ féljéb­en; úgy szinte az úgynevezett téli kertből egy szobasor, ’s igy egy második emelet, melly egyszersmind a’ császári lak’ külső fa^adójának szépséget emelendi, fog épülni. — Minthogy a’ minap agyonvert farkason kivül még másoknak nyomai is láttattak, 18-án egy nagy hajtóvadászat tartatott Schönbrun körül c’ ritka vendégekre. (Hirn.) NAGY BRITALMA. Az alsóim­.’ Felír. 13-dikai ülésében Wh­al­ley ur azon indítványt téve, adatnának a’ ház’ elébe mindazon levelezések’ másolati, mellyek az angol és franczia kormány közt Algírnak ez utóbbi által tett elfoglaltatása’ tárgyába­n folytak. Mackinan támogatja az indítványt. Palmers­ton lord oda nyilatkozik, hogy ő az indítványt nem ellenzi, feltévén, hogy az csak az Algir’ el­foglaltatása utáni levelezésekre szoríttatik, m­el­­lyek már a’ lordok’ házának elébe terjesztettek. Azon kérdésbe: micsoda következési lehetnének Algír’ elfoglaltatásának bizonyos esetekben, ő (Palmerston) ereszkedni nem akar. Anglia, úgy hiszi ő, nem bir joggal, kérdőre vonni Franczia­­országot azon lépésekért, mellyeket ez becsületé­nek kivivására szükségeseknek vélt, annál is ke­­vesbbé, minthogy ezelőtt maga Anglia is küldött ki expeditiot (F.xmouth I. alatt) hasonló czélra. Azonban ő a’ franczia kormány’ részéről a’ leg­megnyugtatóbb nyilatkozásokat kapta az iránt, hogy bármi legyen Algir’ elfoglaltatásának vég­eredménye, Francziaország egy­felől Tunis’, másfelől Marocco’ függetlenségét ’s birtokép­ségét sértetlen hagyandja. Végül Palmerston I. azon reményét feje­­i ki, mi szerint eljövend az idő, mellyben minden külső hatalmasság átlá­­tandja, hogy igaz érdeke és haszna nem birtokai' nagyobbitásában áll. — Ezzel a’ ház más tárgyra ment által, a’ nélkül hogy W hal­ley ur’ indit* ványának további következése lett volna. Az alsó házban Febr. 14-én Ilismé ur, mint­­hogy a* toryla poklán ismételve hazaáruló közle­kedésben állani mondatott a’ kanadai lázadókkal, névszerint Papineauval és skót földijével M­a­c­k­e­n­zi­e - v­e­l (a’ Times épen most közöl a’ „Toronto Journalból“ egy „Hunié József a’ fő fő honám­ ó és Dr. Buncombe a* minden tudások* tudása“ közt állítólag folyt levelezést), kényte­lennek látá magát kinyilatkoztatni, hogy Febr. 20-ban indítványt teend, hogy minden, közte (Haine), Roebuck ’s más Angliában tartózko­dók között egyrészről, és Papineau, Mackenzie ’s dr. Diincom­be közt másrészről folytatott levelek’ másolatait a’ háznak elel­e tév­eszthesse. A’ négerügyben tett indítvány annyival in­kább teljesedésbe menendő, mivel a* kamarának maga elhatározását a’ legsürgetőbb szükség java­solja. El kell magát határozni, mondják a’ politi­­kusok,a’ kamara’valamennyi padjain, még pedig annál hamarább, minél sürgetőbbek a’ körülmé­nyek. Két év múlva az angol gyarmatok’ négerei mind szabadok lesznek; két év múlva két gyar­matunk’ 200,000 rabszolgája egy 9(K),()()0nyi sza­baddá lett néger népességtől látandja magát kö­rülvéve. „Azt h­iszik önök— monda De la borde­ur, — hogy a’ rabszolgaság’ elvet illy­tett dolgok' ellenében fentarthatják ? A' rabszolgaság-meg­szüntetés’kérdése önkényt öl­ik fel; készítsék el előre komolyan, mert elmellőzni semmi esetre nem foghatják. FRANCZIA ORSZÁG­, Páris, Febr. 18-án. Néhány nap óta itt kü­­lönféle hirek szárnyalnak a’ francziák’ királyának egészségál­la­potja felől. A’France és a’ Nati­onal egy gutaostromot emlegetnek. Nem lehet tagadni, hogy a’ király már ezelőtt két évvel, midőn térdsérelmiről vala szó, szenvedett illyés ostromokban, ’s azóta a’ helyezetével összekap­csolt mindennemű gondok még nagyobb gerjedtsé­­get ’s ingerlékenységet szülhettek, mellyek, hozz­á járulván a’király’ testessége, méltán okot adhat­tak aggodalomra, ámbár az említett lapok egy kissé nagyítják a’ dolgot. Bélyegző az itteni szel­lemre nézve, hogy sokan, ezen ingatag hirek u­­tán, a’ királyt már holtnak is m­’ irtották. Alig hinné az ember, hogy Paris* lakosinak egyrészt» lehetőnek tartsa azt, hogy a’ nyi­ványosság’ ezer’ országában, hol minden szó, m­elly az u­dvarnál ejtetik, azonnal a’ hírlapokba megy által, a’ ki­rály’ súlyosabb betegsége vagy épen ha­d­a egy pillanatig is eltitkaitathassék. — A’ kamarai csel- X

Next