Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1839-03-28 / 13. szám

54 folytató útját a’ tanácsterembe, hova Lovász An­dor helytart. tanácsos ’s kancz. ig. által bevezet­tetvén magas székét elfoglalta ; ’s első napon Czi­­ráky Antal gr. országbirája, másodikon pedig Eötvös Ignácz b. fő tárnok ő­rmagok által vendé­­geltetett meg ünnepélyesen. 15-kén pedig Vesz­prémbe utazott el. Ó-Budán egy vízimalom tovább vontatásakor egy csolnakból öt ember vízbe borult. Kettő kö­zülök bele­hűlt, hármat mindazáltal megmenté­nek. — F. hó 13-kán hajóhidunk egy helyen meg­sérülvén, néhány óráig egészen megszakadt a’ közlekedés fővárosink közt, utóbb pedig ladiko­kon eszközölteték, mi a­ mostani vásáros időben igen kellemetlen vola. — Időjáratunk mintegy 10 nap óta olly kellemetlen ’s lesz, hogy rútabbra ennek megfelelő évszakban nem igen könnyen em­lékezhetni. Az eső csupán akkor szűnt meg, mi­dőn havazás váltá föl azt, minek olly nagy sár lett következménye, hogy a’ különben talán érke­­zendett vásárosok egy része vagy épen honn ma­radt, vagy újból tért vissza, vagy pedig későn ’s legnagyobb mértékben kedvetlenül ’s bágyadtan érkezek sokadalmunkra. Még a’ posták is olly sokáig késnek, mint különben csak tél derekán szokott történni. Illy kellemetlen körülmények közt nem igen csodálhatni, hogy eddig nem­ felel meg a’ vásár a’ közohajtásnak, mi következő elő­­leges adatokból is világos: gyapjúból kevés men­­­nyiség van a’ vásáron, ’s ebből is többnyire a’ közönséges minőségűt keresik; a’ gubacs megle­hetős áron kel, mert szinte kevés találtatik még most itt a’ rendkívül rósz utak miatt, az útban le­vő mennyiségek fölérkeztekor hihetőleg csökken­ni fog a’ mostani valamennyire emelkedett ár; hamuzsír élénkül kel, noha nem igen kielégítő áron; viaszból igen csekély a’ mennyiség, ’s még is nagyon léha eddigi kelete; kézműgyári czik­­kekbül leginkább a’ közönséges posztót keresik, még pedig jó áron. Ezekbül ítélvén a’ vásárt ed­dig középszerűnek kell mondanunk, ’s valamint a’ kereskedés és közlekedésnek ártott a’ rész idő, úgy a’ látványos mutatványok vállalkozóit is ká­rosító, mert mind a’ három színházat, viasz-alako­kat, eleven óriást és Tsuggmal kötéltánczos báb­jait az egyéb látnivalókkal együtt olly gyéren néz­­deli a’ közönség, hogy alig sejthetni a’ vásári na­pok bekövetkeztét. O cs. ’s ap. kir. felsége az orosz trón örö­köst Geramb b. huszárezred legfőbb tulajdonosá­vá, ’s sz. István-rend nagy keresztessévé nevezni méltóztatott. (J­ kr.) Spanyolország­. Estellában febr. 18-kán Marotó a’ következő hirdetményt adá ki: „Önkéntesek, lakosai a’baski tartományoknak, és Áavariának! A’ hősi feláldo­zásnak már öt éve azok­a véretek patakként foly vagyontok elfecséreltetik, és temérdek szenvedés­­tek, ’s szolgálatotok csodálatra méltó ellenállás­tok történetébe följegyeztetének — és ez öt év nem volt elég lecsilapitni, azon erkölcstelen em­berek dühét, kik most a’ fejdelem megett az élet minden gyönyöreit érdelve, hideg egykedvűség­gel tekintettek szükségtek, inségtek, sőt halálo­tokra is, csak hogy ők a’ ti rovászokra puhaság­ban biztosan élhetének. Ha visszaemlékeztek a’ sanyarú állapotra, mellyben titeket a’ parancsnok­ság átvételekor találtalak, tanúi valótok a’ gon­doskodásnak is, mellyel bizodalmatok megtartani igyekeztem. Ha kérésemmel a’ fejdelemnél néma­­kép bé folyhattam jólétetekre, ’s megnyerem azt, mi titeket méltán illet, azért még nincs minden megnyerve, mert magán­ nyerészkedésekre kigon­dolt egyezések kivánságimot mindég gátolák, ’s csak elenyészett többszöri ígéreteken alapult azon remény, hogy hála iránti igényteket soha se fog­ják elfeledni. Ezen emberek merészsége annyira ment, hogy hazug, ’s boszontó híreket büntetlen terjesztgetének. Ők azt mondják, hogy ti jól vagy­tok ruházva, és fizetve, de ti rosszul bántok a’ népséggel, melly titokot táplál, azt akarák, hogy az ellenség erősségeinek ostromlására vezesselek, vagy uj táborozásban áldozzalak föl benneteket. Minekutánna ezen tervek ellen szegültem, árulás­­hoz, ’s más alávaló eszközökhöz nyúltak, a’ ti elvakitástokra, botránkoztató, ’s lazító írásokat adtak ki; az utczákon, piaczokon, sőt az egyház szent falai közt is anarchia, zendülés, és vérontás elveit hirdették. Tolosában vevőm­­­ e zen állításaim bizonyságát, ’s terveimet tehát változtatnom­­..il­lett, ’s a’ becsület, egyenesség ezen helyére siet­nem, megbüntetni e’ komoly kicsapongásokat. Tudjátok a’ történteket, közönségesen tudva van­nak azok; de kétség kivű­l nem tudjátok, hogy én a’ fejedelemtől érdemes személyek által három­szor kértem enge­delmet a’ parancsnokság letehe­­tésire, mire én nem vágyakoztam, de miután azt elfogadtam, gyalázattal bemocskolni nem enged­hetem. Csudáltam áldotatosságtokat, elégültlen­­ségtekben tanújelét láttam a’ testvéri egyetértés érzetének melly engem hozzátok kapcsol. Én köz­­tetek akarok meghalni; de esküszöm, hogy a’ fon­­dorkodás, kapzsiság, vakilás győzedelmét tovább tűrni nem fogom. — így végzi ezen hirdetményt: éljen a’ király! éljen az engedelmesség! Jelsza­­vatok légyen : vallás, vagy halál, ’s visszaállítása régi törvényinknek, mellyekért készek vagyunk éltünket adni. Taszítsuk vissza a’ gőgöst, ki nem

Next