Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1839-12-12 / 50. szám

204 bölcs gondossággal ’s az alkotmányos jogoknak azon köteles megőrzésével, m­ellynek bélyegét a’ maradék’ hálájára számot tartani kívánó törvény­­hozás’ minden lépéseinek viselniük kell, az érin­tett tekinteteket­ fontolóra vévén, a’ kérdéses jo­gok­ és viszonyokra nézve fenálló világos törvé­nyekkel ös­szehangzásba hozandó egy kimerítő törvényjavaslatot készíteni annál inkább igyekez­zenek, minél valószínűbb, hogy ez nyújthatna leg­inkább az óhajtott sikernek elérésére bizonyos re­ményt. — A.’ 3dikra : Mivel az 1832/6diki úrbéri törvények olly fizetésekről is rendelkeznek, m­el­­­lyek számszerint kijelölve nincsenek, a’ mélt. Fő- BR. felszólítják a’ t. KK. és RReket, hogy a’ ja­vaslati szerkezetben levő homálynak ’s az illető hatóságok­ és bíróságoknál innen támadható két­ségeknek szükséges elhárítá­sa­ okáért az olly úr­béri fizetésekről is, mellyek a’ törvéyekben szám­szerint kijelölve nincsenek, határozottan rendelkez­zenek. — Végtére czélirányosnak vélnék a’ mélt, Fő-BR., hogy minekutána a’ javaslatban levő §-ok által az úrbéri törvények ném­elly részben lénye­ges változást szenvedendnek, egy előrebocsátan­­dó rövid szakaszban említtessék meg, hogy az úr­béri t. czikkek az ország’ RUei által vizsgálat a­­lá vetetvén, a’ tapasztalás sürgette ’s javasolta mó­dosításokkal és bővítésekkel kiegészíttettek le­gyenek. Melyek is egy aziránti rendelkezéssel len­nének befejezendők, hogy ezen újabb úrbéri tör­vényes rendeletek is minden megyében a’ legczél­­szerűbb uton jutassanak a’ népnek tudomására. — Ezen észrevételeket a’ t. KR. és RR. fentebbi üze­netükben imigy vitán­ozzák: I. Az a) alatti sza­kaszra nézve a’ mélt. Fő-RR. által javaslatt mó­dosításhoz azért nem járulhatnak, mert azt sem a’ fenálló törvényekkel, sem az osztályok’ módjával és természetével ös­sze nem egyezhetik. — Ugyan­is ha a’ törvények, jelesen a’ Hármas-Könyv’ I. része’ 29. és 92 czimeinek rendelete, vétetnék fon­tolóra : hajadoni tartást és lakást a’ leányok egye­dül azon atyai javakból követelhetnek, mellyek­­ben mint megszorítólag fiús agat illető jószágok­ban ők nem oztoznak, itt pedig a’ KK. és RR. olly javakról intézkednek, mellyekben mind a’ két nem egya­ránt oztozván, minden igazság úgy kivánja, de a törvény is azt rendeli, hogy az olly jószá­gokban az oztozó fiú- és leánytestvérek egyenlő joggal bírjanak, ’s egyenlő mértékben részesülje­nek a’ törvény’ jótéknyságában. Ha pedig az osz­tályok’ gyakorlati módja és természete vétetik fi­gyelembe, minthogy különben is a’ jelenn §-ban olly szegényebb sorú nemeseknek egymással osz­tozó gyermekeikről történik rendelkezés, kiknek belső birtoka egyholdas, külső állományaik pedig egy jobbágytelket, vagy annál kevesebbet tesznek, a’ lakásra nézve könnyen és kényelmesen válogat­ni, vagy rendelkezni nincs is miben ; gyakran pe­dig ott áll a’ dolog, hogy ezt olly szegényebb sorsú nemes leányoknak gyámjaik vagy magok sem adhatnak, vagy ha adhatnának is, törvénnyel parancsolt kötelességből — ha nem akarnak — la­kást adni nem tartoznak. — Továbbá; a’ Hármas- Könyv’ I. része’ 40. czímének rendelete szerint is, lakóháznak való helyet a’ közösből kellvén adni az osztozó testvérek’ mindegyikének. — ha ez az osztály’ alkalmával meg nem történik, az osztály pedig (mit — ha kívántatik — megtagadni sem le­het) akkor hajtatik végre, mikor a’ fitestvérek p. o. már tökéletes, kort érvén, osztálybeli részöket kihasítani kívánják az akkor még (mi szinte gyak­ran megesik) gyenge korú leánytestvéreknek, kik­ről akkoriban természetesen senki sem­ tagadhat­ja azt, hogy párta’ fognak e maradni? Ha i­­dővel férjhez menn­yáinak­­— minthogy osztály után már semmi sir. többé közös — miből fog­na lakóháznak való y belső birtok adathatni, melly nélkül ők esek a gazdagságuk­ folytatha­­tására el sem lehetne. Azért is a’ KK. és RR. az a) alatti szakaszna szerkezetét megtartani kí­vánják. — Az e) alati szakaszra­­ nézve, ha a’ do­log általányos szempo­tból tekintik is, a’ KK. és RR. azt hiszik, hogy a osztó igazsággal ’s a’ tör­vény’ szellemével is leg­­óbban megegyező mód az, hogy a’ jobbágya’ telkét elbecsültető földesur, an­nak haszonvétele’ becs szerint meghatározandó ’s az elbecsültetéskori igaz árát fizesse meg, 's abbe­li nézeteiket a’ gyakorlati tekintetek által m­ég nyomosabban igazoltatni mondják; „mert ha a' mélt. Fő­ Rnek’ javaslata törvénnyé válnék, úgy azon esetben, midőn a’jobbágy,ally időszakaszban találta vásárlani telkének haszonvételét, mellyben annak a’ körülmények miatt magasra fölemelkedett drága ára volt, ’s idővel, és jelesen az elbecsü­lte­­tés’ idejekor, a’ jobbágytelkek’ haszonvételének á­­ra már talán nagyot csökkent volna, az elbecsül­­tető földesur tetemesen terheltetnék, ellenkező e­­setben pedig a’ kibecsültetendő jobbágy veszítne sokat.“ — Ezeknél, de még ama' tekintetnél fog­va is tehát, hogy a’ sajnos tapasztalás szerint az adásokról é s verésekről készítni szokott levelek­ben gyakran nagyobb summa is iratik be annál, mint a’ minő valósággal fizettetett és fölvétetett, ’s az elbecsültető földesurnak azzal ellenkezőt bi­­zonyítni igen nehéz, gyakran pedig lehetetlen lé­vén, a’ miatt is azon földesur szenvedne rövidsé­get, — a’ KK. és RR. előbbi szerkezetűk mellett tovább is megmaradnak. — Ellenben a’ mi a’ mélt. Fő-RRnek további javaslatát illeti: ez részben a’

Next