Erdélyi Hírlap, 1838 (1. évfolyam, 2-40. szám)
1838-10-04 / 40. szám
162 Spanyolország. Az M. Chronicle egyik levelezője San Sebastianból levelit a’ morellai eseményekről igy végzi: Spanyolországra nézve nincs más menekvés, mint Francziaország és Anglia közbenjárulása — Spanyolország merőbe semmivé lesz ha magára hagyatik; A’ morellai eseményt a’ trónkövetelő vakbuzgó csordájával fordíthatja egy évig hasznára. — Gyalázat hogy két legmiveltebb és hatalmasabb nemzete a’ világnak, kik a’ szabadság boldogító áldásaival naponként élnek, azokból a’ halál félelmei közt fetrengő Spanyolországot részesíteni nem akarj?!, ’s szabadság Utáni áhitozását olly rég nézi segély nélkül egy olly nemzetnek, mellyet egyszerre méltó hellyére emelhetne a’ mivelt nemzetek közt Francziaország, és Anglia, ’s szövetségessé is tehetne. — Madrid Sept. 2-dikán. Egy az Oraa főhadi szállásán szolgáló külföldi tábornoki tiszt a’ morellai eseményeket egyedül Oran rósz rendeléseinek, ’s tisztes ügyetlenséginek tulajdonítja, a’ kormányt pedig teljességgel nem vádolja, midőn az a’ középponti serget még a’ kívántakon felyül is ellátá a’ szükségesekkel, ’s annál csudálatosabb hogy a’ had sereg e’ mellett is szükséget szenvede, a’ mi csupán onnan származék, hogy Oran igen messzire nyomult, ’s Alcanizzali egybeköttetésit nem bátorságosstá, továbbá a’ lövéseket is csak a’ távolból téteté, hogy nagyon ritka golyók juthatnának kívánt czéljokra, — egy egész óranegyedet minden óvó szerek nélkül kelle harczossinak a’ legnagyobb tűzben kiállani, mielőtt, a’ váron lévő réshez juthatnának, ’s ehez közelítvén láták, miszerént az sokkal magossabb, hogy sem oda mehetnének, a’ megfélemült katonaság tehát egész rendetlenségben visszatartozhatlanul futásnak erede ’ ostrom, és futás közbe nagyon sokat szenvedőnek a’ carlosiaktól. Összesen 2 ezer sebesültet, ’s 400 holtat számlál Oraa. Espartero még folyvást Logronoban vesztegel. Mgnagorri mint hirlelik veszteni kezdi bátorságát a’ morellai szerencsétlenség után. —■ Rendkívüli alkalom szerént érkezett tudósítások szerént Madridban a’ ministerség megváltozott. Elnök, ’s kül minister lett Frias hg. Jog minister Jluis de laega tanácsos, ideigl. pénzügy minister de monte Virgen Marq. követ, ideigl. balminis Valgomera Marq, ideigl. had- és tengerész-minister Aldama tábornok. D. Carlos Cabrerat generál helytartóvá, ’s morellai grófja nevezé. Hatty brit unnia, London, Sept. 7-dikén. A’ Belgák királya, és királynéja hét órai elég zajos hajózás után esti 9 óra tájban Rainsgateban partra szállá, a’ part tömve vala nézőkkel, kik a’ megérkező királyi párt hangos éljennel fogadók. A’ tisztelkedő tanácsbelieknek Leopold a’ többek közt azon reményjét fejezé ki, mi szerint unoka húgát az Angol királynét időről időre, meg fogja látogatandó — másnap 42 üdvlövés közt indula kíséretestül Windsor felé, melly álgyuzás alkalmával egy ember karját veszté, a’ király öt font sterlinget külde a’ szerencsétlennek, melly bajosan pótolandja karját, mellyel családját táplálá. — Azon kérdésre, mikép fog Francziaország bánni Schweiczal, ha az Bonaparti Lajos iránti kivánatát meg fogja tagadni, a’ Constitutionnel igy okoskodik. Francziaország követe visszahívása után 4 erőszakhoz nyúlhat: háború, ostromzár, felfüggesztése a’ Schweicziak Francziaországbóli jövedelmének, — letartóztatása a’ Schweiczi tulajdonoknak a’ Franczia bankban — ez utolsó lehetetlen az első nevetséges — a’ más kettő megeshetik, de minden kedvetlensége mellett azon is segíthetnének a’ Schweicziak, Genua felé forditva a Bordeaux helyett kereskedésök. — A Vhalleyben nem rég egy római mulató ház romaira akadának gyönyörű mozaik padiattal, — valamint több rendbéli római pénzt is találónak Constantin idejéből, Corkban Aug. 27-dikén O’ Connell tiszteletére adatott lakoma alkalmával, midőn a’ megtiszteltetett bélépett a’ hangász’ sár e’ dalt jádzá „imé a’ győző hős közéig, ezzel eddig csak Wellington liget szokták meg tisztelni. Lakoma után az elnök Crawford áldomást e’ szókkal üiite: O’Connellért, a’ haza atyjáért, kinek jutott a’ dicsősség Irland felett a’ feltámadási trombitát megfudatni, ’s tudatni a’ világgal, hogy Irland nem halt meg, hanem csak elszunyadt“ (hangos éljen közt a’ hangász kar ezen dalt jádzá „múlt időkre gondoljón Izland:‘‘) Zaj letsendesűlte után O'Connell következendő értelemben szóllott: „Egyik ifjú barátom, ki 1829-ben végzé iskoláit fájlaló előttem miért hogy nem születe 10 évvel előbb, ’s nem küzdhete velünk a’ vallás szabadságáért. — Én azzal vigasztalom, hogy még nincs küzdési pályánk bevégezve, ’s minden eddigi fáradozásunk mellett is még sok a’ haza, ’s emberiség iránti teendők; ’s most viszon bánatosan azt mondom Önöknek, még egyszer harczolnunk kell Irlandért, — mert noha szinleg sok törekvésünk sikerült, de mind az mit nyertünk, még veszélyben, ’s bizonytalanságban forog, csak Irland eltökéllett akaratja nyerhet, ’s tarthat meg mindent, mély fájdalmam érzetében azon egy vigasztalásom van, mi szerént Irland olly helyezett, hogy szabadságát szükségkép kiküzdendi, ha önmagához hiv