Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1839-07-18 / 29. szám

Erdélyi Hírlap. 29miU Szám. Az Erdélyi Hírlap’ és a’hoz járandó Mulattató’ ára posta költség nélkül félévre 1 sor. 20 xr. p. p. postán küldve 2 sor. — xr. p. p. — Hirdetésekért 6 sorig 8 xr. azon feljüli minden sorért 1 xr. p. p. járul. BRA§§0* JII. 18-kán. 1§39. Erdély és Magyarország. Brassó juj. 1okán. A’ tegnapi napon egy nagyon borzasztó jelenésnek valónk tanúi. Az úgy nevezett Klastrom uttza végiben ugyan is egy uj ház épülvén épen a’ vár-sancz feliben az állások az építő mester gondatlan gazdálkodásá­ból igen gyengén lévén csak feljülről a’ ház fe­­delezetéhez vas rudakkal kapcsolva, a’ rajtok le­vő terűt többé kinem­ álhatók ’s mintegy dél­utáni 6 óra tájban leszakadván, magokkal mint­­egy 7—8 olymi magosságból két férfi, és egy asszony személyt a’ mélységbe Tagadónak; az asszonynak csudálatos módon semmi baja sem történt, a’ férfiak közül nevezetesen az egyik ve­szedelmesen megsebesítetett feje, és dereka ös­­szerom­lott. Az illy szerencsétlen esetek intő pél­dául szolgálhatnának az épitő mestereknek, hogy olly szűken az állás dolgába ne gazdálkodjanak, nevezetesen olly helyen, hol annak leszakadása életveszedelemmmel lehet egyben köttetésbe, in­tésül a’ rendőrségnek, az illy mesterséges állá­sok m­egvi’sgálására, és ha szükség kivánná le­­szedetési­e, ’s mester méltó megfenyitésére, va­lamint végre intésül az egész városi közönség­nek arra, hogy az emberiségért valamit tévén, valahára bár egy korházat építenének, holott az illy szerencsétlenek, kik minden segedelem, min­den egyben köttetés nélkül mun­kájok után élnek, ’s szállást, a’ nap hevétől, ’s levegő viszontag­ságai ellen oltalmat, csak némelly könyörülő em­berbarátok szívességéből kaphatnak, rögtöni se­gedelmet, ’s orvoslást nyerhetnének ! A’ csaknem két hét óta szüntelen tartó komor idő múlt va­sárnapra kitisztulván, temérdek népséget csalt ki a’ város közelében lévő ízletes sétatérre; azonban egy hirtelen érkezett sebes első meg­fosztó a’ sokaságot azon éldelettől, mit közön­ségünk illy alkalomkor nagyon érez. Egyébiránt most viszont, szép nyári napok vannak, mik azon reménnyel kecsegtetnek, hogy rövid időn be fog az aratás állani. — A’ június utolsó két hetiben tartott rendkívüli nagy hévségnek rettenetes és pusztító következései eszközlődének a’ természet nagy Mílvhelyében ezen időnek végén, u. m. Júniusnak 28­29 és 30k napjain, mellyeken az addig kékellő égen borzasztó fekete fellegek kezdvén azokat hasogató villámok közt — tor­nyosulni, azokból nem áldásos essők, és levegőt kár nélkül tisztító égi­ háboruk, — hanem pusz­tító jegek és sűrít mennykövek hullának Hazánk­nak Külső Homorúd melléki, — és Háromszéki részében. Ezen három napok, (nevezetesen Pé­ter és Pál napja) valónak azok, mellyeken, ke­vés idő közbevetésével egymásután négy menny­­kövek csapának le egy quadrát’ mérföldnyi he­lyen. Egyik Mirkvásáron, egy épületet égete porrá, másik Darótzon egy házat és asszonyt ütte meg, harmadik a’ szegény és kitsiny Jánosfalvá­­nak, szép tornyát ronta össze, a’ negyedik pedig H. Sz. Péteren egy csűrt boríta hamuba. E’ mellett az ezekkel együtt — borzasztó zúgással jött jég első Darótznak egyik — Dójának Égé­nek, Bágynak Telekfalvának és ama szerentsét­­len kitsiny Lokodnak — melly más­odik évben szenvedi egymásután ezen romlást — mind a’ két határát semmivé tette. Ezen jég vala az, melly múlt heti tudósításunk szerént Háromszéknek is nagy részén hasonló pusztítással keresztül mené. ’S ezen mennykövekkel terhes égi háború az,

Next