Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1839-07-04 / 27. szám

3?‘* Szám: Az Erdélyi Hírlap­ és a’hoz járandó Mulattató’ ára posta költség nélkül félévre 1 sor. 20 xr. p. p. postán küldve 2 sor. — xr. p.p. — Hirdetésekért 6 sorig 8 xr. azon feljüli minden sorért 1 xr. p.p. járul. IS^0­-1 BRASSÓ. Jul. 4-kon. Erdély és Magyarország. M. Vásárhely jun. 48 kán. Az erdélyi ev. reform. anyaszentegyház e’ napokban jun. 9től 17ig tartá az ide csak másfél órányira fekvő Gernyeszegen, ez évi közönséges sz. zsinatját. — A’ nagy Teleki Mihály kastélya barátságosan fo­gadá bé vendégszerető falai közé a’ számos ven­dégeket, ’s annak jelenlegi birtokosa gróf Teleki Domokos ur, ki a’ szomszéd testvér haza or­­szággyűlésére ns Zaránd megye résziről követ­nek választatván, oda m­ár el is indúlt vala, de egéssége változása miatt ,útjából visszatért *­, a’ régi magyar vendégszeretetnek, ’s státusa iránt viseltető tiszteletének, buzgóságának újabb szép bizonyságait adá. A’ sz. zsinat, mint mindenkor, isteni tiszteleten kezdődött, egyházi szónokok va­lónak délelőtt bethleni pap és széki egyh. kerü­leti főjegyző t. Szász Ferencz, délután n. enyedi pap t. Fábián Dániel urak, kiknek czél és kor­szerű beszédjeik közkedvességet nyertek. Vizs­gáló elnök m­. vásárhelyi professor t. Török Já­nos ur volt, kivel együtt 14en szenteltettek fel a’ papi sz. hivatalra. — Számos vidéki vendégek, ’s a’ m. vásárhelyi kollégyom­béli ifjúság harmoniás énekei diszesiték ezen egyházi ünnepélyt, különö­sen érdekessé téve pedig azon körülmény, hogy az anyaszentegyház jelenleg tisztelt főpásztora, főtisztelendő püspök Antal János ur, különben is azon­os megye (Thorda) kebelében születvén, ez előtt 42 évekkel éppen ezen egyházi kerületben kezdette papi szolgálatát ’s 39 évekkel ezelőtt éppen azon szónok székben állott mint vizsgáló elnök, honnan most mint az erdélyi evang. ref. anyaszentegyház köztiszteletben álló főpásztora, apostoli áldást mondott az őrizetére bízott nyáj­ra! — Kisérje tisztelet és áldás a’ nagy érdemű férfiút; — tisztelet és köszönet a’ derék grófi csa­ládnak is! (E. H.) Erdélyben nem rég kezde ugyan divatozni a’ selyemjuh-tenyésztés, ’s már is az erdélyi jól ke­zelt gyapjú a’ gyárok előtt nagy figyelmet nyert, de igen kis részt kivéve, a’ nélkül, hogy az egyes termesztők annak illető nyereségét érdelhetnék, vagy csak bár nevök juthatna ismeretre, ’s ez kö­vetkezményes, mert hazánkban sem gyapjuvásár, sem gyár, sem gyapjuosztályzási intézet sincs, mi­szerint a’ termesztők nagy része talán nem érke­zik, más pedig restes árujával vásárra menni, ’s meg van elégülve, ha a’ zsidó házánál ígér gyap­­jáért annyit, mennyit több év óta adni szokott ’s ez, az egybegyűjtött tömeget a’ nélkül adja odább, hogy csak említve is lenne a’ termesztők neve, kik legfelebb az iránt lehetnek általa jövendőre is biztosítva, hogy csak fáradozásuk van legkevésbbé jutalmazva. Néhány év­­ előtt gyapjuvásárt akart felállítni Erdélyben a’ termesztők egy része, de valamint egyebekben, úgy ebben sem tudónak e­­gyesülni. Közelebbről angol kereskedési egyesü­let készite ’s ada tervet erőnkbe, de ennek is szokott hanyagság ’s részvétlenség miatt — a’ bámulásig kevés aláirásból következtetve — létre jöttét talán csak boldogabb sarjadék reményiheti valaha. Mig tehát időforgással valami jobb ki­látású­ pontra juthatnánk, olly erdélyi juhos gaz­dákra nézve, kik eg­y vagy m­ás akadály miatt 1839 *j Ezen gátlás miatt Zaránd megye részéről országgyű­lési követek Gyulai Lajos gróf és Bornemisza Ignacz báró.

Next