Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1839-09-05 / 36. szám

147 gondolas elleni óvásul közzé tétessék. Két otta­ni vinczel fér­fi, R. Antal és Ferencz, atyjával a’ helységtől fél órányira fekvő pinczében dolgozott. Több hordók’ megtisztítása végett atyjok azt pa­rancsold nekik, hogy vizet vigyenek a’ faluból, de nem a’ közel lévő kútból, mert ez mély ’s csak kevés vize van. Nem ügyelve az atyai aka­ratra, a’ fiák azonban még is a’ közelebb fekvő kúthoz ménének, iV­időn már másodszor hazának fel vizet, az ifjabb testvér’, Antal­, sapkája a’ kútba esett. Atyja’ fenyitékétőli félelem ’s ifjúi merészség arra határozók Antalt, hogy a­ 16 öl mélységű, kővel kirakott kútba sapkájáért le­ereszkedjék. Bátyja ’s egy másik legény ugyan ellene szegültek e’ vakmerő vállalatnak , de hi­­ába ’s igy Antalt kötélén vigyázva lebocsáták. De a’ vízmeritésre, nem pedig ember-lebocsátásra készített kötél elszakadt, midőn alig ért fejére a’ kútnak, 's a’ szegény fiú nyolcz ölnyi mély­ségre esett. Bátyja most, félelem’ szárnyain, aty­jához iramlott, ki sebesen rohant a’ kúthoz, és szorult h­angon kiáltá fiát, ki többszöri hivás u­­tán azt felelé néki, hogy él ugyan még, de lá­bai nagyon fájnak; gyors segélyért rimányko­­dék, mert különben meg kell úgy mond, fagy­nia, mivel térdig áll vízben. Az aggódó atya most a’ sajtóházba siete több kötelekért. Ezek aztán kitelhető hamarsággal összeköttettek ’s le­bocsáttattak. Az atya, a’ kötelet igazgatva, e’ szavakkal bátoritá a’ szerencsétlent a' kínosan hosszú út közben: „Bizzál Istenben, gyermekem, ő megmentené,, légy állhatatos, és el ne csüg­gedj!’­ A’ fiú már csak egy ölnyi távolságra volt az atyai karoktól, midőn a’ kettős kötél is újra elszakadt, ’s a’ szegény fiú ismét a’ mélységbe zuhant. Borzadás és irtózat fogy el a’ körül ál­ló­kat, rémülve távozónak mindnyájan a’ kúttól, az elhunytért, mint vélték, imádkozni. A’ minden tekintetben derék atya néma kétségbeesésben tör­te kezeit; végre győzedelm­eskedvén a’ gyengéd atyai gondoskodás a’ fájdalmon, szorult szívvel merte a’ kúthoz ’s remegő hangon kiáltá több íz­ben kedves fiát, de hiába, csak tiz percz múlva hallanak tompa panaszhangokat a’ mélységből. A’ víz’ hűvössége most uj életerőt látszék önteni a’ szerencsétlenbe, ki csakugyan fölébredt a’ mond­­hatlan halálfélelemből és fájdalomból, a’ Minden­ható meghallgató a’ könyörgő atyai szivet! Ha­mar tanácskoztak most a’ lehető segélyről. LajT­torját bocsátni le, a’ korhadt falazat miatt nem látszék tanácsosnak, ’s a’ segély’ sürgető szüksé­génél fogva, a’ falu távol lévén, igen hoszadal­­masnak találtatók. Ezért a’ szomszédok hamar több köteleket hoztak elő pinczéikből, azok igen gyorsan összeköttettek, ’s a’ legnagyobb vigyá­zattal és erőködéssel sikerült végre a’ rég óhaj­tott megmentés. Halálsápadtsággal vala boritva az ifjunak különben piros ábrázalja, midőn kihú­zatott. Csak az isteni gondviselés’ csudája volt, hogy semmi tagját nem törte. Mindkét lába ször­nyen össze volt vagdalva a’ fenéken levő kövek­től, mindkét bokája megsértve a’ kétszeri leesés­nél történt zúzódás által, és feje’ hátulján egy seb látszott. Az előhívott orvos, gondos ápolás és az ég’ segedelme visszaadák a’ már meggyógyultál búslakodó szüleinek és testvéreinek. (Hirn.) Spanyolország:­ Madrid aug. 3kán: Clarendon nyilatkozata a’ felsőházban a’ spanyolországi polgárháborúról ’s bevégeztetése iránti tervekről természetesen leg­­nagyob figyelmet gerjesztő fővárosunkban. A’ ns lord azon ótalmazó beszéd által, mellyet a’ spa­nyol nemzeti többség javára mondott, azért tud­niillik, melly­el nem fárasztható állandósággal ’s rendíthetetlen szilárdsággal törekszik biztosítani Ferdinánd leányának a’ trónt, ’s az által megsza­badítani az országot a’ carlosiak borzasztósági­tól, legnagyobb hálára tévé magát méltóvá Spa­nyolország királynéja ótalmazósi részirül. Azon helyzet, mellyben most a' trónkövetelő magát szemléli, legjobban menti azon szigorú ítéletet, mellyet Clarendon felül és az annyira magasztal­­gatott Maroto felül mondott. A’ trónkövetelő e’ tábornokban csupán porkolábját és hóhérát kény­telen szemlélni, ’s e’ miatt titkos szövetkezésekbe kell bocsátkoznia a’ maga által is száműzött ’a megvetett emberekkel, hogy a’ mennyire lehetsé­ges, biztosítékot szerezhessen magának azon em­ber ellen, ki erővel ótalm­azója akar lenni. Azon dicséretet, mellyel Clarendon a’ királyné vezéri­­nek emberiségéről emlékezék, azok nagyobb ré­sze valóban megérdemli, mert valahányszor itteni követi állomásán volt alkalma­zások hatást gyako­rolhatni, annak üdvös volt mindenkor sükere. An­nyival sajnos, tehát, hogy épen most, midőn a’ királyné párthívei leginkább kívánják a’ műveit Európa ingadozó véleményét maguk részire bilin­­csezni, a’ tábornokok olly rendszert kezdenek kö­vetni, mellyel nemcsak az emberiségbül 's bevett szokásból, hanem a’ józan észbül is valóságos gúnyt űznek. A’ helyett t. i. hogy az ellenséget fegyveres kézzel támadnák meg, gyújtó szövét­­neket lobogtatnak, fölégetik a’ gabonát a’ mezősé­gen, fáradsága gyümölcsét a’ szegény földművelő­nek. Victoria hg (Espartero) egész osztályokat küld ki lovassággal és álgyakkal, mellyek mér­­földnyi kerületekben hamvasztják el a* gabor.ater­ )(

Next