Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1839-10-17 / 42. szám

172 nek­ meg, minél inkább meg vannak győződve, hogy valamint ugyan egy részről az ös­szes törvény­­hozásnak tagadhatatlan jogaihoz tartozik, a’ tör­vényszékek’ eljárását akár új ’s határozottabb ren­delkezésekkel, akár a’ régiek’ eltörlésével ’s mó­dosításával jövendőre szabályozni, úgy más rész­ről ezenkívül az alkotmányos bírák’ ítéleteinek nem csak a­ végrehajtó, hanem a’ törvényhozó ha­talomnak is minden egyéb befolyásától tökélete­sen ment és független állapotban kell lenniük. Mert e’ sérthetetlen függetlenség lévén a’ szemé­lyes és vagyonbeli bátorságnak legfőbb kezessége ’s minden szabad alkotmánnyal bíró nemzeteknél a’ polgári léteinek egyik leglényegesebb m­egki­­vántatósága, minden, a’ mi ezt veszélyeztethetné, a’ statusnak legerősebb talpkövét, a’ társaságnak legbiztosabb alapjait rendítené­ meg. Miért is a’ biróilag már eldöntött bármely esetek’ taglalása vagy feszegetése többé akármely más státushata­lomnak már csak azért sem állhat szabadságában, mert mindegyiknek meglévén külön hatásköre, a’ bírói foglalatosság’ feladata pedig épen az egyes eseteknek a’ törvényekre lelkiismeret szerinti al­kalmaztatásában állván, ennek gyakorlása kirekesz­­tőleg csak a’ bíróságot illetheti. — Ezek után a’ mélt. FőRR­ előadják közjogi nézeteiket a’ t. KK, és Rnnek azon nehézségeire, melyek részint a’ fel­ségsértési perekbeni eljárást, részint a’ hitelensé­­gi perekben hozott ítéleteknek a’ törvény’ rende­letén állítólag túl terjesztését tárgyazzák ; és pedig az elsőre: „Régibb időkben az 1559:43. és 4715: 7. ’s 9. törvényczikkelyek szerint hazánkban a’ fel­­ségsértési ’s hűtelenségi bűnökről maga a’ király ítélt, hatalmában alván még az országon kívüli biráskodás is egész 1790/1 esztendeig, midőn az 56dik törv. czik. által mind a’ hűtelenségi mind a’ felségsértési perekbeni biráskodás a’ honi főtör­vényszékekre ruháztatván, ezzel az országnak min­den aggodalma, melyet polgárainak idegen birák’ elébe lett állíttatása gyakran okozott, tökéletesen megszüntetett.­­ Alig vala pedig ezen, a’ nem­zetnek örökös háláját méltán megérdemlő üdvös törvény alkotva, máris kevés évek múlva az 1794 és 1795 dik esztendei gyászos emlékezetű esetek a’ k. főtörvényszékeket a’ felségsértési bűnök irán­ti bíráskodásnak szomorú törvényes kötelessége’ teljesítésére kényszeríték. — Ekkor keletkezett a’ k. Curiánál is azon eljárási rendszer,­melyet a’ főtörvényszékek azon idő óta egész a’ mai napig, majdnem fél századon keresztül, minden előkerü­lő esetben folyvást változatlanul követtek, melyek­ről az 1807-iki országgyűlés óta, midőn ezen el­­járásnak egy részbeni módosítása az ország’ Ren­dei által sürgettetett ugyan, de­­ j Felségeit azon k. k. válasza után, hogy azt továbbá is a’ maga e­­lőbeeni mivoltában megtartani kívánja, nem eszkö­zöltetett — az országnak hivatalos tudomása vala, ’s mely a’ Hármas-Könyv’ élőbeszédének II-dik rész’ 6-dik czímei’ értelmében a’ számos esetek­ben ismételt egyforma gyakorlat által a’ bírónak annyira m­egszeghetetlen szabályul szolgáló törvé­nyes szokássá vált, hogy ettől bármi okból vagy szin alatt eltérni, hacsak a’ bíráknak minden lépé­seitől távol lenni kellő önkény nekik e’ részben nem akarna engedtetni, addig, m­ig a’ törvényho­zás az iránt másképp nem rendelkezendik, hazánk’ törvényszékeinek az ifjabb időkben sem állhatott hatalmokban“. — A’ másodikra : A’ hűtelenségi czim alatt folytatott perekre nézve a’ f. KK. és RRek’ nehézségét főkép abban látják a’ m­éit. Fő­RR. sarkallani, mintha, szóval hűtelenséget elkö­vetni nem lehetvén, a’ k. ítélőszékek a’ törvénynek önkényes magyarázatába ereszkedtek volna. Erre ez úttal azt jegyzik­ meg, hogy szóval vagy írással is lehet — tekintvén, kitől ered ez, mikor, hol ’s kikhez intézteti — a’ status ellen fölemelkedni; hogy tehát az 1723 : 9. törvény 2ik§-ában érintett vét­ség’ neme­­t figyelmezve különösen az 1-ső rész’ 13- dik czímének 5. §-ára — az ilyetén szó és írás általi fölemelkedéseket sem rekeszti­ ki, annál bizonyo­sabbnak tarják, minél inkább ide mutat ezen §. ki­fejezéseinek általányossága, valamint az is, hogy az 4723 : 9. törvényezi helyben érdeklelt egyéb e­­seteket is olyanok, melyeket ellenségeskedés nél­kül lehet elkövetni, annyival inkább, mivel néze­tük szerint — az 1715 : 7. törv, czikkely a’ hűtlen­­ségi perekben a’ védelmet rendesen szabad lábról engedvén eszközöltetni — az ilyetén perekbe fo­gatni rendelt esetekről általában oly fogalma nem lehetett az akkori törvényhozásnak, mintha ezek­nek mindenkor ellenséges voltunknak kellene len­ni; mert föl sem tehetik, hogy az 1687: 4. törv. czikkely’ alkotása után oly hűtelen, ki ellenséges cselekedettel emelkednék a’ királyi szék ’s az or­szág állománya ellen, szabad lábon hagyatni ren­deltethetett volna, így azon állítást, hogy a’hűt­­lenségi ’s felségsértési perekben meglévén a’ rend­szerinti büntetés törvény által határozva, ezen kí­vül ily perekben más önkényes fenyítéknek helye ne légyen, veszteni vélik a’ néki tulajdonított erő­ből, ha fontolóra vétetik, hogy a’ büntető igazság’ természetén ’s azon országos szokáson kivül, mi­szerint a’ leghatározottabb büntetéssel fenyíttetni rendelt közönséges vétkekre is róhat a’ biró, a’ be­számításnak különféle fokozataihoz képest, mást mint a’ törvényszabta rendszerinti büntetést, a’ tör­vényszékeknek e’ joga mellett még különösen szá­mos hűtelenségi ’s felségsértési esetekben hozott i

Next