Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1839-12-12 / 50. szám
205 legelőről é s az arányosságról szóló 1832/66. és 12. törvényczikkek’ rendeletet a’ KR. és RK. világosoknak tartják ugyan, hogy mindazáltal a’ mért. Fő-RR. figyelmeztetése’ folytában az egész dolog még annál világosabb legyen, önkint megnyugszanak abban, hogy a’ jelen §-nak h) betűig terjedő előbbi szakaszai egy következő foglalatú uj szakasszal szaportttassanak meg: ,,i) A’ Hármas Törvénykönyv’I. része’40. czime’értelmében történő elbecsültetések’ eseteiben az elbecsült jobbágy-házhely után járandó legelő maga természetében illeti az elbecsültető földesurat, ’s ez a’ legelőt ugyanazon tulajdonságban használhatja, mellyben az a’ kibecsültetett jobbágyot illette, —elly határokban pedig, hol a’ földesúri legelő a’ jobbágyi legelőtől már elkülönözve van ugyan, de a’ jobbágyok önmagok között még el nem különözött legelőjűket közösen használják, a’ felebb érdeklett elbecsültetési esetekben az elbecsült jobbágy-házhely után járandó legelőzést a’ jobbágyi közös legelőből elkülönözve hibásithatni, úgy a’ kibecsültető földesurnak, mint a’ helységbeli jobbágyságnak egyaránt szabad leend.“ — 2. A’ t. KK. és RR. úgy vélekednek, hogy ,,a’ mélt. Fő-RR által felhozott, de nem is e’ helyre tartozó némelly körülményekrőli rendszeres intézkedés épen nem okozhat olly figyelmet, hogy miatta az ország’ olly sok millió lakosainak megadni szándékozott nyugalom, szabadság és boldogság ’s a’ nemzeti művelődésnek, szorgalomnak és jóllétnek abból fejledező bővebb virágzása mind csak gátoltassék ; — mert miután kivált a’ mélt. Fő-BR. által felhozott tekintetekre az utóbbi országgyűlés alatt olly teljesen ’s kimeritőleg feleltek már a’ KK. és KR., hogy az akkori üzeneteikre való hivatkozást elegendőnek tartják, ez alkalommal csak azt jegyzik meg, hogy valamint eddig több koronás, egyházi és hitre bízott javakban is történtek örök megváltások, különösen a’ kir. városok’ nem csekély része épen illy jószágokból keletkezett, a’ nélkül hogy azáltal az ország és annak ősi alkotmánya zavarba jöttek volna, úgy a' zavartól jövendőre sem lehet tartani, annyival is inkább, minthogy a’ koronás, egyházi és hitre bizott javakban az ezután kötendő megváltásoknál, a’ megváltási summának biztosításáról azok, kiknek jusaihoz tartozik, törvényesen gondokodhatnak— azért is a’ KK. és RR. az előbbi szerkezethez továbbá is ragaszkodnak. — 3. Arra, hogy az 1832/6. úrbéri törvényekben számszerint kijelölve nem lévő úrbéri fizetésekről is e’ helyen határozottan rendelkezzenek, a’ KK. és KR. ki nem terjeszkednek, elégnek tartván azon szám szerint kijelölve nem lévő fizetésekre nézve az említett úrbéri törvényekben kimondott elvet; egyébiránt azokról — mint mondják — az úrbéri törvények’ sorában intézkedniük sem lehet azért, mivel az olly különféle időszakaszokban kötött úrbéri szerződésekben ’s egyességi szokásokban foglalt fizetések teljesen egyenlő természetűek,’s egyenlő általányos rendelkezéseket kivonnak a’ törvényhozástól a’ velők egy időben költ másnemű azon adósságokkal, kötelezésekkel ’s pénz- és fizetésbeli viszonyokkal mellyekre nézve az ország’ RRei és a’ Fejedelem között az 1811/2 diki országgyűlés óta mindeddig is meg nem készülhetvén az egyesség, rólok törvény nem alkottathatott, azt pedig semmi tekintet nem javasolhatja ’s osztó igazság még meg sem engedheti, hogy az ország’ RRei a’ főbb állapotot, u.m. a’ pénz- és fizetésbeli viszonyokról magokra nézve is általányosan leendő rendelkezést, mellőzve, e’ helyen csak mintegy közbevetett kérdés gyanánt a’jobbágyság’ úrbéri szerződési és egyéb olly természetű fizetéseiről kimeritőleg rendelkezzenek; azért is, azon fizetések’ dolgának törvénnyeli végső kiegyenlítése nem ide, hanem a’ maga felebb érdeklett helyére és idejére tartozván, az előbbi szerkezetet megtartani kívánják. — 4. A’ mért, Fő RRek’ végjavaslata’ elfogadásával a’ jelen úrbéri törvényczikket következő foglalatú bevezető szakaszszal kívánják a’ KK és KR. kezdeni: „Az ország’ RRei vizsgálat alá vévén az 1832/6. országgyűlésen alkotott úrbéri törvényczikkeket, azokat,f Felsége’ kegyelmes megegyezésének is hozzájárultával, a’ tapasztalás által sürgetett ’s a’ szükségtől javaslatt következő bővítésekkel és módosításokkal egészítették ki, úgymint:“ ’stb. — Ellenben arra, hogy az iránt is történjék rendelkezés, hogy a’ jelen úrbéri törvényezikknek rendeletei minden megyében a’ legczélszerűbb uton juttassanak a’ népnek tudomására, a’ KR. és RR. azért nem hajolhatnak ; mert az alkotott törvényeknek kihirdetése, teljesítése ’s mindenek általi teljesítése a’ végrehajtó hatalomnak áll egyenes kötelességében. — Ezek után jelentik a’ t. KK. és RR. üzenetek’végén, hogy a’ mennyiben az 1832/6- diki 7. t. czikk. 8ik §-a’ I. szakaszában ez van: „Pozsega, Verőcze és Szerém vármegyékben is, hol a’ marhátlan jobbágyok által öszszevágott ölfa’ behordásának kötelessége a’ marhás gazdákat, de csak ezeknek lakhelyök’ határában fekvő erdőkre nézve, illette, az e’ részben fenálló szokás jövendőre is fentartatik“, a’ mondott három megye’ követei ellenben úgy jelentenék, hogy a’felhívott §. alkotásakor hibásan értesittetvén a’ szokásról a’ törvényhozás, e’ miatt a’ törvénybe is igazitást kívánó hiba csúszott be, különben pedig arról, hogy az ottani jobbágyság az ölfát vágni