Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1839-04-25 / 17. szám

71 kedvesen a’ haza el­őtt is nyilványitott szives kö­szönésünket! (J­ kr­ a cs.’s apóst. kir. Felsége a* magyar or­­szá­ggyülést 67. kir. Pozsony városában össze­hívni ’s megnyitása­ napjául f. e. junius’ 2-dikát meghatározni mé­ltóztatott, a* midőn hihetőleg azt felséges Személyében megnyitni kegyeskeden­­dik. (Himn.) Spanyolország­. A’ Memorial des Pyrenées szerint Cabrera vonakodott Marotó parancsainak engedelmeskedni ’s kinyilatkoztató, hogy minden cselekedetében e­­gyedül önkényű akaratját hajtja végre. — Madridi, martz. 23-kai levél szerint Cordova tábornagy Portugallba szökött. Sevillából Valladolidnak in­­dulva­ n, ’ltját Estrem­adurának vévé ’s martz. 12- hén Badajozba érkezett hol a’ lakosok őt zenével fogadók. 15-kén leveleket von Parisból ’s másnap délután Badajozt elhagyó sétálás színe alatt. A’ kapunál lóra ült ’s az egy mértföldnyi távolságra fekvő portugalli határokat átlépte. A’ badajozi kormányzó küldött ugyan nehány lovagot utána, de hasztalan ’s már 17-ben Elvas, portugalli vár’ parancsnoka jelenté, Cordovának a’ várban létesét, ’s hogy az alemtejoi főparancsnok ez iránt Lissa­­bonból utasításokat vár. Cordova nagyon helye­sen cselekvők, magát biztosságba helyezvén, mert l­uchanu’ itélőszéke előtt alig nyert volna kegyel­met. Egy újabb levél szerint, a’ badajozi kor­­mirány­zó jelentése" következtében a’ madridi cabi­net összeült ’s elhatározd Cordova tábornagynak Visszakövetelését a’ portugálli kormánytól, melly­­nek végrehajtását azonban ő hihetőleg nem fogja bevárni. A" pápa és spanyol udvar közt fen­­forgó egyenetlenségek’ eloszlatására biztosság neveztetett­ ki. A’ tagok közt vannak Astorga püs­pök, Calatrava, Martinez de la Róza, Ofalia *sat. Miután Cabrera Regurát megerősítő ’s főere­jét ezen helytől védetve állitá­ föl, végre martz. 17-kén Van Halep Murinedrot elhagyva, TerueF megmentésére sietett, — Ayerbe tábornagy pedig felsőbb parancs szerint, a’ Calatnyudnál fekvő Parra osztállyal egyesülve, Segura bevételén dol­gozik. Ez okból 19-kén Saragossából Carm­enyá­­b­a, Ayerbe’ főhadi szállására ágyuk küldettek. Azon hír, miszerint Cabrera Balmasedaval szövet­kezett volna, még nem valósult. Balm­aseda Shel­ly ezredes által Ontoriánál, a’ Duero’ jobb part­ján, m­egtám­adtatván, serege szétveretett, annyira hogy csupán 30 embere maradt ’s jelenleg minden oldalról üldöztetik. Espelota tábornagy újabb zász­lóaljakat gyűjt Burgosba, m­ellyek tartalék sere­get alkotandnak. A’ korm­ányt mindazon lengyel tiszteknek, kik a’ franczia segédlegióban szolgá­lónak, megengedd, hasonló ranggal, a’ spanyol hadseregbe léphetést, ’s mindnyájan könnyű lo­vas ezredbe léptek. Mint hadnagy köztök van Woronieczky hg. Saragossal martz. 25-kei levél szerint Cabrera Ayerbével mártz. 23-kan Segura előtt megütkö­zött, ’s általa a’ segurai sánczok közé nyomatott, hol sokan vagy meghaltak vagy megsebesültek. Ayerbe vesztesége 200 halottból és sebesültből áll; a’ harcz még más nap is folytattaték. N­agy bri tanúi­a, O’ Connell Dublinban tartózkodását a’ parla­menti szünnapi alatt, a’ legélénkebb izgatásokra fordítja. Mindent elkövet, hogy azon nagy napra, mellyen az alsóh­áz Izland, sorsa felett szavaz, legalább 300,000 aláírással ellátott kérelem leve­let nyuthasson be a’ ministerium mellett. Mártz. 26-kán egyik előleges gyűlésben a’ gabnabörzén igy nyilatkozott: „Még soha hozzátok illy inge­rült lélek-állapotban nem szólok; oka világos: Irland sorsa mérlegen fekszik, a’ pártok’ harcza akar dühöngni Irland’ főidén. Angliának ezen el­döntő kérdés csupán fejhasogatás, vagy önzésbe kerülhet; — az irlandiaknak lételét vagy nemlé­telét határozza­ el (halljuk). Igen beállt azon fon­tos időpont, ’s most rajta irlandiak gyűljetek ös­sze hazátok mellett. A’ szónok ezután az alsóház ellen kelt ki, melly mint mindenki előtt világos, nem a’ népet, hanem csak ném­elly szabaditékos osztályokat képviseli, azonban reményű, hogy vissza jöveteléig a’ britt gyárkerületekben olly egyesület létesül, mellyet minden erővel pártolni fog. Ezért a’ chartistákkal épen nem áll szövet­ségben, sőt eleskü­szi magát tőlök egészen; mert gyilkok és fegyverekről fetsegéseik által minden józan és jámbor embert elűzének magoktól, ’s lár­­májok a’ közszavazatjog’ megnyeréséért, rémülés és borzadássá lett. Nevezetes még O’Connell’ kö­­vetkező nyilatkozása is: „Örvendek nagyon an­nak látásán, miként az izlandiak más tartomá­nyokban olly jelesen szaporodnak. Azon szükség, melly évenként hontársimat kivándorlásra kény­szeríti, hozza magával azon jó következményt, hogy mint hajdan izlandi papok valána­k a’ ke­reszténység’ apostolai úgy levének most világiak téritőkké. Hol húsz izlandi összegyűl, legelső gondjok lelkészt magoknak választani. így kép­ződik itt is ott is a’ katholica egyház’ magva, ’s innét világosítható fel azon körülmény, hogy az angolok közül minden évben annyi visszatér a’ régi hitre. Anglia Izlandot elnyomó, most pedig Izland az Isten’ kezében hatalmas eszköz leend * X

Next