Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1839-04-25 / 17. szám

70 jóllévők öszve adásaikból egy szegény bete­get ápoló magányos intézet, mellynek izélja szegény betegeknek orvosi segedelem és gyógyszer ingyen adása, ’s nagyobb szükség ese­tében (ételre fára ’sat.) kevés pénzbeli segede­lem. Ezen intézet pártfogónéja báró Borne­missza Józsefa kisasszony, rendelkező or­vosa o. d. Pataki Dániel, sebésze Bogner József, gyógyszer árusa Napendruch Már­ton, a’ rendelendő gyógyszerek ára harmadát elengedendő. Ezen még csak most kezdett, már is szép mennyiségű pénzzel alapított, ’s még szé­lesebb terjedelemre biztató intézet azért tétetik közhírré, hogy a’ kik ezen idves czélt elősegí­teni akarnák, adományaikat báró Bot nemis­­se a Józséfa kisasszonyhoz küldeni méltóztat­­nának, ki is nyugtatványt adva, az adományok­nak szegény betegek ápolására való fordításától kereskedik és a’ maga idejében azokról száma­­doland. Orvosi rendelkezések tételére ezen inté­zet orvosa minden időben kész, csakugyan e’ czélra teendő orvosi rendelkezése tételére külö­nösen 1. 6-tól 8-ig való idő van szánva. Idő járatunkat csak tegnap előttől óta nevez­hetjük tavasznak, úgy hogy a’ téli zivataros ha­vas hideg egész apr. 9-ig tartott, illy hosszas huzamos télre, ’s folytonos hideg kedvetlen már­­tziusra még az öreg emberek sem emlékeznek. Erdély nagy részét még most is hó fedi •— a’ tavaszi vetések elkéstek, ’s a’ szegény falusi em­berek téli takarmányaik fogytával lakjaik lefe­dett szalmájával gédelgetik marhájikat. Mohácson (Aranyos sz.) martz. 12-re vi­­radólag borzasztó történet esett. Egy tehetős gaz­dánál t. i. több ízben károk történvén, egy több idő óta nála lakott béresére kezde gyanakodni, m­ellyet ez megértvén, becsület érzete ’s ártat­lanságának tudatja ösztönéből, azt fogadá gazdá­jának, hogy ha több éjjel viraszt is, a’ tolvajt kitudatja; azon éjjel tehát őrt ál­ln mind addig, Iliig két tolvaj eljőve, ’s előbb a’ pitvar ajtót, hogy a’ fel ébredhető házi család ki ne jöhessen bekötvén, a’ gabonásba bérontanak, a’ szolga rög­tön ott lepi őket, vasvillával verni kezd hozzá­­jok, de a’ bátrabb őtet is torkon ragadván, vívni kelle vele m­ig a’ szolgi erőt vehete rajta, ’s földre terítvén addig vére kimérletlen, m­ig agya veleje is kitárolók — miután felkőltött gazdájának a’ tet­ten lepett tolvajt a’ szolga m­egmutath­atá ’s iránta eredt gyökeretlen gyanúját eloszlathat« ; a’ másik tolvaj elszaladt ugyan, de meglakolt bűn­társa azt is kiváltván, most illető helyén a' fog­házban vagyon, a’ régóta sok károkat tett, ’s az egész helységben félelmet támasztott főtolvajt a­gyon verő szegé­ny béressel együtt — így telék bé sokak intésére ama’ magyar példa beszéd: Addig Viszik a’ korsót vízre, mig nyaka szakad. D. Sz. Márton április 3. Egy ritka ’s szívet illető esetnek valánk e’ helységben tanujt múlt hónap 26-dikán, mikor is egy 85 éves férj, mi u­­tán 50 éveket a’ legnagyobb egyet­értéssel éldelt volna nálánál csak öt évekkel ifjabb nőjével, ak­­korból következet néhány napi rosszul léte után végbucsut vett a’ világtól. — Kit szeretett neje elkészítvén előbb a’ hosszú útra, mintha tett es­küje nem csak a’ sírig ter­edne, nem sok órák múlva a’ jobb világra követé;­­gyermekei, unokái, ’s unoka gyermekei közös jajai kísérek mind ket­­tejét éppen azon napon, ’s éppen azon templomba, mellyen és a’ mellyben 50 évekkel az előtt egy más boldogságának alapját megvetettek vala, in­nen közös harang szó az örök nyugodalomra, hol nyugodjanak poraik csendesen. (E. H.) Ó cs. é s ap. kir. felsége Cziráky Antal gr. országunk birájához következő legf. iratot intéze: „Kedves, Cziráky gróf! Elhatározva találom ma­gam­at, önt saját kérelme következtében ország­bírói hivatalától­, fölmenteni, ’s teljes bizalmam tanúsításául az Ön, személyem ’s az ország iránti hűségében ’s ragaszkodásában, status- és confe­­rentiai m­inisteremül kinevezni, egyszersmind fön­­tartván magamnak az Ön kitűnő dologisméreteit e’ tulajdonságban használhatni.“ Egyszersmind méltóztatott ő cs» ’s ap. kir. felsége Cziráky Antal gr. helyébe Majláth György Tál. belső titkos és statustanácsost eddigi kitűnő szolgálati ’s hivatalismereti és hű ragaszkodása méltányla­­taul országbiróvá nevezni. Bars martz. 20. A’ köznép testi, lelki és szellemi kifejlődését, 's igy közvetlenül ennek, közvetve pedig a’ haza boldogságát eszközlendő népnevelési ügy annyira egyetemivé kezd már lenni, hogy ennek pártolása, és sikeresitése nem­csak a’ keletkezett intézetek, de több törvényha­tóságnak is a’ közboldogság elérhetésére egyik teendő fő feladatjokká jön; sőt vannak buzgó ’s nemes lelkek, kik külön áldozatokkal is sietnek e’ szent ügyet gyámolitani. Ezek közül hálával említendő Kalocsa Antal úr, Hont megye közked­­vességü táblabirája, ki mint a’ barsi reform, espe­­r­esség szeretve tisztelt közbirája, egyéb ü­dves szób­a tett ajánlatin kívül, ez egyházi megye leg­­jelesb iskolatanilójának iparösztönyi, mig él, é­­­venkint fizetendő 30 v. f. jutalomdijt ajánlott ’s ezen ígéretét a’ megye jegyzőkönyvébe kötelez­vényül beiktatni is kérte. Éljenek sokáig az illy, közügyet szerető honfiak! ’6 a’ tisztelt tor vegye

Next